A megvilágosodásról és a spiritualitásról
A spirituális szó jelentése: lelkiséggel, szellemiséggel kapcsolatos.
A Wikipédiában ez áll: A spiritualitás összefoglaló kategórianév. Világnézeti formák, amelyek elsősorban a szellemi, természetfeletti erők illetve a lélek értelmezésén, magyarázatán alapuló irányzatainak közös neve.
A lélek neve latinul spiritus, a spirituális jelentése tehát lelki, szellemi.
Mitől lesz valaki spirituális?
Talán attól, hogy olvas róla, vagy előadásokat hallgat, esetleg a Facebook-on közzéteszi a Youtube-ról letöltött videókat, vagy a spirituális mesterektől való idézeteket?
Van, aki azt mondja, mindenki spirituális. Bármit teszel, azért teszed, hogy felébredj. Hogy akkor is kereső vagy, ha nem tudsz róla.
Sokan tudatosan keresik a megvilágosodást, néhányan írnak, beszélnek róla, vannak, akik átélik és vannak, akik tanítanak az átélt élményből, róla, általa.
Vajon azok közül, akik megosztják a tanításokat, vannak olyanok, akik saját tapasztalatból tudják, hogy mi a felébredés vagy csak elméleteik vannak?
Tőlem megkérdezték már néhányan, hogy mi az a megvilágosodás?
Mindenkinek azt mondom, hogy erről nem lehet beszélni, ezt nem lehet elmondani. Ezt át kell élni. Nincs szó, amely leírja, nincs nyelv, amely beszélni tudna róla. Élő szóval kifejezhetetlen, leírhatatlan. Bár néhányan megpróbálták már, nem nagyon lehet visszaadni a tapasztalatot.
Ha valaki azt mondja, hogy megvilágosodtam, akkor tudom, hogy nem történt meg, amiről azt hiszi, mert hogy amikor a megvilágosodás megtörténik, nincs ott, aki azt mondja, hogy én.
Néhány évvel ezelőtt egy nagyon kedves ismerősöm - akinek azóta is hálás vagyok - a kezembe adta Szepes Mária A mindennapi élet mágiája c. könyvét. Volt benne egy mondat, ami akkor nagy hatást tett rám. Így szólt: Isten és közöttem állok én. Miközben olvastam, nem értettem. Nem tudtam, mit akart kifejezni az író. Próbáltam érteni, de akkor még nem tudtam, hogy ezt a mondatot az elme nem érti.
Akkor tudtam, hogy mit jelent, mikor az elme eltűnt.
A mesterek azt mondják, az én érzése az akadálya annak, hogy megtapasztald önmagad. Mert önmagad és az én valami két különálló dolog.
Mondják, hogy legyél rendben magaddal, de mit jelent az, hogy rendben vagy magaddal, hogy szóba állsz magaddal?
Szerintem azt, hogy tudod, hogy ki vagy.
Leginkább a személyiségeddel azonosítod magad, amikor magadra gondolsz, pedig a személyiség nem valódi, nem állandó. A valódi a személyiségen túl van.
Nagyon sokan, akik keresők, azért nem tudják átélni, megtapasztalni önmagukat, mert bár keresnek, mégis ott a félelem. Vagy azért, mert valamit keresnek. Amíg valamit keresel, nem találod meg a megvilágosodást, mert nincs semmi, amit megtalálhatnál. Amit keresel, az „A SEMMI”, az üresség.
Ahogy azt mondod, keresem a megvilágosodást, nem vagy a tudatában annak, hogy nincs mit keresni (de ha nem keresed, nem találod meg :-)).
A jövőbe vetíted azt, ami már most is ott van. Mindig ott van, csak nem vagy a tudatában, mert te a múltban vagy a jövőben (a gondolataidban) vagy. A gondolat pedig megakadályozza, hogy közvetlenül átéld és megtapasztald önmagad.
Azt gondolják, akik gondolkodnak a megvilágosodásról, hogy a megvilágosodás valami elérendő cél, vagy valami, ami rajtuk kívül áll. Ez egy elképzelés, egy gondolat.
De amíg van róla elképzelés, addig maga az elképzelés az akadálya annak, hogy megtapasztald.
Vannak különböző elképzelések, elvárások, hogy milyennek kell lennie annak, aki megvilágosodott, hogyan kéne viselkednie, beszélnie, mit kéne tennie.
Pedig maga az élmény, a tapasztalat nem fog egyik napról a másikra egy másik embert, másik személyiséget, másik karaktert varázsolni senkiből.
Attól, hogy valaki megtapasztalja, átéli önmagát, még ugyanaz marad, az élete is és mégsem. Történhet és történik is átalakulás, amit a környezet nem mindig vesz észre, vagy csak idővel. Legtöbbször nem is akarják látni, mert mindenki azt látja, amit látni akar.
Ha megtörténik veled, hogy felébredsz, lehet, hogy az életed nem változik, de az, ahogy az ÉLET-re nézel, az igen.
