Újabb két év telt el úgy, hogy nem írtam semmit.

Hogy miért? Ennek több oka is van, de ez most nem fontos. Hosszú-hosszú ideig tanakodtam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést.

Végül úgy döntöttem, írok a nárcizmusról. 

Nem azért, mert olyan népszerű ez a téma. Talán lesz folytatása is, nem tudom. Egyelőre csak ennyi:

Elmesélem, hogyan kerültem egy nárcisztikus pszichopata hálójába.

Még véletlenül sem szeretném, ha bárki is azt hinné, hogy sértett hiúságomtól vezérelve vagy bosszútól fűtve, a ma oly divatosan használt pszichopata jelzővel akarom illetni azt a férfit, aki velem olyan csúful elbánt.

Nem. Azt látom, hogy még mindig sokan, túlságosan sokan nem értik ennek a személyiségzavarnak a lényegét, sem azt, hogy min megy keresztül az áldozat.

Rengetegszer hallottam én is, hogy miért nem hagyom el, miért foglalkozom vele, miért nem engedem el és a többi közhelyet, amit ilyenkor szoktak mondani általában azok, akik sosem voltak ilyen helyzetben. Vagy voltak, talán vannak is, de olyan jólesik ilyeneket mondani azoknak, akik a saját, fel nem dolgozott traumáinkra, kiszolgáltatott helyzetünkre, meg nem oldott belső konfliktusainkra emlékeztetnek.

De tévedés azt hinni, hogy csak azok értetlenkednek, akik  még nem tapasztalták meg az ilyen jellegű kapcsolatot. Azok között, akik benne élnek egy hasonló, abúzív kapcsolatban vagy túléltek egy bántalmazó kapcsolatot, azok között szintén vannak, akik nem értik, miért nem lép ki belőle az, aki szenved.

Az áldozatok többsége azért nem mer beszélni a bántalmazásról, mert sokszor a megvetés, lenézés, az ítélkezés övezi az ilyen sztorikat és igen, még mindig előfordul, hogy az áldozatot hibáztatják. Megérdemelte. Minek ment oda? Miért nem hagyja ott?

Be kell vallanom, én is azok közé tartozom, akik hosszú ideig nem értették, mi tart benne valakit egy ilyen élethelyzetben, egészen addig, amíg én is benne nem találtam magam egy bántalmazó kapcsolatban. 

Sőt, felismertem, hogy tulajdonképpen már gyerekkoromban is ilyen kapcsolatban éltem, de erről talán majd később.

Egy kívülálló nem tudja, hogy ezek a nők – és olykor férfiak – mit élnek át. Sokszor még azok sem, akik átélik. Nem ismerik a traumakötés fogalmát, a nárcisztikus forrás, a gázlángozás kifejezést, a csenddel verést, a loveboombing és a leértékelés fázisait, a háromszögezést és azt a dinamikát, amivel leírható egy nárcisztikussal való kapcsolat. 

Én sem tudtam, bár az egyik pszichoterapeuta mondta nekem, hogy a partnerem egy szexfüggő, nárcisztikus pszichopata, de akkor nekem ez semmit nem jelentett. Igen, - gondoltam akkor – az. És most? – kérdeztem magamtól.

Majd elkezdtem utánajárni, mit is jelen ez, meg akartam érteni őt is és magamat is. Folyton azt kérdeztem magamtól, mit keresek én ebben a kapcsolatban? Tele bűntudattal és fájdalommal, önmarcangolással éltem. Ezzel együtt még évekig benne maradtam ebben a viszonyban, mint a sorstársaim nagy része.

Hogy miért?

Nem akarom megmagyarázni, sem mentegetni magam.

Aki ismeri ezeknek a kapcsolatoknak a dinamikáját, az tudja, milyen nehéz elszakadni, aki pedig nem ismeri, annak hiába is mondanék bármit.

Talán egyszer majd erről is lesz szó.

Azt tudom, hogy én minden erőmmel azon voltam, hogy valahogy megértsem a saját működésemet, hogy valahogy véget tudjak vetni ennek a toxikus állapotnak, de nem ment.

Egészen addig, amíg egy csúnya levélben szakított velem.

Majd átrepültem a világ másik végére, ahol két hónap sem telt el, amikor egy másik hasonló kapcsolatban találtam magam.

Azzal a különbséggel, hogy míg az előző egy grandiózus cerebrális nárcisztikus pszichopata volt,  az új kapcsolat covert (azaz rejtett) szomatikus nárcisztikus pszichopata. Nagyon hamar gyanússá vált, hogy újra egy ilyen tipusú partnert találtam, de mire világossá lett előttem, hogy miben is vagyok újra, már megvolt a traumakötés.

Persze, akkor fogalmam sem volt róla, utólag látom csak, milyen hiszékeny és naív voltam megint. De legfőképpen tudatlan, vagy inkább jóhiszemű.

Egy ilyen típusú kapcsolatra jellemző, hogy már az elején nagyon intenzív, ezért hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez szerelem. Ugyanis a nárcisztikus mindent tudni akar, figyel, kérdez, visszatükröz, ha kell, meg akarja ismerni a gyenge pontjaidat, hogy azután majd alkalomadtán visszaéljen vele.

Majd amikor már azt hiszi, a markában tart, hirtelen elmúlik a rajongása.

………………………………………

Az abúzusnak számtalan formája van, nem kell, hogy valaki fizikai erőszakot alkalmazzon, elegendő, ha egyszerűen csak megvonja azt, amit addig bőkezűen adott. Mondjuk, a szavakat, a mosolyt, a figyelmet vagy a szexet. Vagy hirtelen, a semmiből előkerül valami, amit rosszul tettél, amiért haragszik, dühös lesz és elkezd hibáztatni. És te ott állsz értetlenül, hogy mi volt ez?

Majd ugyanolyan gyorsan elillan a dühe, ahogy megjelent.

Vagy letagad valamit, ami nyilvánvaló, esetleg olyasmivel vádol, amit ő követett el.

De abúzus az is, ha elkezd kritizálni rajtad valamit, amit addig nem, vagy leértékel.

Azután megpróbál izolálni, összeveszíteni a barátaiddal, szüleiddel, esetleg anyagilag is függővé tesz, ha módjában áll.

…………………………………

Sokkal több a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedő, mint azt gondolnánk.

Sokkal több a pszichopata, mint amennyiről tudomásunk van. Mert nem csak az a pszichopata, aki börtönben ül valamilyen erőszakos cselekedetért.

Aki nem ismeri a nárcisztikusokra jellemző jegyeket, akinek nincsen tapasztalata egy ilyen kapcsolatról, aki úgy kerül kapcsolatba egy nárcisztikussal vagy egy nárcisztikus pszichopatával, hogy előtte nem volt semmilyen ismerete erről a személyiségzavarról, az nehezen ismeri fel, hogy miben van. 

De még ha olvasott, hallott róla vagy testközelből tapasztalta, hogy milyen egy nárcisztikus pszichopata, még akkor is nehéz belátni, ha egy ilyen emberrel állunk szemben. Főképp, ha borderline vonásokkal rendelkezünk vagy borderline személyiségzavarban szenvedünk.

A nárcizmusnak nagyon sok fajtája van. Lehet invert (fordított), covert (azaz rejtett) és nyílt nárcisztikus. A klasszikus típus a grandiózus, nyílt nárcisztikus, őt valamivel könnyebb felismerni, de a nárcizmuson belül is megkülönböztetünk cerebrális nárcisztikust - ő az, aki az eszével, a tudásával, az elméjével hódít -, ő rendkívül okos, intelligen lehet, tájékozott, mindentudó, minden területen jártas és minden témában otthonosan mozog.

Azután van a szomatikus nárcisztikus, aki a testével, a külsejével, a sármjával, a viselkedésével veszi le az áldozatát a lábáról. Ő is szeret mindentudónak látszani, de hamar kiderül, hogy a tudása felszínes.

Vannak azok a nárcisztikusok, (hölgyek is), akik másokon keresztül érvényesülnek, valaki más erejéből, pénzéből, tudásából szereznek presztizst, elismerést, építenek karriert. Mindannyian ismerünk olyan mindenható titkárnőt, aki vezető mellett kap kiemelt pozíciót.

Vagy hallottunk már olyan hölgyről, aki valamilyen státuszban lévő férfiú dekoratív felesége.

A nárcizmus egy spektrum. A nácizmus egyik végén ott vannak azok, akikben kevés a nárcisztikus vonás, sőt kevés az önbizalma, az önértékelése sincs a helyén, aki aláveti magát mások akaratának, nem képes kiállni magáért. A spektrum másik végén a nagyszájú, gőgös, fennhéjázó, érzéketlen bántalmazót találjuk, akire már a pszichopata jelzőt használják.

Ami minden nárcisztikusra jellemző, az (érzelmi) empátia hiánya, ezért képtelenek az együttérzésre.

Bár szoktak érzelmeket is megjátszani, akár még sírni is, az empátia hiánya egy idő után tettenérhető. A jó megfigyelő észreveszi az erőltetettséget, a felszínességet, a sekélyességet, az érzelemmentességet, a hideg számítást, hiszen a nárcisztikus szerepet játszik.

Nagy divat ma empatának mondani magunkat, ha túlságosan érzékenyek vagyunk, de vigyázat! Aki empatának gondolja magát, talán rejtett nárcisztikus.

Szóval, ha összefutottál életed során egy grandiózus nárcisztikussal, még nem biztos, hogy felismersz egy rejtett nárcisztikust.

És fordítva. Olykor még az erre szakosodott pszichológusnak vagy pszichiáternek is nehézséget okoz egy nárcisztikus pszichopata diagnosztizálása, hiszen rendkívül jó színész és lételeme a hazudozás.

Bárkit meg tud téveszteni, ha valamilyen érdeke fűződik hozzá vagy szeretne megszerezni valamit vagy valakit, akármeddig elmehet.

Bármire képes lehet, akár anyagiakról, akár szexről van szó, ha valami előnye származik egy kapcsolatból vagy egy partneri viszonyból, legyen az karrier, pénz vagy bármi, akár csak annyi, hogy jobb színben tűnjön föl a kiszemeltje előtt, nincs gátlása. Nem ismeri a bűntudatot, nem kér elnézést, ha mégis, nem őszinte, hiszen nincs megbánás benne.

A hideg számítást ezek a ragadozók nagyon jól tudják leplezni.

A legtöbbször olyan áldozatokat szemelnek ki, akik láthatóan valamilyen módon kiszolgáltatottak, akár érzelmileg, akár anyagilag, de az is áldozat lehet, aki valami olyasmivel rendelkezik, ami a nárcisztikus számára vonzó.

Egy kodependens, aki mindig meg akar felelni, aki másokat maga elé helyez, akinek szüksége van mások szeretetére, mert ő magát kevésbé szereti, akinek szüksége van mások elismerésére, mert az önértékelése nincs a helyén, különösen sebezhetővé és kihasználhatóvá válik.

Nekem nagyon hosszú idő kellett ahhoz, hogy felismerjem, megértsem és elfogadjam, hogy kodependens vagyok (borderline vonásokkal).

……………………………

Spirituális utam kezdete 2000-re datálódik.

Akkor ismertem meg a jógát, kezdtem el tanulni pszichológiát, vettem részt különféle csoportos terápiákon, majd jött az intenzív megvilágosodás elvonulás, a tűzjárás, a kineziológia, közben lediplomáztam, majd én is alternatív terapeuta lettem.

Hogy miért fontos ez?

A hosszú évek alatt rengeteg felismerésre tettem szert, sok olyan régi, gyermekkori traumatikus sérülés gyógyításán dolgoztam, amelyek meghatározták felnőtt életemet, a működésemet, feltérképeztem a múltamat és igyekeztem mindezt feldolgozni.

Amikor azt hittem, hogy már rendben vagyok és innentől fogva csupa öröm és boldogság lesz az életem, egyszer csak megismerkedtem valakivel, akiről azt hittem, rokonlelkek vagyunk.

A második házasságból való válásom után, éppen csak hogy elválasztottak, még a felépülésem sem kezdődött el, két hónapja költöztem be az új építésű ingatlanomba, hatalmas hitellel a nyakamon, amikor elveszítettem az állásomat.

Ekkor kaptam egy ragyogó lehetőséget, hogy egy magyarországi hálózatépítő cég zuglói irodájában lássam el az adminisztrátori teendőket.

Itt ismerkedtem meg a szakmában akkor feltörekvő vidéki kisváros építőipari vállalkozójával.  Szinte azonnal ostromolni kezdett, ami a romokban lévő önbecsülésemnek nagyon jót tett. Akkor még nem tudtam hogy kivel és mivel is állok szemben, naivan azt gondoltam, végre megtaláltam az igazit.

Szinte berobbant az életembe és olyan elementáris erővel hatott rám, hogy mindent elhittem neki. Miért is kételkedtem volna? Impulzív volt, sziporkázó, humoros, mindent bevetett, hogy meghódítson.

Akkor még nem tudtam, hogy egy grandiózus, szexfüggő, nárcisztikus pszichopata hálójába kerültem.

Nem tudhattam, hogy mindig hazudik, hogy ő csak egy szerepet játszik, nem tudtam, hogy igazából nem kapcsolatot keres, hanem egy nárcisztikus forrást, egy játékszert.

Azután eltűnt. Nem értettem, mi történt, hova tűnt a lelkesedése? Aztán megint megjelent és heves udvarlásba kezdett. Minden magyarázata hihetőnek tűnt, mert hinni akartam. Elhalmozott virággal, ajándékokkal, bókokkal, vacsorázni, kirándulni vitt, tele volt vitalitással, meglepetéssel, sziporkázott és elvarázsolt. Alig vártam az újabb alkalmakat.

Aztán megint eltűnt, valami hihető hazugsággal áltatott, majd félig igaz történetekkel, és ez így ment egy darabig.

Mire eszméltem, addigra már megvolt a traumakötés.

A sok-sok terápia és önismeret nem óvott meg engem ettől a toxikus kapcsolattól. Igaz, akkor még nem hallottam a nárcizmusról.

Igazi kodependensként magamban kerestem a hibát. Mint szellemi úton járó, azt hittem, hogy majd a szeretetem elegendő lesz ahhoz, hogy ezt a férfit megtartsam.

Dolgoztam magamon ezerrel, terápiáztam, mindent elkövettem, hogy jó legyek, azt hittem, nekem kell valamilyennek lennem, hogy valahogy megmentsem ezt a kapcsolatot.

Azt hittem, hogy ha mindent megbocsátok, ha mindent elfogadok, ha alávetem magam az ő elvárásainak, az ő feltételeinek, ha feltétel nélkül szeretem, akkor majd végül velem marad, majd engem választ. Tévedtem. Nem tudtam, hogy ez nem rajtam múlik.

Nem értettem, miért van az, hogy sem elengedni, sem megtartani nem akar.

…………………………………………………………

A kodependencia, azaz a kapcsolatfüggés egy fájdalmas állapot. Nehéz kijönni belőle, legalább olyan nehéz, mint az alkoholistának vagy a drogosnak leszokni.

Már ismertem a szót, de hogy ez mit is jelent pontosan, arról hiába olvastam, nem tudtam, mi ez.

Hogy lesz valakiből kodependens? Nagyon egyszerű. Úgy hogy csecsemőkorban, amikor kialakul a kötődési minta, a mama érzelmileg nincs ott a babának.

Amikor a csecsemőnek szüksége lenne a mamájára, valamilyen szükségletének a kielégítésére, érzelmileg elérhetetlen a számára. Vagy a baba szükségleteit nem úgy és akkor elégíti ki, ahogy és amikor arra a babának szüksége lenne.

A baba megtanulja, hogy ő és a szükségletei kielégítése nem fontos és hogy a mama állapotához kell igazítania az igényeit.

………………………………………………………….

Biztosan megvan az ilyen kapcsolatoknak a maga spirituális vetülete, nem ismeretlen előttem a karma fogalma és megközelíthetjük ezt a kérdést pszichikai, fizikai, anyagi, mentális vagy bármilyen más oldalról, lehet okos tanácsot adni, lehet szavakkal bántani az ilyen kapcsolatban élő nőket, csakhogy tapasztalatom szerint semmilyen okfejtés nem segít a megoldásban.

Mondhat bárki bármit, lehet hibáztatni az áldozatot, lehet bűntudatot kelteni, lehet kigúnyolni, leértékelni, megalázni, elítélni, ez mind nem segít.

Sokszor még a felismerés is kevés. Sőt, azt kell, hogy mondjam, hogy hosszú és fájdalomtól sem mentes az út, amíg egy ilyen függő kapcsolatból kilép valaki és elkezdi a felépülést.

Aki ismeri a nárcisztikus személyiségzavar működését vagy élt már valaha pszichopata közelében, akár munkatársként, akár családtagként, még az sem ismeri fel sokszor, hogy kivel áll szemben. Sőt, még nagyobb az esélye, hogy újra egy ilyen vagy hasonló kapcsolatban találja magát.

Szinte lehetetlen felismerni egy rejtett nárcisztikust vagy egy olyan pszichopatát, aki mondjuk egy sikeres ember maszkját öltötte magára.

……………………………………….

Miért nem lépünk ki egy ilyen kapcsolatból? A függés miatt.

És mert ilyen leveleket írnak:

Legyen világos: elegem van a "rendes" kis nőkből. Mindent elvitt az életemből: az időmet, a pénzemet, az összes érzésemet a sok rendes kis nő.

Hagy ezt abba.

Ne tedd te is ezt.

Ha megéled a magad lényét, akkor éld azt meg ösztönből. Velem lehet. Figyeld meg, hogy az életben a zárt ajtók mögött azok a nők győznek, akik hajlandók veszíteni a dominancia párharcban a szex terén. Akik feladják a mindent, azok megkapnak mindent. Igen, én is, mint minden állat hím, a nőstényemet akarom. Nem beszélgetni akarok vele és nem CSAK kiépíteni szenzációs , fantasztikus párkapcsolatot, ezt már leszarom, - ezt ezerszer megcsináltam már, és most is megvan, - csak egyszerűen és erőteljesen meg akarom kapni a nőt, mert erre való a testünk, a fizikai lényünk. Születni, fejlődni, párzani és ezt addig tenni, amíg csak lehet.

Megkapni egy ilyen nőt, mint amilyen te vagy, a legnagyobb férfi tett a világon. Nagyobb, mint bármilyen harc, vagy hősiesebb, mint egy háborút megnyerni. Csak egy áldozat van: a nő. A DÁMA, aki megadóan fekszik a hörgő férfi alatt. És még elégedett is!!

Nincs nagyobb győzelem a földön, mint egy ilyen nővel ágyba bújni.

Minden hím erre vágyik. És az a nőstény a győztes, aki ezt az érzetet megadja.

De ezt tanulni kell, ez nem megy magától...az ego itt is átveszi a hatalmat: egyenrangúság, én is vagyok olyan, na nehogy már... Pontosan így kasztrálják a férjeiket az öntudatos és okos nők. Így veszítik el a párkapcsolatukat az egyébként kifogástalan ötcsillagos asszonyok. De nekem - és a hozzám hasonló férfiaknak- olyan nő kell, mint te.

Ez nem vita tárgya.

Megrángatott szenvedélyekből, széttépett, ziháló percekből állnak össze azok az emlékek, amikre érdemes emlékezni egyáltalán. És azok mögött olyan szavak és olyan tűzben edzett gondolatok állnak, amiket az ember lánya szinte ki se mer ejteni a száján. De te merd! Beszélj hozzám úgy, hogy erre ugorjak.

 Érett nő vagy és tudod, hogy velem hogy kell bánni. Ezt szeretem benned. Ezért nem hagytalak el. Isteni jó nő vagy.

Megint bizonyítottad: ellenállhatatlan vagy, akivel csak egy dolgot szabad tenni: menni kell, ha hív. Nem tehetek ez ellen semmit.

Szeretlek. 

Igen, ilyennek akarlak látni és persze így akarlak megkapni. Egy tudatosan odaadó nőt akarok, aki persze nemcsak játssza, hanem éli is ezt az énjét.

Ez és pontosan így kell nekem. Cserébe királynőként bánok veled.

Azt hiszem, jókor jöttél.

Semmit sem jelent nekem a nő, akivel élek, nem tudja megadni, amire igazából vágyom.

Itt fekszik mellettem, bármikor megkaphatom, de nekem te kellesz.

 Én akarlak és meg is adom érte, amit te akarsz. Tisztán, egyszerűen, én megkapom, te megkapod. Mindenki nyer.

Erről álmodozom folyamatosan. Úgy akarlak téged, ahogy soha más nőt nem. Nekem te kellesz. Most is.

Csak kerülj a kezem közé. VELED akarok lenni. 

Amikor telefonálok, valami rezgés van a hangodban, amitől kész vagyok, reszketni kezd a levegő. Ezt keresem mindig, mert egy beindult férfiállat vagyok, egy ragadozó fajta, akit a fantáziája hajt a párzása felé. Feléd. Ha ilyen vagy. Hatalmadban vagyok. Vörös rúzzsal, ringó csípővel. Persze, hogy beindulok...

LÁTOM és ÉRZEM az egészet és megőrjít a vágy utánad. 

Tényleg egy isteni jó nő vagy, hogy ezt el tudtad intézni: ez még soha senkinek se ment.

Imádom, hogy meg mered mutatni ezt az oldaladat, ezt mások nem merik. Pedig hogy vágynak rá, hogy valaki így bánjon velük. Van, aki sose kapja meg.

 És amikor a fülembe súgod, hogy ne felejtsem el, hogy igazából téged kerestelek eddig, és hogy mit fogsz tenni velem, ha magunkban leszünk. Igen, nekem ez kell.

Sosem volt még ilyen isteni jó nőm, mint amilyen te vagy.

Te vagy a legjobb nő a világon. Veled leszek nemsokára.

Hiányzol. Függő vagyok. Azon jár az eszem, hogy téged akarlak. Mert te tudsz valamit, amit más nő nem. Tényleg. Isteni jól nézel ki. Én meg veled akarok lenni.

Ezért vagyunk együtt.

És amikor végre együtt leszünk, akkor jusson eszedbe: azért van, mert te végre megadod azt, ami nekem kell.

Itt az idő.

………………………………………

És a kodependencia az, ami benne tart valakit egy ilyen kapcsolatban, hiszen ott a megfelelési kényszer, ott a szégyen (nem vagyok elég jó), ott a félelem és a legtöbbször egy nárcisztikus minden eszközzel azon dolgozik hogy ez a kapcsolat megmaradjon. Hiszen nagyszerű forrásra talált és a legtöbb nárcisztikus szintén kodependens.

Az áldozat hajlamos mindent elhinni, mert hinni akar, hajlamos önmagát becsapni, önmagában kételkedni, a kognitív disszonancia nem engedi a tisztánlátást, muszáj igazolnia magát. Nem lehet rossz ember, hiszen én nem szerethetek rossz embert.

Hiszen az elme azonosítja magát a választásaival.

A nárcisztikus pszichopata szerepet játszik, mégpedig ragyogóan, a legtöbb Oscar- díjas alakítást nyújt, azt hallod, amit hallanod kell, azt kapod, amit szeretnél, egészen addig, amíg biztos nem lesz benne, hogy az övé vagy.

Szinte mindig hazudik, még akkor is, amikor arra semmi szükség. Ha nem hazudik, akkor konfabulál, hiszen az emlékezete töredezett.

Az áldozat nem érti, hogy mi történik vele, nem érti, hogy a másiknak mi a problémája. Miért haragszik, miért tart kommunikációs szünetet, miért tűnik el olykor, miért tagad le dolgokat, eseményeket, történeteket.

Nos, így jártam én is.

És amikor a pszichoterapeuta azt mondta nekem, hogy ez a férfi egy szexfüggő nárcisztikus pszichopata, tudni akartam, hogy mi lehet a kiút ebből, keresni kezdtem a megoldást.

Nekem ez akkor nem volt kielégítő magyarázat arra, hogy miért bánik így velem és én miért hagyom. Ettől még nem született meg bennem az elhatározás hogy én ennek véget vetek, mert akkor még azt gondoltam hogy ő szegény beteg, majd én meggyógyítom, majd miattam megváltozik, majd jobban szeretem, majd jobban akarom és akkor majd talán engem választ.

De nem így lett, leértékelt és eldobott, végleg degradált, végleg ignorált, megszakított velem minden kapcsolatot, mert nem akartam a szeretője lenni, mert nem akartam a fantáziavilágában részt venni.

És akkor úgy döntöttem, hogy elhagyom az országot és a világ másik végén keresem a boldogulást.

………………………

Két hónap múlva, amikor a barátaimmal elmentem egy latin bárba táncolni, elém állt egy fekete fickó,  bólintott egyet, majd felkért táncolni. Udvarias, tartózkodó, illemtudó volt. Puha, meleg kezében tartotta az egyik kezemet, a lapockámon tartott másik kezével határozottan, mégis lazán és könnyedén vezetett a táncparketten, azt éreztem, hogy biztonságban vagyok. Az egyik legjobb táncos volt, akivel valaha táncoltam. Amikor legközelebb találkoztunk a bárban, elkérte a telefonszámomat, amit akkor még nem adtam oda.

Nemsokára egy újabb nárcisztikus pszichopata hálójában vergődtem és megkezdődött egy újabb nárcisztikus abúzus.

Persze, ezt csak később vettem észre.

Folytatása következik.

Pehl Ildikó

Konzultációra a pehl.ildiko@gmail.com e-mail címen lehet időpontot egyeztetni.

Ha többet szeretnél tudni a nárcisztikus személyiségzavarról, nézd meg Gyura Barbara youtube csatornáját.