Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

Szeretlek

2017. február 11. - Pehl Ildikó

szer.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ha reggel felkelek, te jutsz eszembe,
rád gondolok akkor is, ha este lefekszem,
ha elmegyek otthonról, azon merengek,
milyen volt veled esni szerelembe.

Az első csókunk varázslat volt, tényleg,
mikor forrón átöleltél, követelőzve.
Ha a várost járom, ha a ligetbe megyek,
ha moziban ülök, csak rád emlékezem.

Bárhova is megyek, egyszer csak hirtelen
bevillan egy mondat, vagy ahogy rám nevetsz.
Akármerre járok, falun, s városszerte,
minden egyes helyről van egy szép emlékem.

Séta közben megálltunk, magadhoz húztál,
szemed szemembe fúrtad, csak néztél rám.
Ahogy fogtuk egymást, karodban elvesztem,
ahogy felszállsz a vonatra, én meg integetek.

Vagy átkaroltál engem és csak úgy ballagtunk,
tűzön jártunk, vagy nyári estén a Dunán hajóztunk.
A konyhában állok, és azon merengek,
milyen mohón vártad, hogy végre szerethess.

Régi, szép emlékek, szavak, üzenetek,
itt élnek még bennem, erről nem tehetek.
Szeretlek mindig, míg élek, emlékszem,
Nem bánok semmit, sohasem feledlek.

Sohasem feledem, hogyan bűvölt szemed,
A kezeid, a szád és a szerelmedet.
Kimondatlan szavak égnek a nyelvemen,
elmondanám neked, de már nem tehetem.

Megváltó szerelem

Levél az álruhás királyfihoz

bekakiraly-kep-pixabay.jpg

„Egy ideje nem beszélsz velem, és én csak várok, hogy végre elmondhassam neked, milyen szörnyű érzés, hogy úgy váltunk el. Nem tudom leírni, mennyire fáj, hogy soha többé nem akarsz látni. De már túl vagyok a nehezén. Iszonyú volt hallgatni téged, de most már tudom, hogy neked is fájt, ezért nem haragszom rád.

Csak szomorú vagyok. Miközben tudom, hogy nem is lehetett volna másképp. Mindvégig tudtam, de ostobán reméltem, hogy talán egyszer majd… de már nem várlak.

Eszembe jutott egy régi emlékem, amikor kicsi lányként aput vártuk.

Mindig csak vártunk. Vártuk, hogy apu végre hazaérjen. Sokat dolgozott, igen, fáradt volt, mindig fáradt. Későn jött haza, szinte minden nap.

Eszembe jut egy emlék. Hideg téli este van, esik a hó. Kihűlt a lakás, megint elfogyott az olaj, anyám húzza a szánkót, de nem én ülök rajta, hanem az olajos kanna, amivel a tüzelőt visszük haza a a TÜZÉP-telepről.

Most egy másik emlék villan be. Anyám két vödörben hordja a kútról a vizet. Sosem panaszkodik, teszi a dolgát. Csendben főzi a tojáslevest, a krumplifőzeléket, vagy bundás kenyeret süt.

Aztán megint egy téli emlék. Anyám a hideg udvaron teregeti a ruhákat, olyan hideg van, hogy megfagynak a kötélen, úgy szedi le, fagyottan.

Apám sehol, várjuk, hogy hazaérkezzen.

Megint egy másik kép kúszik be. Már nagyobbacska lányként apu elvisz magával. Hétvégi focimeccsre megyünk, kapok egy adag szotyit az utcai árustól, egy pohár málnát a BÜFÉ-ben, sosem tudom meg, mi az a les. Meccs után megyünk a kocsmába.

Most már tudom, esténként miért vártuk őt hiába, miért volt olyan fáradt mindig. Tudom már, miért volt a sok vita, a veszekedések, miért nem jutott több édesség vagy miért volt kiporciózva a gyümölcs.

És nem emlékszem rá, mikor jelent meg a szeretet mellett a szégyen, a megvetés, a kirekesztettség érzése. Nem az enyém volt, de valahogy mégis az enyém lett. Mintha nem lett volna más, csak a hiány.

Emlékszem az érzésre, hogy valahogy nem vagyok jó helyen, tehetetlen vagyok, nekem kellene valamit tennem, de nem tudok, mert kicsi vagyok.

Azután felnőtt lettem és találkoztam veled.

frog-1308474_960_720.jpg

Olyan igazi nagy egymásra találás volt. Nem vártunk egymástól semmit és mégis olyan sok minden történt. És én egyszer csak többet akartam, te pedig…ahogy én nyitottam a szívem, te úgy zártad be a tiédet. Menekültél.

Azt hittem, az én hibám, és elindultam befelé, hogy megkeressem a múlt árnyait, a hét lakattal lezárt titkokat, feltúrtam minden nehéz, fájdalmas emléket, újraéltem minden érzést, megnéztem a múltam minden egyes darabját és rájöttem, nem velem van a baj.

Soha többé nem fogom elhinni, hogy nem vagyok szerethető, hogy nem érdemlem meg, soha nem hiszem el, hogy rossz vagyok, vagy undorító, elhagyható, félelmetes, legyőzhető, legyűrendő, elűzendő vagyok.

A pokolba minden tévedéssel!

Már tudom, hogy az az utálni való szörnyeteg, akinek te látsz engem, nem én vagyok.

Megértettem, hogy csak szerelem van, szeretem azt a valakit, akivé lettem, szeretem az utat, amit bejártam, szeretem, hogy a szomorúság helyét felváltja az öröm és hála, hogy veled, általad és rajtad keresztül annyi mindent megtapasztaltam...

Szerettem volna beszélni veled, de ennek nem sok esélyét látom.

Csak remélni tudom, hogy egyszer majd te is megjárod a saját poklodból kivezető utat.

Szeretettel:

Ildikó"

 

Kommunikálj! De hogyan?

A kommunikációról:

„A kommunikációd csak annyira tud jó lenni, amennyire érted az embereket, akikkel kommunikálsz.”

 

                                                                                                                   Dr. Tony Alessandra

face-63980_960_720.jpg

Amikor azt halljuk, hogy kommunikáció, akkor általában a beszédre gondolunk.

Pedig az óvatos becslések szerint kb. 3-10 % közé tehető a kommunikációnk verbális része. A többi nonverbális kommunikáció.

Tulajdonképpen mindennel kommunikálunk. A hangszín, hanglejtés, gesztusok, mimika, szemmozgás mind-mind „beszélnek”. Ugyanígy kommunikálunk az öltözködésünkkel, a viselkedésünkkel, sőt az önkifejezés eszköze a zene, a festészet, a szobrászat és még sorolhatnám, mi minden.

De maradjunk a beszédnél.

Mindig közölsz valamit. Azzal, ahogy gesztikulálsz, amit mondasz, ahogy mondod, ahogy megnyilvánulsz, ahogy öltözködsz, mindezzel kifejezel valamit. Még akkor is, amikor éppen nem beszélsz. Ha megszakítod valakivel a kommunikációt, azzal is közölsz valamit.

A beszéd egy híd két fél között. De amíg az információ eljut az egyik féltől a másikhoz, sokszor sérül. Azért, mert a kommunikációt fogadó fél előtt láthatatlan szűrők, filterek vannak - az előzetes tapasztalatai, a gondolatai mind-mind „színezik” a hallottakat -. Vagy azért, mert bár lehet, hogy mindketten ugyanazon a nyelven beszélnek, nem ugyanazt jelentik a szavak a két félnek.

Akár a családban, akár az üzleti életben, akár valamely vezetői kapcsolatról van szó, fontos a megfelelő kommunikáció. Azt gondoljuk, beszélni mindenki tud, de gondoljunk csak bele, hányszor történt meg, hogy nem azt értette a velünk szemközt ülő, amit közölni akartunk vele? Vagy fordítva.  

Mit tehetünk azért, hogy a fogadó fél pontosan azt az üzenetet vegye, amit mi szeretnénk hozzá eljuttatni? Hogyan tudjuk elkerülni, hogy félreérthetőek legyünk? Meg kell ismernünk egymást. Ehhez pedig őszinte, nyílt kommunikációra van szükség. Ez azonban mára már egyre ritkább.

Más kommunikációs stratégiát alkalmazunk akkor, ha a család vagy a barátaink körében vagyunk. Ilyenkor „egy nyelvet beszélünk”, és más a stratégiánk a munkahelyen.

aggressive-1547905_340.jpg

Az „én mondom meg, hogy mi legyen” típusú hozzáállás hosszú távon sehol sem tud jól működni, különösképpen nem akkor, ha valamilyen szervezeti hierarchiában alkalmazzák.

Azért, mert a többi résztvevőt kizárja a döntéshozatalból, aminek az lesz a következménye, hogy értéktelennek érzik majd magukat.

És ezt ki szereti érezni?

 

Lássuk, mi lehet az a néhány ismérv, amitől nem működnek a kommunikációs útvonalakat?

  1. Az érdektelenség.
  2. Nem egyértelműek a kommunikációs útvonalak.
  3. A nyitottság hiánya.
  4. Nincs face to face, avagy a rendszeres találkozás hiánya.
  5. Bizalmatlanság.
  6. Információhiány, nem vagyunk képben.
  7. Amit nem akarsz meghallani, azt nem hallod meg. A látásmódváltás hiánya.
  8. Türelmetlenség a másik fél kommunikációja alatt.
  9. Nem értés.

Jó, ha tudatosítjuk ezeket, ha szeretnénk együttműködni másokkal.

És mit tegyél, ha szeretnél meggyőzni valakit? Milyen a jó kommunikáció? Mire érdemes figyelni?

  1. Mindenki az előzetes tapasztalatai alapján kommunikál.Hallgasd meg a partneredet, hogy biztosan azt értsd, amit közölni akar veled. A megértés elfogadást is jelent, ami nem egyenlő az egyetértéssel. De a hajlandóság egy pozitív állapot, még akkor is, ha a vélemények különbözőek. 
  1. Kapcsolatfüggés. Amikor mások elvárásainak akarsz megfelelni, akkor úgy jársz, mint a La Fontaine mesehősök, A molnár, a fia, meg a szamár c. mesében. Jó, ha van saját belső értékrended, amihez igazodni tudsz.
  2. Mérd fel helyesen a konfliktust! Ha szükséges, tarts egy kis szünetet, vagy távolságot (az érzelmek kizárása hozzásegít a racionális gondolkodáshoz). Ha nincsenek érveid, vagy kevés az információd, nem tudod képviselni az érdekeidet. Kerüld az agresszivitást! 
  3. Kérj időt, ha nem fontos, hogy azonnal dönts! Tudod, az idő sok mindent megold.  
  4. Értő figyelem. Ne a saját gondolataidra figyelj, hanem a másik mondanivalójára. Ha visszajelzést adsz, azzal a tudtára adod, hogy fontos neked a véleménye. 
  5. Hosszú távú együttműködésre készülsz? Értékeld így a helyzetet. 
  6. Asszertív kommunikáció. Olyan kommunikáció, amellyel úgy képviseled az érdekeidet, hogy az a másik fél érdekeit nem sérti. A megoldás minden érintett számára kielégítő.  
  7. Figyelj a nonverbális üzenetekre! Tudod, már írtam, hogy minden rólad szól.  
  8.  Ha dühös vagy, ne folytasd a kommunikációt. Nem vezet sehova.  
  9. Figyelj a szavak mögötti tartalmakra.  
  10. Mondj köszönetet.

Végezetül F. Scott Fitzgerald szavait ajánlom figyelmedbe: Az első osztályú elme igazi tesztje, hogy vajon együtt tud-e dolgozni két egymásnak ellentmondó gondolattal egy időben, mindkettőt elfogadva és értékelve.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

süti beállítások módosítása