A kommunikációról:
„A kommunikációd csak annyira tud jó lenni, amennyire érted az embereket, akikkel kommunikálsz.”
Dr. Tony Alessandra
Amikor azt halljuk, hogy kommunikáció, akkor általában a beszédre gondolunk.
Pedig az óvatos becslések szerint kb. 3-10 % közé tehető a kommunikációnk verbális része. A többi nonverbális kommunikáció.
Tulajdonképpen mindennel kommunikálunk. A hangszín, hanglejtés, gesztusok, mimika, szemmozgás mind-mind „beszélnek”. Ugyanígy kommunikálunk az öltözködésünkkel, a viselkedésünkkel, sőt az önkifejezés eszköze a zene, a festészet, a szobrászat és még sorolhatnám, mi minden.
De maradjunk a beszédnél.
Mindig közölsz valamit. Azzal, ahogy gesztikulálsz, amit mondasz, ahogy mondod, ahogy megnyilvánulsz, ahogy öltözködsz, mindezzel kifejezel valamit. Még akkor is, amikor éppen nem beszélsz. Ha megszakítod valakivel a kommunikációt, azzal is közölsz valamit.
A beszéd egy híd két fél között. De amíg az információ eljut az egyik féltől a másikhoz, sokszor sérül. Azért, mert a kommunikációt fogadó fél előtt láthatatlan szűrők, filterek vannak - az előzetes tapasztalatai, a gondolatai mind-mind „színezik” a hallottakat -. Vagy azért, mert bár lehet, hogy mindketten ugyanazon a nyelven beszélnek, nem ugyanazt jelentik a szavak a két félnek.
Akár a családban, akár az üzleti életben, akár valamely vezetői kapcsolatról van szó, fontos a megfelelő kommunikáció. Azt gondoljuk, beszélni mindenki tud, de gondoljunk csak bele, hányszor történt meg, hogy nem azt értette a velünk szemközt ülő, amit közölni akartunk vele? Vagy fordítva.
Mit tehetünk azért, hogy a fogadó fél pontosan azt az üzenetet vegye, amit mi szeretnénk hozzá eljuttatni? Hogyan tudjuk elkerülni, hogy félreérthetőek legyünk? Meg kell ismernünk egymást. Ehhez pedig őszinte, nyílt kommunikációra van szükség. Ez azonban mára már egyre ritkább.
Más kommunikációs stratégiát alkalmazunk akkor, ha a család vagy a barátaink körében vagyunk. Ilyenkor „egy nyelvet beszélünk”, és más a stratégiánk a munkahelyen.
Az „én mondom meg, hogy mi legyen” típusú hozzáállás hosszú távon sehol sem tud jól működni, különösképpen nem akkor, ha valamilyen szervezeti hierarchiában alkalmazzák.
Azért, mert a többi résztvevőt kizárja a döntéshozatalból, aminek az lesz a következménye, hogy értéktelennek érzik majd magukat.
És ezt ki szereti érezni?
Lássuk, mi lehet az a néhány ismérv, amitől nem működnek a kommunikációs útvonalakat?
- Az érdektelenség.
- Nem egyértelműek a kommunikációs útvonalak.
- A nyitottság hiánya.
- Nincs face to face, avagy a rendszeres találkozás hiánya.
- Bizalmatlanság.
- Információhiány, nem vagyunk képben.
- Amit nem akarsz meghallani, azt nem hallod meg. A látásmódváltás hiánya.
- Türelmetlenség a másik fél kommunikációja alatt.
- Nem értés.
Jó, ha tudatosítjuk ezeket, ha szeretnénk együttműködni másokkal.
És mit tegyél, ha szeretnél meggyőzni valakit? Milyen a jó kommunikáció? Mire érdemes figyelni?
- Mindenki az előzetes tapasztalatai alapján kommunikál.Hallgasd meg a partneredet, hogy biztosan azt értsd, amit közölni akar veled. A megértés elfogadást is jelent, ami nem egyenlő az egyetértéssel. De a hajlandóság egy pozitív állapot, még akkor is, ha a vélemények különbözőek.
- Kapcsolatfüggés. Amikor mások elvárásainak akarsz megfelelni, akkor úgy jársz, mint a La Fontaine mesehősök, A molnár, a fia, meg a szamár c. mesében. Jó, ha van saját belső értékrended, amihez igazodni tudsz.
- Mérd fel helyesen a konfliktust! Ha szükséges, tarts egy kis szünetet, vagy távolságot (az érzelmek kizárása hozzásegít a racionális gondolkodáshoz). Ha nincsenek érveid, vagy kevés az információd, nem tudod képviselni az érdekeidet. Kerüld az agresszivitást!
- Kérj időt, ha nem fontos, hogy azonnal dönts! Tudod, az idő sok mindent megold.
- Értő figyelem. Ne a saját gondolataidra figyelj, hanem a másik mondanivalójára. Ha visszajelzést adsz, azzal a tudtára adod, hogy fontos neked a véleménye.
- Hosszú távú együttműködésre készülsz? Értékeld így a helyzetet.
- Asszertív kommunikáció. Olyan kommunikáció, amellyel úgy képviseled az érdekeidet, hogy az a másik fél érdekeit nem sérti. A megoldás minden érintett számára kielégítő.
- Figyelj a nonverbális üzenetekre! Tudod, már írtam, hogy minden rólad szól.
- Ha dühös vagy, ne folytasd a kommunikációt. Nem vezet sehova.
- Figyelj a szavak mögötti tartalmakra.
- Mondj köszönetet.
Végezetül F. Scott Fitzgerald szavait ajánlom figyelmedbe: Az első osztályú elme igazi tesztje, hogy vajon együtt tud-e dolgozni két egymásnak ellentmondó gondolattal egy időben, mindkettőt elfogadva és értékelve.
Pehl Ildikó
