Ha reggel felkelek, te jutsz eszembe,
rád gondolok akkor is, ha este lefekszem,
ha elmegyek otthonról, azon merengek,
milyen volt veled esni szerelembe.

Az első csókunk varázslat volt, tényleg,
mikor forrón átöleltél, követelőzve.
Ha a várost járom, ha a ligetbe megyek,
ha moziban ülök, csak rád emlékezem.

Bárhova is megyek, egyszer csak hirtelen
bevillan egy mondat, vagy ahogy rám nevetsz.
Akármerre járok, falun, s városszerte,
minden egyes helyről van egy szép emlékem.

Séta közben megálltunk, magadhoz húztál,
szemed szemembe fúrtad, csak néztél rám.
Ahogy fogtuk egymást, karodban elvesztem,
ahogy felszállsz a vonatra, én meg integetek.

Vagy átkaroltál engem és csak úgy ballagtunk,
tűzön jártunk, vagy nyári estén a Dunán hajóztunk.
A konyhában állok, és azon merengek,
milyen mohón vártad, hogy végre szerethess.

Régi, szép emlékek, szavak, üzenetek,
itt élnek még bennem, erről nem tehetek.
Szeretlek mindig, míg élek, emlékszem,
Nem bánok semmit, sohasem feledlek.

Sohasem feledem, hogyan bűvölt szemed,
A kezeid, a szád és a szerelmedet.
Kimondatlan szavak égnek a nyelvemen,
elmondanám neked, de már nem tehetem.