Újra.

Rengeteg tévedés, félreértés, téves elképzelés, tévútra vivő tanítás, írás kering a neten.

Erről egy korábbi bejegyzésben már írtam.

Igyekszem arról írni, amit tudok, amit megtapasztaltam, írni az igazságról, a tudatosságról, ami bárki számára hozzáférhető, megismerhető, megtapasztalható. Bárhol, bármikor.

Egyszerűen. Vagy nem annyira egyszerűen, de ha nem egyszerű, annak az az oka, hogy túlbonyolítod. Vagy nem akarod megadni magad. Vagy okosabb vagy. Esetleg félsz. A lényeg, hogy te nem engeded, hogy megtörténjen.

Néha úgy érzem, sokan még mindig inkább a felszínt kapirgálják, és vakon hisznek olyan sablonszövegekben, frázisokban, vagy valamilyen standard doktrínában, amik sehova sem visznek. És írnak, ész nélkül, tudás és tapasztalat nélkül, mert valahol, valamikor így hallották. És ami még ennél is rosszabb, sokan olvassák is őket. Mert olyan jól hangzik, úgy együtt lehet rezegni az ismert szöveggel. Olyan lélekemelő. Olyan jó érzés ismét ugyanazt olvasni, egy kicsit másképp. Mert, ha sokan mondják ugyanazt, akkor az biztos igaz is.

Hát nem. Vagy nem mindig.

Nézzünk néhány tévedést.

Ilyen például, hogy te fel tudsz emelni mást, vagy hogy téged fel tud emelni bárki. Vagy az energiaszintedet, vagy a lelkedet, vagy a csakráidat harmonizálni, vagy mit tudom én, mi mindent nem tudnak veled tenni. Persze, vannak ennek szinonimái: például az, hogy majd ő segít neked, vagy majd ő meggyógyít téged.

Tévedés.

Mert ebben nincs egyenrangúság, ebben szánalom van, ebben benne van a magamat föléd helyezem. Bújtassuk ezt bármilyen köntösbe.

Nem mondom, egy jó terapeuta tud téged támogatni, de a nagy részét, a jelentős részét neked kell megtenni. Ő legfeljebb csak "terelgethet", vagy "meghallgathat", vagy "melletted lehet". A lényeg, hogy neked kell megdolgoznod azért, hogy jobban legyél. Neked kell kirángatnod saját magad a hajadnál fogva. Ha kell. Nincs mese

A másik, amit már néhányszor leírtam, és még sokszor le fogom írni, hogy neked nincs lelked. Te a lélek vagy.

Tehát a lelkedet nem kell gyógyítani, semmi baja, nem a lelked beteg, nem a lelked fáj, nem a lelked fél. Az elme az, ami beteg. Bocsi.

Egy másik baromság, amikor valaki az elengedésről beszél. Mintha azt valaki meg tudná tenni. Mindig elfog a düh, amikor úgy írnak erről, mintha ez olyan egyszerű és magától értetődő lenne. Akinek ez olyan könnyen megy, valószínűleg nem érez. Az elengedés, ha mélyen érzel, nem megy csak úgy ripsz-ropsz, nem megy csak azért, mert úgy akarod.

Az elengedés egy folyamat, ami megtörténik, időt kell adnod magadnak. Azt ugyan úgy nem tudod megcsinálni, mint a megvilágosodást. De segítheted a folyamatot.

Az pedig, amikor valaki arról ír, beszél, hogy ő önmagára ébredt, felébredt, megvilágosodott, egyenesen irritál. Erről beszélgettünk Szerényi Istvánnal a Tao tea című rádióműsorban.

A teljes műsort itt hallgathatod meg.

Vagy amikor valaki azt hirdeti, hogy majd ő megmondja neked, hogyan csináld. A legviccesebbek az életvezetési tanácsadók. Nos, kinek az élete? A tiéd. Hogyan mondhatja meg neked valaki más, hogyan vezesd az életed?

Meg amikor azt hallom, hogy valaki a saját erejéből teremt. Aha. Csak nem úgy, ahogy gondolja.

Szintén kedvenc témám a lélektárs, vagy lelki társ, és az ehhez hasonló kifejezések. Mostanában megint nagyon divatos téma. Elárulom neked, hogy nem kell görcsölnöd. A helyzet az, hogy nem kell rátalálnod a lélektársadra, sem a lélekcsaládodra, mert soha nem voltál elválasztva senkitől és semmitől.

Aki nem ébredt Önmagára, aki nem ébred tudatára, hogy ki is ő, még elhiszi a mesét. Az megpróbálja a másikat lekezelni, az ítélkezik, bosszút áll, vádaskodik, a félelmeit és a fájdalmait a másikra vetíti. Az nem tudja elfogadni a másik igazságát, hanem a sajátját akarja rákényszeríteni a másikra, az nem tud elfogadni, csak elvár és feltételeket szab. Aki nem ismeri Önmagát, csak a másik hibáit látja, önnön világában élve nem vesz tudomást másról, csak arról, ami igazolja saját elképzeléseit.

Ha nem tudod, ki vagy te, a legmélyebb szinten, elhiszel bármit bárkinek, ami egy kicsit is igazolja az elképzeléseidet, ami összerezeg a hitrendszereddel, meggyőződéseiddel.

Aki nem ismeri Önmagát, hibáztat, bűntudatot kelt, manipulál és szégyenkezik. Még az is, aki időnként felveszi az ájtatos manó álarcot.

Nem a lelkednek kell hát megtisztulnia, hanem az elmédnek, s ne hidd, hogy az életed ezáltal könnyebb lesz. A felébredettek élete soha nem volt könnyű. A megvilágosodás nem hozza el neked azt a megváltást, amiért elindultál azt megkeresni.

Megváltás, megszabadulás, csak nem úgy, ahogy te azt most gondolod.

Amíg nem ismered Önmagad, nem ismersz senkit, amíg nem tisztul az elméd, nem tudsz tiszta szívvel fordulni mások felé.

Addig csak megpróbálod eljátszani azt, aki nem vagy.

Nem kell erőnek erejével változnod, bemagolnod a mesterek szavait, nem kell megerőszakolnod magad, hogy olyan legyél, mint amilyennek szerinted lenned kellene. A változás, amire oly nagyon áhítozol, megtörténik, amint tisztul az elméd. Hogy hogyan? Terápiával, a megértés, a valódi megbocsátás által.  

Mert a lényeget nem kell megtanulnod, az eredendően lényed természete. Ja, és nem kell fejlődnöd, mert nincs hova, nem kell megcsinálnod magad  - úgysem tudod -, mert már most AZ vagy. Csak még nem tudod.

Ébredj fel!

Ildikó 

Nézz körül a honlapomon is.