Jóga
A jógát különböző testtartások gyakorlásának tartják, de a jóga több, mint egymás után végzett testgyakorlatok. Sokkal több annál.
A jóga szanszkrit eredetű szó, a judzs szóból ered, melynek jelentése: egyesíteni, összekötni, csatlakoztatni, gondolatok koncentrálása, önmagunkra való összpontosítás, mély meditáció.
A jóga szó jelentése mély, belső kapcsolat, egység, igába fogás. Bármely definíciót olvassuk, mind tartalmazza az egyensúly, a harmónia megteremtésének fogalmát.
A jóga lényege visszatalálni önmagunkhoz.
A jóga gyakorlásával a test, a psziché és a tudat egyensúlyi állapota érhető el, amelynek segítségével felülkerekedhetünk a megszokott elszigeteltség érzésén, megtapasztalhatjuk a „vagyok” állapotát, megtapasztalhatjuk a mindennel való egység állapotát, s ezáltal választ kaphatunk a „Ki vagyok én?” kérdésre.
Az elménk lecsendesítésével közvetlen kapcsolatba kerülünk Önmagunkkal, átélhetjük és megtapasztalhatjuk a Szamádhit. A jóga egyfajta tudatállapot.
Miért jógázunk?
A jóga az egyik legrégebbi mozgásforma. Gyökerei ötezer évre nyúlnak vissza. A jóga egyszerre meditáció, filozófia, a gyakorlatok és a légzés segítségével egyfajta gyógyítás is.
A jógával lehetőségünk nyílik helyreállítani a harmóniát, megtanít a test, lélek és tudat egyesítésére, megnövekedhet a fizikai ellenálló képesség, egy jobb közérzetet eredményez, egyfajta kiegyensúlyozottságot élhetünk meg. Segítheti a test energetikai egyensúlyának helyreállítását
A jóga filozófiája
A jóga filozófiaként jött létre, a gyakorlatok a koncentráció, a meditáció elősegítése érdekében alakultak ki. A végső cél a mindenséggel való egység megtapasztalása.
A jóga útja
A jóga nem vallás, azonban kialakulását, fejlődését nagy tanítók, gondolkodók, felébredettek jelentősen befolyásolták.
A jógik által lefektetett alapelvek mindenki számára hasznosak lehetnek, akik a belső békét és az egészséges élethez vezető utat keresik.
A gyakorlatok célja a belső béke, a mentális és fizikális harmónia megteremtése.
A mélyebb önismeret felé vezető út egy spirituális utazás lehet a jógázó számára az ászanákon (jelentése: belehelyezkedés, stabil, kényelmes póz), a légzésen, a relaxáción, a tudat lecsendesítésén, az összpontosításon, a meditáción keresztül. Sőt, azon is túl.
Kitartó munka szükséges ahhoz, hogy a lélek csendjéhez eljussunk. Először saját testünkbe kapaszkodunk, majd a gyakorlatok közben testünktől indulva, tudatos légzés alkalmazásával megnyílunk a belső béke élményére.
Az emberi gondolkodás előre és visszahalad az időben, a test azonban a jelenben él. Ha a gondolatainkat a testünkre irányítjuk, a jelenben találhatjuk magunkat, megszűnnek az aggodalmak, a félelmek, a stressz, csak a pillanat létezik.
A jóga története
A jóga eredete Indiába nyúlik vissza, írásos nyomait szent könyvekben, a Védákban (a Védák a hinduizmus szent iratainak összefoglaló elnevezése, szanszkrit nyelven készültek, a véda szó eredeti jelentése: tudás), az Upanisadokban (a Védák magyarázatai, titkos tanítások, az „upanisád” szó jelentése: valaki mellé ülni, „mellé-leülés”), a Bhagavad-gítában (szankszkrit filozófiai költemény, a hindu vallás szent könyve, jelentése: A magasztos szózata. A védikus irodalom egyik alapműve, a védikus filozófia összefoglalása. Eredetileg a Mahábhárata című eposz része), a Jóga-szútrákban (a szútra szöveges formátumú aforizma-gyűjtemény, jelentése fonalat vagy dolgokat összekötő vonal, a szó a sziv igéből származik, jelentése: varrni, a korabeli szövegeket összevarrt pálmalevelekre írták.) találhatjuk meg.
Patandzsali a jóga első ismert guruja, a tradíció Síva istent tekinti a jóga forrásának.
A jóga több ezer éves történelme alatt hosszú fejlődésen ment keresztül, ennek során számos iskola alakult. Egyesek a tudatra és a meditációra helyezik a hangsúlyt, mások a testgyakorlásra és a légzésre összpontosítanak.
A történészek szerint Délkelet-Ázsiában született, majd az a vándorló törzsek magukkal vitték délre. Az ie. 1500 körül talált régészeti leleteken már ábrázoltak meditáló embereket.
Az i.e. 900 és 400 között írt Upanisadokban találhatók a jógáról szóló legrégebbi írások.
A jóga legrégebbi formája a meditáció volt, klasszikus formája a lótuszülés, ez volt az első ászana. Ezt a mesterek azért alkalmazták, hogy képesek legyenek hosszú időn keresztül meditálni.
A jógának számos ága létezik, melyek többsége az ie. I. évezredben alakult ki.
Nézzük időrendi sorrendben:
I.e. 1000 előtt keletkezett a rádzsa jóga, melyet az egyetemes tudattal való egyesülést keresők gyakoroltak. Ez a keresztbe tett lábbal való meditálás, mely igen elterjedt volt.
I.e. 900 körül alakult a dzsnyána jóga. A bölcsesség jógáját, amely a meditáción keresztül fejlődik ki, azok a filozófusok gyakorolták, akik az intuitív tudást kutatták. Az ő gondolataik jelentek meg az Upanisadokban.
I.e. 5oo körül Buddha és követői a rádzsa jóga ősi meditációs technikáival érték el a nirvánát.
I.e. 300 körül jelenítette meg Vyasa mester a Bhagavad-gítában a karma – jógát, a cselekvés jógáját, melynek központja az elkövetkezendő boldogtalanság elkerülése, a megfelelő időben végzett jó cselekedet által.
Vyasa mester a Bhagavad-ghitában úgy jeleníti meg először a cselekvés jógáját, a karma jógát, mint Arjuna, a hadvezér és kocsisa, Krisna isten közötti csata előestéjén történ beszélgetést. A karma jóga középpontjában a jövőbeli boldogtalanság elkerülése érdekében való, a megfelelő időben folytatott igaz cselekedetek.
I.e. 200 körül írta meg Patandzsali mester a Jóga-szutrát, amely a helyes meditációhoz és a jóga gyakorlásához való útmutató. Patandzsali az első jógával kapcsolatos írás szerzője, a csita-vrtti-nirohda kifejezéssel határozta meg a jógát, ami azt jelenti, tudatirányítás, összpontosítás.
I.sz. 300 körül fejlődött ki a tantrikus jóga, melynek kezdeményezője Asznga, ő egyesíti a jóga gondolatiságát és a gyakorlatokat a megvilágosodás érdekében.
I.sz. 1000-1200 körül alakult ki a bhakti jóga, Ramanudzsa mester irányításával, aki Brahman, az univerzum alkotója iránti feltétlen áhítatot tanította. Az ő tanítása szerint a megvilágosodás az Isten vagy más emberek szolgálatán keresztül érhető el.
Isz. 1000 körül alakult ki a hatha jóga. Ez az iskola ismerte fel az ászanák és a légző gyakorlatok, a vizualizációs technikák szerepét az egyetemes tudattal való egyesülés megtapasztalásában.
Az utolsó klasszikus iskola
Az i. sz. I. évezredben születtek a mantrák – pld. szent szavak- ismétlése -és a mandalák szemlélése, mint új meditációs technikák.
A hatha jóga mai iskolái ebből az újfajta gondolkodásmódból alakultak ki
A „ha” szó jelentése nap, a „tha” azt jelenti, hold. Az elnevezés arra utal, hogy a tudat és a test összekapcsolását légző gyakorlatok és a pránajáma segítik.
Ez volta az első iskola, amely a fizikai gyakorlatokat kombinálta.
Az 1400–as években egy Szvatmárama nevű mester alkotta meg a Hathapradipikát (A hatha jóga kézikönyve).
Modern stílusok
A történelem utolsó fejezete akkor kezdődött, amikor az 1800-as években az Indiába érkezett felfedezők, tudósok elkezdték tanulmányozni és lefordítani az ősi iratokat. Az 1900-as években már az indiai jógik is beutazták a világot, hogy tudásukat továbbadják a keresőknek.
A XX. században a hatha jóga vált a legalkalmasabbnak a modern, nyugati világban ahhoz, hogy a jóga elterjedjen.
A jóga eredetileg a gyógyítást szolgálta, célja a test és a szellem diszharmóniájának megszüntetése volt, a XXI. századra az egyetemes egység felé vezető egyik út.
Az egyént korunkban még mindig a diszharmónia hátráltatja ezen az úton. A diszharmónia a test merevségében, szorongásban, valamilyen betegségben nyilvánul meg.
Évezredek során a jógik fedezték fel, hogy lehet a nyugtalan elmét lecsillapítani, a test nyújtása és óvatos mozgatása, valamint a lassú, ritmusos légzés gyakorlásával.
A lecsendesített tudatot a vizualizáció, meditáció segítségével koncentrálták.
A légzés és relaxáció
A légzés nem csak fizikai és mentális folyamat egyszerre, hanem egyfajta összekötő kapocs is a test és a tudat között. A megfelelő ütemű légzés elegendő oxigént juttat a vérbe, annyit, amennyi a test és az agy működéséhez szükséges.
Minden jógagyakorlat fontos eleme a helyes légzés, amit a jógagyakorlatok segítenek. A test nyújtása és a ritmikus légzés pihenteti a testet és az elmét.
Elménk megnyugtatására szolgálnak a tudatos légzés mellett az ászanák. Ezek elsajátítását segíti a koncentráció, amely ebben az esetben valamely fizikális dologra (testhelyzetre) való összpontosítás.
A jóga egyik fontos eleme a helyes légzés. A helyes légzés már maga is jógázás. Amikor helyesen vesszük a levegőt, akkor megnyugszunk, magabiztossá válunk. A légzés visszatartásakor nem tudunk összpontosítani, feszültek leszünk.
A gyakorlatok végrehajtása során a tudatos légzés eredményeképpen figyelmünk élénk lesz és a gyakorlatokat is élénken végezzük. A tudatos légzés a jelen pillanathoz visz közelebb, így kizárjuk a külső zajokat.
A légzés visszatartása természetes reflex, ezzel reagál a szervezet a veszélyhelyzetekre.
A gyakorlatok végzése során leginkább az orron keresztül vesszük a levegőt, ez megszűri azt és segít felmelegíteni, mielőtt a tüdőbe jutna.
A test nyújtásakor, kiterjesztésekor, póz felvételekor beszívjuk a levegőt, majd többnyire természetes módon következik a kilégzés, amikor lefelé irányuló mozdulatot teszünk, leeresztjük a karokat, lábakat, előre vagy oldalra hajolunk, vagy elfordítjuk az alsótestet.
A jóga gyakorlása révén egyre közelebb kerülünk a belső béke állapotához.
A gyakorlatok végzése közben érezhetjük, hogy a testünk munkát végez, de egyetlen testtartást sem szabad erőltetni.
Érzelem és kontroll
A jóga gyakorlása során előbb-utóbb csend lesz az ember életében, a test és a szellem természetes ritmusa erősödik fel, megszűnik a mentális szorongás, a koncentrált jógázás után nyugalmat érzünk.
A jóga egyik legfőbb erénye a nyugalom helyreállításának képessége.
Aki nyugodt, belső harmóniát áraszt.
Az ászanák gyakorlása magával hozza az önkontrollt is.
A folyamat a test irányításával kezdődik, melyet a légzés kontrollálása követ.
Ezáltal megtanulunk összpontosítani, ellenőrzésünk alatt tartani a gondolatokat, az érzelmeket is.
Az érzelmi fejlődés ezen szakaszában megvalósul a pratjahára, az érzékek uralmától való megszabadulás.
Ez Patandzsali mester szerint a jóga ösvényének ötödik állomása.
Amikor elérjük a pratjahára állapotát, akkor készen állunk a djjána, azaz a meditáció gyakorlatára, melyen keresztül a szamádhi állapotba kerülhetünk.
Ekkor eggyé válhatunk az egyetemes tudattal vagy lélekkel, ami végső soron minden jógaiskola célja.
Fogalmak
Ahhoz, hogy a jógát, a jóga filozófiáját megismerjük, néhány fogalmat érdemes tisztázni:
Karma és reinkarnáció: A karma a hatás és a visszahatás folyamatát jelenti. A múltbeli cselekedetek következményei hatással vannak jelenünkre.
A jóga a belső nyugalom által segít megérteni életkörülményeinket.
Szamszára és nirvana: A szamszára a születés és halál körforgása. Az ebből való kiszabadulás a nirvana. A szamszára és a nirvana közti különbség felismerése egy tudatállapotváltozás eredményeképpen jön létre.
Maja vagy más néven illúzió: Maja az elménk által vetített káprázat, amely a múltból származik, amelyet a jelenre vetítünk ki.
Moksa vagy más néven vágy, ragaszkodás: A vágy és a ragaszkodás a különálló én illúziója, amely szenvedéshez vezet.
Ászanák: Testhelyzetek, melyek célja a testtudatosság fejlesztése. Ahhoz, hogy az elmét felszabadítsuk, szükséges feloldani a feszültségeket, melyeket a test tükröz.
A testtartások révén eljuthatunk a harmónia állapotába, erősíthetjük a gyengébb izmokat, lazíthatjuk a merev ízületeket, növelhetjük az állóképességet.
Az ászanákkal a határok kiterjesztésének az érzését nyújthatjuk, ellenőrzésünk alá vonhatjuk a pránát, az életerőt.
Prána: Jelentése: lélegzet, élet, vitalitás, energia, lélek.
A test finomenergiái, amelyek sokkal finomabbak, mint a fizikai test energiái.
Az ászanák gyakorlásával tisztítjuk és gyógyítjuk a testet, aktiváljuk a finomabb energiákat, ezért jótékony a hatása betegségek megelőzésében.
Pránajáma:A szó azt jelenti, légzőgyakorlat.
A gyakorlatok közben fontos a helyes légzés elsajátítása, ezzel növeljük a szellemi és fizikai test életerejét, harmonizáljuk életenergiánkat, fokozzuk a koncentrációt, ez hatással van idegrendszerünkre is.
Tudatos légzéssel energiával látjuk el a sejteket, fokozzuk az anyagcserét, fizikai és lelkiállapotunk jótékonyan változik.
Pratjáhára: Az érzékek visszahúzódása a külvilággal való kapcsolattól. Ezt a légzés szabályozásával érhetjük el.
Dháraná: A meditáció első foka a koncentráció. A koncentráció azt jelenti, hogy az elme megállításával figyelmünket egy pontra, egy feladatra fókuszáljuk.
Dhjána: Meditáció, megszűnik az idő, az összpontosítás szakadatlan.
Szamádhi: Felébredés, megvilágosodás, a mérhetetlen béke állapota.
A jóga nyolc alapvető minősége
Patandzsali Jóga-szútrájában a jóga nyolc alapvető minőségből tevődik össze, ezek közül kettő a jóga külső aspektusait tükrözi, három a jóga gyakorlati irányelveit írja le, az utolsó három a gyakorlatok belső szempontjait mutatja be.
A jóga nyolc alapelve tehát a következő:
I. A jáma:
A jáma egyfajta erkölcsi szabályok rendszere, amely kontrollálja cselekedeteinket, beszédünket, gondolkodásunkat, követői részéről fokozott éberséget igényel.
A jóga-szútra a jáma öt fajtáját sorolja fel:
1. Ahimsza:
Jelentése erőszakmentesség, arra utal, hogy a jógi tartózkodik mindenfajta erőszaktól, együttérzést tanúsít és tisztel minden lényt. Ez magában foglalja a testtel való törődést a jógagyakorlatok elvégzése által.
2. Szatja:
Jelentése igazság, hitelesség, helyes életvezetés, megfelelő magatartás. Gondolkodásunk és szándékaink őszinteségét feltételezi, melynek értelmében nap mint nap meg kell vizsgálnunk testi-lelki állapotunkat. Előírja, hogy meggyőződésünkkel összhangban kell megnyilvánulnunk.
3. Aszteja:
Az asztje szó szerint nem lopást jelent és a mohóság, kapzsiság kerülésére szólít fel, illetve a birtoklási vágy féken tartására, nem sóvároghatunk olyasmi után, ami nem a miénk.
4. Bramhacsarija:
A brahmacsarija a mértékletességre szólít fel az érzéki vágyaink, szenvedélyeink beteljesítésében való törekvéseinkben. Ehhez tartozik a szexuális partner gondos megválasztása, hogy nemi életünk szereteten alapuljon, hogy kerüljük a szexuális kalandokat. Mélyebb értelemben elkötelezettség az Istennel való egyesülés vágya iránt.
5. Aparigraha:
Az aprigraha is a mértékletességre szólít fel, a valódi szükségletek, a mohóság kerülése által, cél a valódi szükségeleink megkülönböztetése a hamis vágyaktól.
Hajlamosak vagyunk életünk sikerességét lemérni anyagi javaink birtoklása által, azonban ezek hajszolása nem nyújt tartós boldogságot.
II. Nijama:
A szó jelentése törvény, szabály. A nijama azt a fegyelmet fejezi ki, ami a cselekedetekben nyilvánul meg, az önmagunkkal kapcsolatos attitűd meghatározása.
Patandzsali ötöt sorol fel belőlük:
1. Szaucsa:
A fogalom tisztaságot jelent. A test, a környezet, ételeink, és gondolkodásunk tisztasága.
2. Szantosa:
A megelégedettség lehetőség arra, hogy megbecsüljük, amink van. De nem kell elfogadnunk a kedvezőtlen helyzetet, csak azért, hogy elkerüljük a változással járó erőfeszítéseket.
3. Tapasz:
A kifejezés jelentése: ég, éget. Ez az előírás arra a lángoló lelkesedésre szólít fel, amellyel a jóga gyakorlását vagy hivatásunk gyakorlását végezzük. Ehhez fegyelem, önuralom és kitartás szükséges.
4. Szvadhiaja:
Az önmegfigyelés előírása, ezáltal ismerhetjük meg valódi lényünket.
Ide tartozik a tudatos önreflexiót és a folyamatos tanulás is.
5. Isvarapranidhana:
Az előírás arra emlékeztet, hogy van egy magasabb erő, ami mindig jelen van, körülöttünk, bennünk. A jógaszövegek nem neveznek meg egyetlen istenséget sem, mindenki maga dönti el, melyiket tiszteli.
III. Ászanák:
Nyugaton általában a jóga fogalmán a hatha-jóga testtartásait, az ászanákat értik.
Patandzsali a Jóga-Szutrában három alkalommal említi az ászanákat, amelyek célja a test felkészítése a meditációra, ezáltal a szamadhi megtapasztalása.
Ebben az állapotban tudatunk egy pontra irányul, anélkül, hogy figyelmünk csapongana.
IV. Pránajáma:
A légzés kontroll alatt tartása, amelynek a célja az életerő gondozása.
V. Pratjahara:
Az érzékszervek lezárása a külső ingerek elől, hogy a tudat átvegye azok irányítását. Ezáltal a kívülről jövő ingerek nem zavarják meg a meditációt.
VI. Dharana:
A tudat összpontosítása. Ezáltal figyelmünket egy tárgyra fordítjuk, így elindulunk a magasabb dimenziók felé.
VII. Dhjana:
A tudat egyetlen pontra történő összpontosítása a meditáció által.
VIII. Szamadhi:
Az abszolútummal való összeolvadás, vagyis a megvilágosodás állapota. Megszűnik a gondolatok összevisszasága, a belső béke állapota.
(A folytatásban a jóga technikáiról olvashatsz.)
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Programjaimról itt tájékozódhatsz:
http://tulaszemelyesen.hu/
Mozgásmeditáció
Összhangteremtő nap
Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online
Hírlevélre feliratkozás itt.
Felhasznált irodalom:
Sárai Gábor: Alternatív mozgás és masszázsterápia (jegyzet)
Adelheid Ohlig: Luna-jóga, A termékenység és az életerő felé vezető szelíd út
Swami Satyananda Saraswati: Ászana Pránájáma Mudrá Bandha
Kaczvinszky József: Kelet világossága I.-II.-III. Kötet
Godfrey Devereux: A jóga alapjai
B.K.S. Iyengar: Jóga új megvilágításban
