Itt állok teljesen meztelenül, álarcok, játszmák, szerepek nélkül.

Fogalmam sincs, honnan jött az érzés, amely időtlen, egyszer csak megtörtént.

Nem volt idő játszani, levált rólam minden, ami nem én vagyok.

Leplezetlenül, zavarba ejtően őszintén álltam ott.

Nem volt mit veszíteni.

Milyen jó lett volna játszani, milyen könnyű lett volna szerepek mögé bújni, úgy tenni, mintha, de nekem ez nem ment.

Valami nem engedte.

A világ egyik legnehezebb dolga levenni az álarcokat.

Rólam az első pillanatban lehullott, nekem nem volt választásom.

Most itt állok pőrén, leplezetlenül, sérülékenyen.

Ebben van a legnagyobb erő.

Pehl Ildikó

Nézd meg a honlapomat is.