Vess egy pillantást önmagadra. Ébrenléted majdnem minden percét arra fordítod, hogy megnyerd az embereket, hogy kedvükben járj, legyenek akár élők, akár halottak. Az ő szabályaik szerint élsz, elvárásaikhoz igazodsz, társaságukat keresed, szeretetük után vágyódsz, rettegsz gúnyolódásaiktól, sóvárogsz elismerésük után, jámborul aláveted magad a bűntudatnak, amit rád ruháznak; s még a gondolattól is megrémülsz, hogy ne a divat szerint öltözz, beszélj, cselekedj, vagy akár gondolkozz.

Lást meg azt is, hogy még akkor is tőlük függsz, még akkor is a rabszolgájuk vagy, ha te kontrollálod őket.

Az emberek annyira lényed részévé váltak, hogy már el sem tudnád képzelni az életed a többiek irányítása és hatása nélkül. Valójában meg is győztek arról, hogyha megszabadulnál tőlük, akkor szigetté válnál - magányossá, sivárrá, és szeretetlenné. Csakhogy éppen az ellenkezője igaz. Hogyan is tudnál szeretni valakit, akinek a rabszolgája vagy? Hogyan tudnád szeretni, azt, aki nélkül élni sem tudsz? Így csak vágyakozhatsz, igényelhetsz, függhetsz, félhetsz s kontrollálhatnak. A szeretetet csak szabadságban és félelemnélküliségben lehet fellelni.

Hogyan érheted el ezt a szabadságot? A függőséged és rabszolgaságod elleni kettős támadással. Először is: légy tudatos. Gyakorlatilag lehetetlen függőségben élni, hogy valaki állandóan figyelemmel kíséri függőségének oktalanságát. Csakhogy a tudatosság elégtelennek bizonyulhat az olyan ember számára, aki másoktól függ.

Olyan cselekedeteket kell végeznie, amelyeket szeret. Fedezd fel, hogy melyik az a munka, amit nem a hasznosságáért, hanem önmagáért végzel!

Gondolj valami olyanra, amit önmagáért szeretsz csinálni, függetlenül attól, hogy sikerül-e vagy sem, hogy megdicsérnek érte, vagy sem, függetlenül attól, hogy szeretnek-e vagy megjutalmaznak-e érte, vagy sem. Hány ilyen dolog van az életedben, amit egyszerűen azért teszel, mert megragadja lelkedet és örömmel tölt el? Ismerd meg ezeket, tedd őket, mert ezek biztosítják a szabadsághoz és a szeretethez az útlevelet.

De valószínűleg ezzel kapcsolatban is beléd programozták már a fogyasztói társadalom gondolkodásmódját: egy költemény, tájkép vagy egy zenedarab élvezte időveszteség; neked kell költeményt vagy zeneművet írnod, vagy egy műalkotást készítened. De még ha el is készíted, a mű önmagában nem sokat ér, az alkotásodat másoknak is ismerni kell, mert mi haszna, ha senki sem ismeri? És még ha ismerik is, semmit sem jelent, ha nem tapsolják meg és nem dicsérnek meg érte. A műved akkor lesz igazán értékes, ha népszerű lesz, és el lehet adni! Így aztán ismét visszakerültél az emberek karjaiba és ellenőrzése alá. Szerintük pedig egy cselekedet értéke nem annak önmagáért való szeretésében, végzésében és örömében van, hanem sikerében. A miszticizmushoz és a Valósághoz vezető királyi út nem az emberek világán halad keresztül, hanem azokon a cselekedeteken, melyeket önmagukért végzünk, anélkül, hogy a cselekedetek sikerére vagy jövedelmezőségére kacsintgatnánk, ellentétben a közgondolkodással, a szeretetlenség vagy magányosság gyógyszere nem a társaság, hanem a Valósággal való kapcsolat. Abban a pillanatban, ahogy rátapintasz erre a valóságra, tudni fogod, hogy mi a szabadság és a szeretet. Szabad leszel az emberektől, - s ennek következtében képes leszel szeretni őket.

Ne gondold azt, hogy ahhoz, hogy szerethesd az embereket, először találkoznod kell velük. Az nem szeretet volna, hanem vonzódás vagy szánalom. A szeretet a szívből származik a Valósággal való kapcsolaton keresztül. Ez nem egy bizonyos személy vagy dolog szeretete, hanem a szeretet valósága  – beállítottság és hajlam a szeretetre. Ez a szeretet aztán kisugárzik az emberekre és a dolgokra.

Ha azt kívánod, hogy ez a szeretet létezzen életedben, meg kel szabadulnod az emberektől való belső függőségedtől, úgy, hogy ráébredsz erre a függésre, s olyan cselekedetekbe fogsz, melyeket önmaguk végzéséért kedvelsz.

Anthony de Mello: A szeretet útja

Pehl Ildikó

Látogass el a honlapomra.