Mit jelent az, hogy mélyre mész magadban?

Mikor vagy hajlandó erre? Amikor már nagyon nyomaszt, keresztre feszít az élet.

Ilyenkor direkt, szándékosan elindulsz, spirituális leszel, vagy ezoterikus, vagy nevezd, ahogy akarod.

Kezdjük azzal, hogy amikor elindulsz az önismeret útján, akkor arra a kérdésre keresed a választ, hogy ki vagy te. Ki az, aki azt mondja, én? Ki az, aki azt mondja, én vagyok?

A lényeg, hogy tudni akarod, mi miért történik veled. Vagy mi az élet, miért születtél, mi az életed célja, vagy ki vagy te? Vagy valami hasonló.

Az elmélyülés önmagadban nem az összeomlást követő mélybe zuhanást jelenti, bár követheti azt, hanem a tudatos ránézést, tudatos megfigyelést.

Amikor arra vagy kíváncsi, hogy mi is van ott a mélyben, legbelül?

És ennek a folyamatnak a része, akár akarod, akár nem, hogy szembetalálkozol a nemszeretem részeiddel, emlékekkel, fájdalmas tapasztalatokkal. Nem tudod kikerülni. Megpróbálhatod, tehetsz némi kerülőutat, de az nem vezet sehova.

Persze, lehet játszani, lehet húzni az időt, elszórakozhatsz, elbabázhatsz bármilyen instant módszerrel, akármeddig, fejlesztheted a személyiségedet, próbálkozhatsz a tudatos teremtéssel, vagy bármilyen más divatos technikával, ha az önmegismerés szándéka valódi, előbb-utóbb tényleg elindulsz befelé.

Amikor elindulsz befelé, önmagadba, önmagadhoz, végig fogsz menni az ego területein, a perszona tudatos tartományán, ahol a tudatosan felvállalt szerepeiddel találkozol, azzal, amit gondolsz magadról, amit szeretnél, ha gondolnának rólad, a képpel, amit mutatni akarsz a külvilágnak magadból. Ez a felszín.

Ha egy kicsit mélyebbre mész, áthaladsz a személyes és kollektív árnyék részein. Ha megnézed az árnyék tartalmát, azzal találkozol, amit a mindennapok során elkerülsz, amit nem szeretsz, amit elfojtasz, pont azért, mert nem szereted, vagy mert fáj, elrejtesz.

Ha ezekre a részeidre ránézel, meggyógyítod, feloldod, integrálod - ez sajnos, vagy nem, általában terápiával jár -, hatalmas energia szabadul fel. Amit addig az elfojtásra fordítottál, most építő módon tudod használni. Amíg arra megy el az energia, hogy elfojtsd, a mélyben tartsd ezeket, nem marad másra.

Ha tovább haladsz, megnézheted, mi van a személyes tudattalanban, áthaladhatsz a kollektív tudattalan rétegén. Itt bármivel találkozhatsz. Miért érdemes olykor ránézni ezekre a rétegekre? Azért, mert a tudatalatti teremti meg a valóságodat. Hiába akarsz a tudatos részeiddel valami szépet és jót teremteni, ha valami (a tudatalattid) mindig keresztbe tesz. Ha nem nézed meg, hogy mi van itt, sosem tudod meg, mi alakítja, mi formálja az életedet. S ha megnézted, tudod, mely területekkel van dolgod, mit érdemes gyógyítanod, feloldanod, helyre tenned magadban.

Ha még mélyebbre mész, eljuthatsz az esszenciális énhez.

Az esszenciális én a tudattalan mögött/alatt meghúzódó lényegi én. Ezen a szinten működik az intuíció, a sugallatok, az ihlet, innen jönnek a hirtelen jött, korszakalkotó ötletek. Ez a terület a tiszta intelligencia, a lehetségesség mezeje. Innen merítenek a tudósok, a nagy művészek, ez a tiszta tudat tere.

Innen egy pillanat alatt az ürességben találhatod magad, itt van a Self, vagy a Mély én, vagy Valódi én.

Itt egyszerre eltűnik, aki azt mondja: én. Értelmét veszíti minden fogalom, amivel addig azonosítottad magad. Mire idáig eljutsz, valószínűleg már lebontottad azokat a korlátokat, amelyek függésben tartottak, minden ragaszkodásod elmúlt,  a függő éned határai eltűnnek, minden, amit addig gondoltál magadról, aminek, vagy akinek addig gondoltad vagy ismerted magad, értelmetlenné vált.

Ebben az állapotban tisztán érted a Biblia, a Bhagavad Gita, Jézus és Buddha szavait, tudod, miről beszéltek a misztikusok, mit akartak kifejezni a megvilágosodott mesterek.

Ha bejártad ezt az utat csak egyszer is, akkor tudod, mi a mélység és a magasság.

Mert a belső út egyik paradoxona, hogy minél mélyebben jársz magadban, annál magasabb tudatszinten találhatod magad egyik pillanatról a másikra.

Ha megismerted ezt az állapotot, ha csak egyetlen villanásra is, ha jártál itt, akkor mondhatod azt, hogy tudod, mit jelent.

Addig csak elképzeléseid lehetnek róla, csak gondolkozol, vagy ábrándozol róla, milyen lehet.