Sehonnan. Legtöbbször nem is jössz rá. Soha. Esetleg csak később.

Szeretnélek megnyugtatni, hogy nem te vagy az egyetlen, aki nem ismerte fel, hogy egy pszichopata játékszerévé vált.

Még Robert D. Hare is - aki több éven keresztül tanulmányozta a pszichopaták különleges világát, s tapasztalatait Kímélet nélkül című művében összegezte - leírja, hogy őt is becsapta egyikük, nem is egyszer.

Ugyanis a pszichopaták egyik ismérve a kóros hazudozás.

Ahogy Robert D. Hare a tanulmányában írja: „A pszichopaták a társadalom ragadozói, akik kellemes modorukkal és manipulációikkal kíméletlenül gázolnak át az életen, összetört szívek, szétzúzott remények és üres pénztárcák tömkelegét hagyva maguk után. A lelkiismeret és a mások iránti együttérzés teljes hiányának következtében, a bűntudat és a megbánás legcsekélyebb érzése nélkül, felrúgva a társadalmi normákat és elvárásokat, önző módon elveszik, ami kell nekik, és úgy cselekszenek, ahogy kedvük tartja.

Megrökönyödött áldozataik kétségbeesetten kérdezik: kik ezek az emberek? Mitől olyanok, amilyenek? Hogyan védhetjük meg magunkat tőlük?

Ezeknek a gyakran megnyerő modorú – de mindig életveszélyes– egyéneknek klinikai elnevezése: pszichopaták. A lelkiismeret döbbenetes hiánya fémjelzi őket, tevékenységük nem egyéb, mint a másik ember kárára történő önös vágykiélés. Sokan börtönben vannak, sokan azonban nem. Mindannyian jóval többet vesznek el, mint amennyit adnak.”

A társadalom eme ragadozója kifinomult receptoraival letapogatja a gyenge pontjaidat és azt mondja majd, amit hallani akarsz. Ha tervei vannak veled, minden elképzelhető módszert bevet, hogy manipuláljon. Hatni fog az érzelmeidre, jól bevált taktikával, szuggesztív beszédével és tekintetével hatékonyan győz meg téged bármiről, ha kell, zsarol, képes bármit elhitetni veled, csak, hogy elérje célját. Jó színben akar feltűnni előtted, ezért lesz majd olyan meglepő, ha egyik pillanatról a másikra eltűnik, vagy, ha viselkedése megváltozik.

Ha egy pszichopata kivetette rád a hálóját, biztos lehetsz benne, hogy nem menekülhetsz. Minden eszközt latba vet, hogy elérje, amit akar. S ha vágya teljesült, vagy az események nem az elképzelései szerint alakulnak, olyan gyorsan és könnyedén vált hangot, vagy távozik, vagy fordít hátat - legtöbbször szó nélkül, minden előzetes figyelmeztetés nélkül - hogy azt is megkérdőjelezed majd, vajon megtörténtek-e azok az események, amelyekre emlékszel.

Megnyerő modorával azonnal elbűvöl, mondanivalóját olyan meggyőző erővel adja elő, hogy észre sem veszed, hogy amit mond, felszínes, sekélyes, tartalom nélküli, üres fecsegés, semmitmondó frázisok sokasága, álokoskodás, amellyel hiányosságait leplezi. Nem arra figyelsz, amit mond, hanem arra, ahogy mondja.

Ha érdekei úgy kívánják, gátlástalanul átgázol másokon, alkalmatlan bármiféle bensőséges, intim kapcsolatra.

A pszichopata képtelen fenntartani tartósan egy jól működő, stabil párkapcsolatot - amelynek alapja a szerelem, a bizalom, az egymás tisztelete, megbecsülése és a kölcsönösség -, jellemző rá a szexuális partnerek gyakori váltogatása, vagy egyszerre több partnerrel tart fenn viszonyt, a bűntudat legkisebb jele nélkül. De szexuális problémák (merevedési zavar, durvaság) is előfordulhatnak.

Érzelmi intelligenciája a nullával egyenlő, híján van mindenféle emberi érzésnek, de rendívül ügyesen játssza el, professzionális módon képes előadni bármilyen érzelmet anélkül, hogy azt valójában érezné.

Nem vesszük észre, hogy az érzelmekről csak halvány sejtései vannak, hogy nem tudja mi az, hogy érezni, nem tudjuk, hogy nem is értheti mások érzéseit, hiszen nincs hozzá kódja.

A mérhetetlen önzés, az egoizmus uralja az életét, az együttérzés teljes hiánya és az arra való képtelenség, hogy mások bármiféle igényét figyelembe vegye.

Ha nincs szüksége rá, hogy hazudozzon, akkor is megteszi, mert elemi szükséglete. Olykor azért teszi, hogy elterelje a figyelmet az igazságról vagy a hiányosságairól. Máskor azért érez kényszert a hazudozásra, hogy manipuláljon, törekvése arra irányul, hogy megszerezze az irányítást mások felett és elérje, amit akar.

Bár tökélyre fejlesztett azon képessége, hogy kitalált történeteit szórakoztatóan adja elő, mesterien bánik a szavakkal - beszédstílusa olykor modoros, mesterkélt - aki igazán figyel, azt nem tudja megtéveszteni. Észrevenni, hogy nem mond igazat, hogy tudása sekélyes, szavai tele vannak ellentmondással. Arra azonban gondosan ügyel, hogy az igazság egy része megmaradjon. 

Jellemző, hogy a kérdésekre nem válaszol, vagy olyan messziről indít, hogy mondanivalóját nem lehet követni, s néha maga is belezavarodik, mert ő sem tudja követni saját gondolatmenetét.  

Ha jól megfigyeled, látszik, hogy szerepet játszik, de a szerepek mögött, belül hatalmas űr tátong, a szemei olykor zavarosak, vagy jéghidegek, áthatóak.

Igénye van arra, hogy bizonyítsa, "legény a gáton", de nem tud az lenni. Csak a szája nagy, a hangzatos szavak mögött nincs semmi, az álarc mögött kong az üresség.

Valódi önbecsülés híján kompenzál, újabb és újabb társaságot keresve, ha a régiek előtt hiteltelenné válik, lelepleződik beteges, szeszélyes, hazug és agresszív személyisége.

Bár rendkívül okos lehet, akár diplomás is, vezető beosztásban is tevékenykedhet, önzése és arrogáns viselkedése sehol sem szimpatikus, ettől függetlenül törtetésével és karriervágyával képes lehet anyagi sikert, elismerést elérni, igaz, olykor csak ideiglenesen.

Előfordul, hogy élete romokban hever, de ha szükség van rá, - a cél elérése érdekében - képes arra, hogy színészi képességeit latba vetve megpróbáljon mutatni valamilyen otthonfélét, vagy családot. Jellemzően se otthona, se önállósága, se helye, se tere, se lakása, se pénze, se családja nincs, esetleg ezek látszatát kelti. Ha van is,  erőlködve próbálja eljátszani a szerepet, a család, az otthon nem sokat jelentenek számára, közeli, szeretetteljes kapcsolatra nem képes.

Felelőtlen, tartozásait halmozza, mások jótékonyságára utalt, gyenge próbálkozás minden arra való kísérlete, hogy rendezett életet éljen. Saját maga által kreált világban tartózkodva sanyarú sorsáért másokat hibáztat, sajnáltatja magát, a felelősségvállalást hírből sem ismeri. Külsőségekkel próbálja pótolni, ami belülről hiányzik.

A lelepleződéstől való félelme, amely önvédelemre készteti, a beszűkült tudatállapot eredménye.

Tévedés ne essék, pszichopata nem csak férfi nemű lehet.

„A pszichopátia olyan személyiségzavar, amely bizonyos magatartásformák és a belőlük leszűrhető személyiségjegyek jól elkülönülő halmazaként definiálható, amelyek zömét a társadalom elítéli. Ebből adódóan nem könnyű egy személyt pszichopataként diagnosztizálni.

A pszichopaták legnyilvánvalóbb – ám közel sem az egyetlen - kifejeződése a társadalmi szabályok leplezetlen és vétkes áthágása. Nem meglepő, hogy számos pszichopata bűnöző, de sokan elkerülik a börtönt, és kellemes modorukkal, kaméleonszerű képességeikkel végigtarolják a társadalmat, tönkretett életeket hagyva maguk után."

A magára hagyott „áldozat” értetlenül áll, csak pislog, mert nem érti, hogy mi történt vele és miért? Ilyenkor előfordul, hogy az önhibáztatás csapdájába esik, és gyakran kérdezi magától: Vajon mit követtem el? A válasz: Semmit. Csak egy pszichopata bűvkörébe került.

Egy " éncentrikus, érzéketlen és kíméletlen ember képe rajzolódik ki, akiből teljesen hiányzik az empátia és az a képesség, hogy másokkal meleg érzelmi kapcsolatot teremtsen, egy olyan emberé, akit nem korlátoz a lelkiismeret visszatartó ereje…

...minden pszichopata esettörténetén végigvonul az arra való mélyen felkavaró képtelenség, hogy törődjön a mások által átélt fájdalommal, a szenvedéssel: röviden, az empátia, azaz a szeretet előfeltételének teljes hiánya.

A pszichopaták racionálisak és tudatában vannak, mit miért tesznek, magatartásuk szabadon gyakorolt választás eredménye.

A pszichopata nem ismeri azokat a primer tényeket és adatokat, amelyeket személyes értékeknek nevezhetnénk, és teljes mértékben képtelen az ilyen dolgok megértésére. Lehetetlen számára, hogy akár csak minimális érdeklődést mutasson az emberiség tragédiája, öröme és küzdelme iránt, amelyet a komoly irodalmi és képzőművészeti alkotások ábrázolnak. Mindezzel szemben a valós életben is közömbös. A szépség és a csúnyaság – kivéve felszínes értelemben – a jóság, a gonoszság, a szeretet, a borzalom és a humor semmilyen valós jelentőséggel nem bír a számára, és nem tudja megindítani. Arra sem képes, hogy észrevegye mások megindultságát. Olyan ez, mintha színvak lenne - dacára éleseszűségének - az emberi lét ezen aspektusával szemben.

Mindez számára megmagyarázhatatlan, mivel tudatkörében nincs semmi, amivel összevetve a szakadék áthidalható volna. El tudja ismételni a szavakat, és könnyedén rávágja, hogy érti, és semmilyen módon nem képes ráébredni, hogy nem érti.”

Képtelen mások érzései iránti együttérzésre, bár hajlamos olyan érzelmi húrokat pengetni, amelyekről fogalma sincs. Nem érti, hogy mi történik a másikban, nem értheti, hiszen nem ismeri a másikban zajló érzelmi folyamatokat, de képes eljátszani a különböző érzelmek külső megnyilvánulásait. Ilyenkor a gondos megfigyelő számára nyilvánvaló, hogy színlel.

„A valós élet e szörnyetegei viselkedésükben és modorukban általában normálisabbnak látszanak, mint valójában normális testvéreik. Az erényről meggyőzőbb képet mutatni, mint maga az erény? Éppen úgy, ahogy a viaszból készült rózsabimbó vagy a műanyagbarack tökéletesebbnek tűnik a szem számára, többnek, mint amilyennek a tökéletlen eredeti alapján az elme szerint egy rózsabimbónak vagy egy baracknak lennie kellene.”

William March: The Bed Seed

Nézzük, mit ír Robert D. Hare a pszichopata személyiségprofiljáról:

Érzelmi/személyközi kapcsolatai: hamisság és felszínesség jellemzi, éncentrikusság és nagyzolás, a megbánás és a bűntudat hiánya, megtévesztés és manipuláció, sekélyes érzelmek.

Társadalmi deviancia: impulzivitás, a magatartáskontroll hiánya, az izgalom iránti szükséglet, felelőtlenség, korai magatartási problémák, felnőttkori antiszociális magatartás.

A pszichopaták gyakran szellemesen és világosan fejezik ki magukat. Humoros és szórakoztató beszélgetőpartnerek, sziporkáznak csattanós válaszaikkal, és hihetetlen, de meggyőző sztorikat mondanak, amelyek kedvező fényt vetnek rájuk. Hatásosan tudnak jó képet festeni magukról, gyakran rokonszenvesek és megnyerők. Egyeseknek azonban feltűnik túlzott olajozottságuk és könnyedségük, számukra túlságosan is nyilvánvaló az őszintétlenségük és felszínességük. Az éles szemű megfigyelőnek gyakran az a benyomása, hogy a pszichopata szerepet játszik.

A pszichopaták elkalandoznak, és olyan történeteket mesélhetnek, amelyek valószínűtlenek annak fényében, amit tudunk róluk. Jellemző, hogy igyekeznek jártasnak tűnni bármilyen témában, ennek a vonásnak az egyik jele, hogy könnyedén továbbsiklanak felette, ha kiderül az ellenkezője.

Énképére jellemző a nárcizmus, az eltúlzott önértékelés és fontosságtudat, a döbbenetes éncentrikusság és önigazolás, magukat az univerzum középpontjának tekintik, felsőbbrendű lényeknek, akiknek joguk van öntörvényűen élni.

Gyakran arrogáns és szégyenteljes módon kérkednek, elbizakodottak, dogmatikusan, zsarnokoskodók és önelégültek. Szeretik a hatalmat és a mások feletti uralmat, s úgy látszik, képtelenek elhinni, hogy más embereknek az övékétől eltérő véleményük van. Egyesek számára karizmatikusnak vagy felvillanyozónak tűnhetnek.

Ritkán zavarják jogi, pénzügyi és magánéleti problémáik. Ezeket inkább átmeneti kellemetlenségnek, a balszerencse vagy a tisztességtelen és inkompetens rendszer következményeinek tekintik.

Bár gyakran állítják magukról, hogy konkrét céljaik vannak, szinte egyáltalán nincsenek tisztában, hogy miféle tulajdonságokat követel ez meg, fogalmuk sincs, hogyan érjék el a céljaikat, és jóformán, vagy egyáltalán semmi esély nincs rá, hogy azokat valaha is valóra váltsák.

Jellemző rájuk a megbánás és a bűntudat hiánya. Döbbenetes módon nem törődnek azzal, hogy tetteik másokra pusztító hatással vannak. Gyakran leplezetlenül és nyugodt lélekkel kijelentik, hogy nincs bennük bűntudat, nem sajnálják az okozott fájdalmat és pusztítást, és semmi okuk rá, hogy törődjenek vele. Időnként szóban megbánást mutatnak, de aztán kijelentéseikkel és tetteikkel ellentmondanak önmaguknak. A megbánás és a bűntudat hiánya azzal a figyelemreméltó képességgel párosul, ahogy magatartásukat racionalizálják, és lerázzák magukról a felelősséget azokért a cselekedetekért, amelyek megütközést és csalódást keltenek a családjukban, barátaikban, munkatársaikban és másokban, akik betartották a szabályokat. Általában kész kifogásaik vannak magatartásukra, sőt egyes esetekben még azt is letagadják, hogy a dolog egyáltalán megtörtént.

Bár néha beismerik tettüket, jelentősen lekicsinylik, sőt letagadják a másokat ért következményeket, gyakran saját magukat tekintik valódi áldozatnak.

Az empátia hiánya:

Az éncentrikusság, a megbánás hiánya, a sekélyes érzelmek és a hazudozás szorosan együtt jár az empátia hiányával (azaz a másik személlyel történő mentális és érzelmi azonosulásra való képtelenséggel). Képtelenek mások bőrébe bújni, vagy a helyébe képzelni magukat, kivéve tisztán intellektuális értelemben. Nem foglalkoztatják más emberek érzelmei.

Elképzelni sem tudják , mit élnek át a többiek. Az embereket alig tekintik többnek, mint a vágyaik kiéléséhez szükséges használati tárgyaknak. A gyengék és kiszolgáltatottak - akiket gúnyolnak, semmint szánnak –a kedvenc célpontjaik. Aki gyenge, az egyben balek is, vagyis olyan, akit ki kell zsákmányolni.

Közömbösek mind a családtagok, mind az idegenek jogai és szenvedése iránt. Ha tartják is a kapcsolatot, csak azért teszik, mert tulajdonuknak tekintik őket.

Mivel nem tudják felfogni mások érzéseit, olyan magatartásformákra képesek, amelyek nemcsak szörnyűek, hanem érthetetlenek is.

Irgalmatlanságukra jellemzően agresszíven megteszik, amihez kedvük támad, szégyentelenül elhanyagolják családjuk testi- és lelki jólétét, rendszeresen létesítenek alkalmi, személytelen, alantas szexuális kapcsolatokat.

Dr. Ranschburg Jenő előadása az empátiahiányról (Nyitott Akadémia)

Megtévesztés és manipuláció:

A hazudozás, megtévesztés, manipuláció természetes adottságaik. Fantáziájuk latba vetésével és a középpontban önmagukkal, a pszichopaták bámulatra méltóan rezzenéstelennek tűnnek, ha esetleg – sőt akár biztosan – lelepleződnek. Szinte soha nem rökönyödnek meg és esnek zavarba, amikor hazugságon érik, vagy az igazsággal szembesítik őket - vagy egyszerűen témát váltanak, vagy megpróbálják a tényeket a hazugsághoz igazítani.

Ennek eredménye egy sor egymásnak ellentmondó állítás, valamint egy teljesen összezavarodott hallgató. Úgy tűnik, a hazudozást zömében nem motiválja más, mint az, amit Paul Ekman pszichológus az átverés örömének nevez. Büszkék arra, hogy tudnak hazudni.

Olajozott és könnyed hazudozók lévén, nem meglepő, hogy a pszichopaták sikerrel ejtenek át, tévesztenek meg, fosztanak ki és manipulálnak másokat, miközben egy szemernyi lelkiismeretfurdalást sem éreznek. Nemritkán nyíltan szélhámosként, szédelgőként, vagy csalóként írják le önmagukat. Kijelentéseik gyakran felfedik, hogy meggyőződésük szerint a világ azokból áll, akik adnak és azokból, aki elvesznek, ragadozókból és prédákból, aki pedig nem használja ki mások gyengéit, az bolond. Ráadásul kitűnő érzékkel találják meg ezeket a gyengéket, és élnek vissza velük.

Egyes ténykedéseik kidolgozottak és jól átgondoltak, míg más esetekben meglehetősen egyszerűek: több nővel van egyszerre viszonyuk, vagy elhitetik rokonaikkal és barátaikkal, hogy pénzre van szükségük, hogy kimásszanak a lekvárból. Bármiben is mesterkedjenek, higgadt, magabiztos arcátlansággal hajtják végre.

Az a képességük, amellyel barátot és ellenséget egyaránt becsapnak, megkönnyíti számukra, hogy csaljanak, sikkasszanak, másnak adják ki magukat, nem létező értékpapírokat vagy értéktelen ingatlanokat adjanak el, és mindenféle kisebb-nagyobb szélhámosságot elkövessenek.

Sekélyes érzelmek:

Egyfajta érzelmi sivárságban szenvednek, amely gátat szab érzéseik terjedelmének és mélységének, míg időnként hidegnek és érzéketlennek tűnnek, hajlamosak drámai, sekélyes és rövid életű érzelemnyilvánításokra is. A gondos megfigyelőnek az a benyomása, hogy szerepet játszanak, és hogy a felszín alatt jóformán semmi nem történik.

Néha azt állítják, heves emócióik vannak, ám nem képesek a különböző érzelmi állapotok finomságainak leírására. Például a szerelmet a szexuális vággyal, a szomorúságot a frusztrációval, a haragot az ingerlékenységgel azonosítják.

A normális affektus és az emocionális mélység szemmel látható hiányából J. H. Johns és H. C. Quay pszichológusok arra a következtetésre jutottak, hogy a pszichopata „tudja a szöveget, de nem ismeri a zenét”. Érzelmei annyira sekélyesek, hogy alig többek protoemócióknál: az azonnali szükségletekre adott primitív reakcióknál. Hiányoznak a félelemhez társuló fiziológiai reakciók.

Impulzivitás:

Nem valószínű, hogy túl sokat időznek annak mérlegelésével, hogy mi szól egy adott cselekvés mellett és ellen, vagy mik lesznek annak következményei. Gyakori válaszuk az, hogy „azért tettem, mert ehhez volt kedvem”.

Az impulzív cselekedetek mozgatórugója gyakran egy olyan cél, amely a legtöbb pszichopata magatartásában központi szerepet játszik: ez az azonnali kielégüléshez, örömhöz, vagy megkönnyebbüléshez való hozzájárulás.

„A pszichopata olyan, mint egy csecsemő, aki saját szükségleteibe mélyedve hevesen követeli a kielégülést.” – írják William ésJoan McCoord pszichológusok.

Ők nem változtatnak vágyaikon, mások szükségleteit pedig semmibe veszik.

A pszichopaták hajlamosak egyik napról a másikra élni, és gyakran változtatni a terveiket. Szinte egyáltalán nem gondolnak a jövőre, és még kevésbé aggódnak miatta. Általában az sem izgatja őket túlzottan, hogy milyen keveset kezdtek eddigi életükkel.

A magatartáskontroll hiánya:

Az impulzivitás – a pillanatnyi ötlettől vezérelt cselekvés – mellett a pszichopaták igen hevesen reagálnak vélt inzultusokra vagy megaláztatásokra. Legtöbbünkben erős gátló mechanizmusok működnek viselkedésünk féken tartására. A pszichopatákban ezek a gátló mechanizmusok gyengék, a legkisebb provokáció is elég, hogy összeomoljanak. Ennek folytán lobbanékonyak, forrófejűek, és a frusztrációra, a kudarca, a fegyelmezésre, a kritikára jellemzően hirtelen erőszakkal, fenyegetőzéssel és verbális sértésekkel reagálnak. Könnyen megsértődnek, dühbe gurulnak és agresszívvé válnak jelentéktelen dolgok miatt, gyakran olyan helyzetben, amely mások számára ezt nem indokolja. Kirohanásaik rövid életűek, gyorsan újra úgy viselkednek, mintha semmi rendkívüli nem történt volna. Jóllehet, hamar kijönnek a sodrukból és könnyen kezdeményeznek agresszív megnyilvánulásokat, magatartásuk már nem kontrollálatlan, olyan, mintha hisztiznének, pontosan tudják, mit tesznek. Agresszív megnyilvánulásaik hidegek, hiányzik belőlük az intenzív érzelmi arousal.

Az izgalom szükséglete:

Folyamatos és túlzott igényük van az izgalomra. Vágynak rá, hogy felajzottan éljenek, az események sűrűjében, ahol az izgalmas dolgok történnek, ezek a szabályok áthágását jelentik.

Sokféle szerrel élnek és állandó mozgásban vannak. Pusztán az izgalom miatt keresik a veszélyt. Az izgalom utáni sóvárgásnak a másik oldala a rutin- és monotóniatűrésre való képtelenség. Könnyen unatkozni kezdenek. Csak a pillanattal törődnek és nem köteleződnek el sem emberek, sem ügyek mellett, ami kiszámíthatatlanná, gondatlanná és megbízhatatlanná teszi őket.

Felelőtlenség:

A kötelesség és az elköteleződés semmit nem jelent, jó szándékuk nem más, mint semmitmondó ígéretek halmaza.

Felelőtlenségük és megbízhatatlanságuk az élet minden területére kiterjed, megsértik a szabályokat, nem lehet bízni a szavukban.

Közömbösek mások jóllétével szemben, nem haboznak a rokonok és a barátok erőforrásait igénybe venni, hogy kikeveredjenek a nehézségeikből.

Felnőttkori antiszociális magatartás:

A társadalmi szabályokat és elvárásokat kényelmetlennek és értelmetlennek tartják, akadályoknak, amelyek gátat szabnak hajlamaik és kívánságaik magatartásbeli kifejezésének, öntörvényűek, impulzívak és becstelenek, hiányzik belőlük az empátia, és úgy gondolják, övék a világ.

Sokan olyan dolgokat művelnek, amelyek, bár nem ütköznek törvénybe, etikátlanok, erkölcstelenek, vagy mások számára ártalmasak: nőket hajkurásznak, megcsalják házastársukat, anyagilag és érzelmileg elhanyagolják a családjukat, felelőtlenül visszaélnek mások erőforrásaival.

A pszichopaták esetében a szocializáció által beépített lelkiismeret sosem szilárdul meg. Nincs belső hang, amely vezérelné őket, tudják a szabályokat, de csak azokat tartják be, amelyekhez kedvük van, tekintet nélkül a másokat érintő következményekre. A kísértésnek egyáltalán nem állnak ellen, a normaszegéstől pedig nem ébred bennük bűntudat. A mardosó lelkiismeret béklyóinak hiányában úgy érzik, szabadon kielégíthetik igényüket és szükségletüket, megtehetnek bármit, amiről úgy hiszik, megúszhatják. A büntetéstől való félelem számukra ismeretlen, ezért semmilyen büntetés nem tartja vissza őket impulzusaik kiélésétől.

Kiválóan összpontosítják figyelmüket az őket érdeklő dolgokra és hanyagolnak el más dolgokat. Annyi figyelmet fordítanak a uralom megszerzésére, és arra, hogy magukat jól érezzék, hogy elhanyagolják azokat a jeleket, amelyek veszélyre figyelmeztetnék őket.

Belső hang :

Az internalizált beszéd döntő szerepet játszik a viselkedés szabályozásában. Azonban a pszichopaták belső szavainak nincs érzelmi foganatja. Amikor a pszichopaták magukban beszélnek, egyszerűen csak szöveget olvasnak. Nem fejlett ki az a képességük, hogy mentálisan képet alkossanak magatartásuk következményeiről.

Természetesen nem teljesen érzéketlenek a társadalmat összetartó tengernyi szabállyal és tabuval szemben. Csupán sokkal szabadabban válogatják meg, hogy milyen szabályokat és korlátokat tartanak be, mint a többiek.

A helyzetfelmérést úgy végzik el - mit nyernek belőle és milyen áron -, hogy nem éreznek szorongást, kételyt és aggályt az esetleges megalázás, fájdalomokozás, jövőbeni tervek keresztülhúzása, vagyis röviden mindazon eshetőségek kapcsán, amelyeket a lelkiismerettel bíró emberek a cselekedetek mérlegelésekor figyelembe vesznek.

A pszichopata lázadó, az uralkodó törvények és normák megszegése számára vallás, ügy nélkül lázadó, szlogen nélküli agitátor, program nélküli forradalmár - más szóval a lázadása olyan célok elérésére irányul, amelyek kizárólag számára kielégítőek. Képtelen rá, hogy másokért erőfeszítéseket tegyen. Minden igyekezete, bújtassa azt bármilyen köntösbe, azonnali óhajainak és vágyainak kielégítése céljából befektetett munkáját tükrözi.

Számukra az erőszak és a fenyegetőzés használati tárgyak, amikor feldühítik, elutasítják, vagy frusztrálják őket, és szinte egyáltalán nem gondolkodnak el az áldozatok által átélt fájdalmon és megaláztatáson. Erőszakosságuk csupán irgalmatlan eszköz olyan közönséges szükségletek kielégítéséhez, mint a szex, vagy hogy megszerezzék, amit akarnak, az eseményekre adott reakciójuk pedig sokkal inkább a közöny, a hatalom érzése, az öröm és az önelégültség, semmint az okozott sérülés miatti megbánás, semmiképpen sem olyasmi, ami álmatlan éjszakákat okozna számukra.

A szomorú valóság az, hogy mindannyian ki vagyunk szolgáltatva, nagyon kevés ember annyira kifinomult és jó emberismerő, hogy ne tévesszék meg egy ügyes és mindenre elszánt pszichopata machinációi. Természetesen a beteges hazudozás és a manipuláció nem korlátozódik a pszichopatákra. Ami a pszichopatákat mindenki mástól megkülönbözteti, az a könnyedség, amivel hazudnak, a megtévesztés mindent átható volta és a kegyetlenség, amivel véghezviszik.

Azonban van még valami a pszichopaták beszédében, ami ugyanilyen zavarba ejtő: az egymásnak ellentmondó és logikailag következetlen kijelentések sora, ami gyakran fel sem tűnik. Beszédükkel a kutatásoknak több fontos adalékkal szolgálnak e rejtély, valamint azon képességük megértéséhez,  amellyel oly könnyen bánnak a szavakkal és az emberekkel.

A pszichopata ismeri a szavak szótári jelentését, de nem fogja fel az emocionális értékét és jelentőségét.

Az osztozás és a megértés kölcsönösségének fogalma meghaladja emocionális felfogóképességét, a szavaknak csak a szótári jelentését ismeri.

Könnyedén bánik a szavakkal, amelyek szinte semmit nem jelentenek a számára, tartalom nélküli formák, látszólag jó ítélőképessége és társas érzéke a szavak szintjéig terjed csupán.

Náluk a nyelv kétdimenziós és nélkülözi az emocionális mélységet.

A színvakhoz hasonlóan a pszichopata nélkülözi az élmény egy nagyon fontos komponensét, az emocionális élményt, de megtanulhatta azokat a szavakat, amelyekkel mások kifejezik magukat, vagy utánozza azokat az élményeket, amelyeket igazából nem ért.

Meg tudja tanulni a hétköznapi szavak használatát, és azt is megtanulja, hogyan reprodukálja megfelelően az érzés egész pantomimjét, de maga az érzés nem történik meg.

A lelkiismeret az érzelmi töltetű gondolatokra, képekre és belső dialógusokra hat, ezzel magyarázható magatartásunk feletti hatalma, a bűntudat, megbánás. Ezt a pszichopaták nem fogják fel, számukra ismeretlen, alig több, mit a mások által csinált szabályokról való intellektuális tudás, üres szavak halmaza. Hiányoznak az érzelmek, amelyektől ezeknek a szabályoknak foganatja van.

Énképüket a vagyontárgyak, a siker és a hatalom látható jelei határozzák meg, semmint a szeretet, a belátási képesség, az együttérzés, amelyek számukra absztrakciók, és jóformán semmiféle belső tartalommal nem bírnak. A pszichopaták nehezen öntik szavakba érzelmi képzeteiket, mivel azok homályosak és nem értik őket. Az emóció számukra olyan, mint egy idegen nyelv.

Gondolatai és képzetei meglehetősen kicsi mentális csomagokba szerveződnek, és könnyen mozgathatók. Ez hazudozáskor kifejezetten előnyös. Az ügyes hazudozók képesek  a képzeteket, a fogalmakat és a nyelvet alapkomponensekre bontani, majd sokféleképpen újrakombinálni őket, majdnem úgy, mintha betűkből szókirakó játékot játszanának. Azonban ennek során saját összefüggő gondolatmenetét veszélyezteti, a szöveg elveszítheti összetartó struktúráját, a nagy gondolati egységekhez képest veszíthet koherenciájából és integráltságából, emiatt a gyakorlott hazudozó gyakran egy vékony igazságvonal mentén halad, ami segíti mondandója nyomon követésében, és abban, hogy a története következetesnek tűnjön a hallgató számára. A legkártékonyabb hazudozók mindig az igazság mentén lavíroznak.

Sokat hazudnak, de nem annyira ügyes hazudozók, mint amilyennek beállítjuk őket. Beszédjük tele van következetlen és egymásnak ellentmondó jelentésekkel. Mentális szókirakó játékot játszanak, de néha ügyetlenül játsszák, mert nem képesek a darabkákat összefüggő egésszé integrálni, igazságvonaluk a legjobb esetben is szakadozott és hézagos.

A mentális csomagjaik kicsik és kétdimenziósak, nélkülözik az emocionális jelentéstartalmat.

Hajlamosak elkalandozni, gyakran váltanak témát, oda nem tartozó dolgokról kezdenek beszélni, és nem képesek a frázisaikat és a mondataikat összefüggően rendezni.

Nem válaszolnak a hozzájuk intézett kérdésre, vagy válaszuk azt a benyomást kelti, hogy nem a kérdésre reagálnak.

Beszédükben előforduló furcsaságok gyakran kitapinthatatlanok a felszínes megfigyelő számára, és könnyen keltenek jó benyomást, nem az téveszt meg bennünket, amit mondanak, hanem az, ahogy mondják és azok az érzelmi húrok, amelyeket megpendítenek, miközben mondják.

A terápia az ő esetükben nem válik be. A pszichopaták esetében az önismereti törekvés, mely azt hangsúlyozza, hogy kerülj kapcsolatban az érzelmeiddel - akárcsak a szent grál keresése –, kudarcra van ítélve.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Hírlevélre feliratkozás: http://form1.listamester.hu/forms/6343/20938.html