Nem akarod érezni, hogy veszítettél?
Ne menekülj!
Mi elől menekülsz?
Hiábavaló igyekezet. A veszteség utolér, felesleges elfutni előle.
Nem érdemes elbújni előle, nem érdemes félni, nem tudod kikerülni.
S ha már ott van, hiába csukod be a szemed, hiába nem akarsz tudomást venni róla, ott van.
Nem baj, ha érzed, hagyd, hogy fájjon, sírhatsz is, ameddig sírnod kell.
Gyászolhatsz egy napig, egy hétig, egy évig, vagy ameddig csak tart.
Azután, ha abbahagytad, rájöhetsz, hogy ez is egy tapasztalat. Kihagyhatatlan.
Hogy lehet ebből is épülni.
Lehet ez is egy értékes része az életnek.
Ettől nem leszel gyenge. Sőt. Ettől lehetsz együtt érző.
Ezután, ettől a tapasztalattól lehetsz teljesebb.
S ha felálltál, szerethetsz újra, s hagyhatod, hogy mások szeressenek.
A veszteség tanít.
Mire? Hogy mindig lehet. Hogy mindig van tovább.
Hogy van remény.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Programjaimról itt tájékozódhatsz. Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.
Áprilisi program: Összhangteremtő nap
Hírlevélre feliratkozás itt.
