Amikor bizonyítani akarod azt, ami hiányzik, akkor kompenzálsz. Azt érzed, hogy nem vagy elég (jó), ezért elkezded kívülről begyűjteni a bókokat, sztrókokat. (Eric Berne sztróknak nevezi a pozitív elismerést, amit a kommunikáció során egymásnak adunk).
A kompenzál szó jelentése: ellensúlyoz, kiegyenlít.
Miért van szükség kiegyenlítésre, ellensúlyozásra? Miért van szükséged az elismerésre? Azért, mert úgy érzed, nincs egyensúly. Hol? Benned.
Mit kompenzálsz tehát? A bizonytalanságodat. Ugyanis, amikor kompenzálsz, akkor valahol mélyen, legbelül van egy furcsa érzésed arról, hogy valami nem oké. Valamiben hiányt szenvedsz, vagy elbillent a mérleg nyelve. Ezért szükséged van arra, hogy bizonyíts valamit, amiben nem vagy biztos. Kinek? Magadnak. Vagyis a többieknek, akik majd szépen visszajelzést adnak neked arról, hogy minden rendben.
Honnan lehet tudni, hogy éppen kompenzálsz?
Onnan, hogy túlzásba viszel valamit, mert mindenáron be akarod bizonyítani a külvilágnak - vagy ahonnan a visszajelzést várod – hogy te oké vagy. Miközben azt érzed, hogy nem vagy oké.
Milyen flikk-flakkos az elme, ugye?
Mára már a közösségi oldalakon egyre inkább elterjed, hogy mindent megosztunk. Nyomon lehet követni az ismerősök és ismeretlenek szinte minden pillanatát, a születésüktől kezdve egészen a halálukig. A profilon lévő információk sok mindent elárulnak rólunk, néha éppen annak az ellenkezőjét, mint amit láttatni akarunk magunkról. Ugyanis minden posztod rólad szól. Leginkább arról, hogy kinek/minek akarsz látszani.
De nem mindig sikerül elhitetned magadról az ismerősökkel azt, amit szeretnél. Van, amikor pont azt látni, amit elrejteni igyekszel.
Miről is szól az, amikor kompenzálsz?
A túlzott magabiztosság a bizonytalanságról szól.
A túl sok smink arról, hogy nem tetszel magadnak úgy, ahogy vagy.
Ha nagy az autód, a házad, vélhetően valamiben szűkölködsz.
Ha kicsi a termeted (vagy valami más), nagyobbnak akarsz látszani, lehet, hogy hangosabb vagy, hogy biztosan észrevegyenek.
Lehet, hogy csak a szád nagy, a tudásod csekélyke, vagy a tehetséged kibontakoztatásában kevésbé jeleskedsz.
Mit teszel?
Mondjuk, kritizálod a többieket, ítélkezel, vagy éppen gúnyolódsz, mert a kiszemeltedet magadnál többnek látod valamiben.
Esetleg mások tollával ékeskedsz. Lehet, hogy nem vagy ékesszóló, híján vagy a műveltségnek vagy az iskolában megszerezhető tudásnak, ezért másokat idézel (forrásmegjelölés nélkül) a neten. Lehet, hogy bölcsektől vett szavakkal dobálózol (miközben azt sem tudod, kitől valók), s a közelében sem jártál soha az igazságnak.
Vagy boldogtalan kapcsolatban élsz, ezért sűrűn posztolsz magatokról képeket, amiken csak te nem látod, hogy a mosoly nem őszinte.
Van, aki állandó humorral próbál valamilyen hiányosságot palástolni.
Lehet, hogy rossz anyának/apának tartod magad (talán így is van, nem törődsz eleget a gyermekeddel, esetleg elhagytad, vagy nem te neveled), ezért mindenféle módon hangsúlyozod, kiemeled az anyaságodat/apaságodat. Talán ajándékokkal halmozod el, (megvásárolod a szeretetét), vagy túlzottan engedékeny vagy. Nem tudom, hányféle módon lehet a bűntudatot enyhíteni, a lényeg, hogy visszajelzésre van szükséged arról, hogy te milyen nagyszerű anya/apa vagy, s ezért fotókat készítesz, amelyen büszkén pózolsz velük, s a "lájkokkal" gyűjtesz sztrókokat.
Akinek egyensúlyban van az élete, annak nincs szüksége arra, hogy kompenzáljon. Nem esik túlzásokba és nem a visszajelzésekért oszt meg, hanem a megosztás öröméért. Természetes módon éli az életét, nem akar bizonyítani, mert elégedett önmagával, s ez látszik.
Az is, ha kompenzálsz. A viselkedéseden, a megjelenéseden, azon, ahogy beszélsz, ahogy megnyilvánulsz, ahogy pózolsz a facebookra kiposztolt fotókon. Hidd el, látszik a bizonyítási kényszer, akkor is, ha nem akarod.
S hogy miért akarsz más színben feltűnni? Azért, mert nem vagy elégedett azzal, aki most vagy.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Képek: demotivalo.hu, femina.hu
