Asszertivitás – az elegáns kommunikációs módszer

2014. december 15. - Pehl Ildikó

Mi az asszertivitás? Röviden: önérvényesítés.

Azaz: Tisztában vagyunk a jogainkkal és kiállunk értük oly módon, hogy azzal nem ártunk másoknak.

Az asszertivitás és az emberi viselkedés

Az emberi viselkedésnek sokféle mozgatórugója van. Viselkedni elsősorban a szülőktől tanulunk, de mindenki, aki a környezetünkben él, hatással van ránk.

A magatartás mindenkit jellemez bizonyos mértékig. A magatartás a személyiségjegyek és bizonyos helyzetekhez történő alkalmazkodás együttese.

Az emberi viselkedést jelen esetben az alkalmazott kommunikációs forma függvényében vizsgáljuk meg.

Négy alapvető magatartásmintát különböztetünk meg az alapján, hogy valaki mennyire nyitott vagy zárt egy kommunikációs tranzakció során, illetve mennyire veszi figyelembe mások érdekei, igényeit.

A magatartás általában jellemzi az embert, személyiségjegyeket hordoz, megnyilvánulásainkat kisgyermekkortól tanuljuk. Egy konkrét helyzetben való megnyilvánulást viselkedésnek nevezzük, itt jelenik meg a stílus.

A magatartásformák osztályozása többféle, a kommunikációs formák figyelembevételével a lehetséges módozatok a következők:

- agresszív

- manipulatív

- passzív

- asszertív

(Az ábrán a manipulatív és a passzív magatartásforma nem különül el egymástól.)

A négy alapvető magatartási mintát úgy különböztetjük meg, hogy mennyire nyitott vagy zárt egy személy kommunikációja, illetve mennyire veszi figyelembe mások igényeit, jogait.

1. Az erőteljes, nyitott kommunikációjú magatartásmintákra jellemző a saját érdekek erőteljes és egyértelmű képviselete és a világos szókimondás.

2. A zártabb kommunikációs stílusú személy esetében a saját érdekek és vélemények fedettek maradnak, lehet támogató, de lehet az ellenkezője is.

3. Tovább bontva találunk olyan mintájú kommunikációs stílust, amely úgy szolgálja a saját célokat, hogy a másik fél érdekeit nem veszi figyelembe.

4. Illetve, amelyek a másik felet méltányolják, tekintettel vannak rá és ezt kifejezésre is juttatják.

Asszertivitás

Akkor vagy harmóniában magaddal, ha elfogadod magad, van önbizalmad, el tudsz fogadni másokat és meg tudsz bízni másokban.

Az asszertív magatartás olyan kommunikációt eredményez, amelynek eredményeképpen valaki úgy érvényesíti saját érdekeit, hogy közben mások érdekeit is figyelembe veszi. Ez teszi lehetővé az erőszakmentes kommunikációt, az esetleges hosszú távú együttműködést, a konfliktushelyzetek megoldását.

A kommunikáció történhet verbális és nonverbális formában.

Asszertív verbális kommunikáció: a szándék határozott kinyilvánítása, érzések nyílt kifejezése, egyenes, világos állítások megfogalmazása, tárgyszerű kifejezések, őszinteség mellébeszélés nélkül.

Nonverbális megnyilvánulások: Magabiztosság, határozott, nyugodt hang, szemkontaktus, egyenes testtartás.

Amikor egy helyzetet valamiért veszélyesnek ítélünk, feszültséget érzünk, ennek megfelelően fogunk viselkedni, védekezni kezdünk. Ha egy helyzet kellemes számunkra, akkor ellazulunk, nyitottak leszünk.

Önmagunk és környezetünk harmóniája vagy diszharmóniája négyféle viselkedést eredményez:

- ha elfogadjuk önmagunkat, de a környezetünket nem, akkor agresszív,

- ha önmagunkat nem fogadjuk el és a környezetünket sem, akkor manipulatív,

- ha önmagunkat nem fogadjuk el, de a környezetünket elfogadjuk, akkor passzív,

- ha önmagunkat és a környezetünket is elfogadjuk, akkor asszertív magatartást tanúsítunk.

Az asszertív kommunikáció önelfogadást, mások elfogadását, reális önértékelést feltételez, tiszteljük magunkat és másokat,minden helyzetben hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni.

Olyan önérvényesítő magatartás ez, amelynek során képesek vagyunk őszintén, nyíltan kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, úgy érvényesíteni jogainkat, hogy elérjük céljainkat, miközben figyelembe vesszük másokét.

Az asszertív kommunikáció jellemzői: