Mi is az a kölcsönösség és hogyan működik?

Mit jelent az, hogy kölcsönösség, másképp viszonosság?

Amikor teszel valamit, adsz valamit és ezért viszonzásul neked is tesznek valamit, te is kapsz valamit.

Megajándékozol valakit csak úgy és nem sokkal később te is kapsz valaki mástól egy ajándékot.
Vagy egy szívességet teszel valakinek önzetlenül, s nem sokkal később neked tesz valaki egy szívességet, a nélkül, hogy kérnéd. Váratlanul hozzájutsz egy információhoz, ami fontos, kapsz egy üzenetet, ami épp jókor jön .

Az adok-kapok kiegyenlítődik. Mikor szokott ez az egyensúly felborulni?

Amikor a szeretetért teszel mindent. Amikor azt hiszed, hogy nem vagy szerethető önmagadért, ezért többet teszel, mint amennyi elvárható lenne tőled, túlzásba esel, s persze egy idő után érzed, hogy te kevesebbet kapsz vissza.

A jó kislányok, jó kisfiúk sokszor esnek abba a hibába, hogy azért, amit adnak, nem várnak el semmit, vagy nem annyit, amennyi elegendő lenne. Hogy mi az elegendő? Azt mindig mindenki érzi.

A jó kislány, jó kisfiú olyannyira jól nevelt, tisztelettudó és udvarias, hogy nem mond nemet senkinek, nem vitatkozik senkivel és mindent eltűr. Mindent szó nélkül megtesz.

Fontos számára, hogy mindenki szeresse, dicsérje őt, ezért meg akar felelni.

Mindig készségesen segít, feltétel nélkül megbízik mindenkiben, odaad bármit, amit elkérnek tőle (tárgy, idő, pénz, tudás, energia, munkaerő, ötlet), olykor csekély ellenszolgáltatásért cserébe, vagy a nélkül.

Ezekért nem vár viszonzást. Nem is tud elfogadni.

Mindig szorgalmas, fáradhatatlan, maximális teljesítményt nyújt, és tökéletességre törekszik.

Mindent elvállal, némi elismerésért még a lehetetlenre is vállalkozik.

Mindenkihez jó, csak magához nem.

Egy ilyen jó kislány, jó kisfiú sosem nő fel, mindig gyermek marad és egy idő után megbetegszik.

Aki felelősségteljes, önálló, érett, felnőtt lény, az tud nemet mondani, nem lehet zsarolni, nem lehet kihasználni, nem lehet megfélemlíteni, megszégyeníteni, manipulálni.

Van benne elég szeretet és bátorság, hogy vállalja a kockázatot: nem akar mindenkinek a kedvére tenni, nem akar megfelelni. Tudja, hogy nem szeretheti mindenki, nem fogadja őt el mindenki, lesz, aki csalódik majd benne, és lesz olyan, amikor határozottan meg kell húznia a határait.

Lássuk az ellenkezőjét. Aki folyton kapni akar, aki nem tud adni, az kapzsi. Mindenét félti, ezért egy idő után beszűkül és visszahúzódó lesz.

Gondoljunk csak bele, ha valaki állandóan attól fél, hogy valamit elveszít (pénzt, kapcsolatot, vagyontárgyat) állandóan fel kell készülnie a veszélyre. A félelem beszűkít, visszahúzódóvá tesz, felkészülni a veszélyre, stresszes állapot.

Aki képtelen adni (időt, szeretetet, mosolyt, apróságot, figyelmet, jó tanácsot, pénzt), támogatni másokat, segítő kezet nyújtani az elesettebbnek, egy idő után megreked, besavanyodik, megcsúnyul, magába forduló lesz, örömtelen, színtelen, fénytelen lesz az élete. Az ilyen ember közelében nem jó lenni és ebbe is bele lehet betegedni.

Egy spirituális szabad szellemi lény független és tudja, hogy az egészséges egyensúly alapja az adás-kapás egyensúlya.

Ha ez felborul, az testileg és pszichikailag is betegséghez vezet.

Ma én adok, holnap én kapok. De nem azzal a szándékkal adok, hogy várom a viszonzást.

Adok, mert úgy érzem, adnom kell, mert jólesik, s mert tudom, hogy valahol, valamikor, valamilyen formában visszakapom. Mert minden, amit elindítok, visszatér hozzám.

Mit adhatsz?

Egy jó szót, egy mosolyt, figyelmet, egy szívességet, információt, bármit, csak add jó szívvel!

Pehl Ildikó

pszichoblogger