Tudod, hogy honnan fogod tudni, hogy az a nyilvánvaló? Onnan, hogy amikor felismered, nincs kétség, még nyomokban sem.
Amikor rájössz, hogy nem kell semmit tenned, nincs mit megjavítani, nem kell semmit megállítani, semminek sem kell maradni, sehová sem kell menni, minden áramolhat, minden megjelenhet és eltűnhet, te pedig szemléled.
Az idő az elme képzete. Kell egy viszonyítási pont, amihez igazodik, amibe kapaszkodik.
Minden elképzelés, minden gondolat, minden, amit hallottál, akadálya lehet annak, hogy felismerd a nyilvánvalót.
Semmit sem kell tanulnod, nem kell semmit tanulmányoznod, nincs rá szükség, hogy beletölts valamit a fejedbe.
Mindent tudsz, amire szükséged van. Minden a rendelkezésedre áll, amint befelé figyelsz.
Amikor felismered a nyilvánvalót, a megértés hullámai spontán módon felmerülnek a lényedből, a tudás feltárul előtted és még ehhez a tudáshoz sem fogsz ragaszkodni.
Ez nem érdem, nem annak a függvénye, hogy jó voltál-e, avagy sem, vagy, hogy mit gondolnak rólad mások.
Nem kell érte tenned semmit, magától jön a megértés, a világosság hullámai úgy érkeznek, mint ahogy az óceán hullámai nyaldossák a homokos tengerpartot.
És ekkor egyre mélyebbre süllyedsz ebben a végtelen boldogságban, ha megengeded, hogy ez megtörténjen. Ha nem te akarod csinálni, ha nem gondolkozol rajta.
Ez a kegyelem állapota.
Ezt elmével nem tudod megcsinálni. Az elme valamit keres, valami biztonságosat akar. Az elme mindenhol biztonságot keres, és a forrást, de az elme nem találja meg sosem. Önmagadban keresd a forrást és légy szabad örökké.
Mindig kívül keresed a szeretetet, azt hiszed, hogy bárki adhat neked szeretetet. Nos, ez az a szeretet, ami nem adható, ez van.
Ez a szeretet sosem ér véget és sosem fogy el.
De te elhagyod önmagad, mert elfordulsz magadtól, kifelé fordulsz és ragaszkodsz az elméhez és az időhöz, ahhoz, ami elmúlik, ami nem állandó, ami pillanatnyi.
Ha játszani akarsz, tedd azt, rendben van az is. De amikor megszólal egy hang erről a helyről és hív téged, beszél hozzád, akkor figyelj, mert a tudatosság szól hozzád.
A tudatosság önmaga nevében beszél, a tudatosság nyilvánul meg minden lény számára, ami nem más, mint a tudatosság maga, sokféle formában.
A tudatosság mondja neked, hogy mindenhol keresgélsz, de nem jó helyen.
Fordulj befelé és fedezd fel a mindenhol jelenlévőt. És akkor nincs több szomorúság számodra, nincs több fájdalom, nincs több zűrzavar. Csak szeretet. Fedezd fel!
Amit felfedezel, az mindenki számára elérhető, ez minden, végtelen hálával és szeretettel teli.
Mert amikor közvetlenül átéled és megtapasztalod, valahogy mindig hálát érzel, hogy milyen érzés megtapasztalni, hogy köszönetet mondasz magadnak.
Önmagad megtapasztalása abszolút lehetséges.
Az, ami van, minden pillanatban abszolút elérhető számodra.
Bármikor felfedezheted saját léted igazságát, hogy megszabadulhass a szenvedéstől, a félelemtől és a haláltól.
Nem elég, ha csak intellektuálisan tudsz róla. Hogy ha meg vagy győződve erről, az nem elég.
Egy étterembe érve nem eheted meg az étlapot, attól még nem csillapodik az éhséged, élvezettel nézegetheted rajta, mit ehetsz, de nem érzed az ízét.
Az nem egyenlő azzal, hogy tudsz róla, hogy állandóan ismételgetsz a fejedben egy gondolatot, és egyetértesz vele.
Ezt a szívedben kell felfedezned, és amint felfedezed a szívedben, amikor felismered önmagad, senkinek nem kell győzködnie téged erről, akkor már eleget tudsz.
Ez egy lehetőség, hogy felfedezd annak az igazságát, hogy ki vagy te.
Hogy felismerd annak az igazságát, hogy: „Én vagyok a szabadság maga.”
Önmagad megtapasztalása és az örök szabadság abszolút lehetséges.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Hírlevélre feliratkozás itt.
Forrás: Mooji
