Vége van, elmúlt, elült a vihar.

Talán sosem volt igaz, elmúlt a zaj.

Nincs félelem, nincs kétség, az üresség zenél.

Itt van a kegyelem, keresztülfúj a szél.

Kerestem valamit, ami sohasem élt,

Nincs itt, sohase volt, aki azt mondja: én.

Kerestem a szívemet, mindennek gyökerét,

Csak egy szív van, s az szabad mindörökké.

A boldogságóceán tengernyi mély,

Az univerzum ragyog, feneketlen tér.

Ami feltárul előttem, egyszerű, szép:

Szabad vagyok végre, szabad mindörökké.

Pehl Ildikó