Köd van -  kívül-belül.

Amikor kívül van köd, amikor a köd leereszkedik a városra, akkor nem látunk jól. Olyankor egészen mást látunk, mint amikor felszáll a köd.

Vezettél már ködben? Olyan, mintha szembejönne veled valami furcsa fehér gomolyag.  Nem véletlenül kell bekapcsolni olyankor a ködlámpát. Valami kell, hogy világítson a ködben. S amikor felszáll a köd, tisztábban látunk.

De van, amikor belül van köd.

Milyen köd szokott lenni, ami elvakít, ami torzítja a látásunkat? Ilyen köd lehet a harag, a félelem, a düh, a féltékenység és a rózsaszín köd is köd. Hiszen, amikor ezek az érzések elvakítanak, akkor nem látunk tisztán. Amikor elborít egy érzelem, hajlamosak vagyunk egyoldalúan látni a dolgokat.

De lehet köd egyfajta látásmód, amikor nem engedjük be a „világos, tiszta” gondolatokat. Amikor ragaszkodunk valamilyen elképzeléshez, még akkor is, ha ez annyira nem jó nekünk.

Mit tehetünk?

Van, amikor magától felszáll a köd, elmúlik az érzés, másképp látunk, kicsit tisztább a kép. Azt is látjuk, amit addig a köd miatt nem. Azonban, ha elmúlik, már képesek vagyunk tisztán látni. Kitisztul a látásunk.

Ugyanígy, amikor hajlandóak vagyunk elfogadni egy másik nézőpontot – nem feltétlenül egyetérteni – csak elfogadni, akkor is tisztulni kezd a kép.

Mert onnan, ahonnan mi nézzük, nem biztos, hogy tiszta a kép, amit nézünk.