Ami fenntartja a kapcsolatot, de nem csapdában tartja a másikat, az a vonzásmező.
A vonzásmezőt a magabiztosságod és önbizalmad táplálja és ez tartja ott a másikat, nem a manipuláció. Persze manipulációval is benne lehet tartani valakit egy kapcsolatban (betegség, játszmák (Látod, mit tettél velem?) stb.), de előbb-utóbb haragudni fogsz arra, aki zsarol. És akkor nincs szeretet.

Arra van szükség, hogy a vonzásmező tiszta legyen. Ha nem tiszta és az áramlás nem egyértelmű, akkor nem fogja biztonságban érezni magát az, akit kiválasztottál magadnak. Az egyértelmű áramlás azt jelenti, hogy nem változtatod meg a szándékodat. Az ellentétes gondolatok összezavarják ennek az energiamezőnek az áramlását, ebben információ is kering. Amikor a szándékod fenntartod, ez azt jelenti, hogy a másik helyét biztosítod.
Ha benned nem egyértelmű és tiszta, nem elég erős a tudás és eltökéltség, hogy te ezt a kapcsolatot fenn akarod tartani, akkor gyengül ez a vonzásmező. Ha nincs elég önbizalmad, akkor a vonzásmeződ csökken és nem tudsz egy másikat benne tartani, aki egyébként egy szabad lény.
Ha önmagadban bízol, a partnered is bízik majd benned. Azok a partnerek szoktak féltékennyé válni, akik érzik, hogy valahol, egy láthatatlan csatorna mentén elszivárog valamilyen energia. Amikor féltékenyek vagyunk, akkor a másik felet nem szeretjük, hanem félünk, mi magunkban nem vagyunk biztosak, a másikat akarjuk valami módon rövid pórázra fogni, vagy korlátozni. Aki féltékeny, kikapcsolja a szeretetet. Lehetetlen egy időben féltékenynek lenni és egy vonzásmezőt, valódi megtartó erőt fenntartani.
Nem tudod bezárni a másikat. A féltékeny ember tilt.  Aki megbántott, sértett, az elveszíti az önbizalmát (de lehet, hogy felfújt magabiztossággal kompenzál). Amikor önbizalomhiányod van, amikor nagyon hibáztatod magad valamiért, amikor intenzíven hibáztatod a másikat valamiért, akkor a vonzásmeződ gyengül.
Ha félünk, külső okokra haragszunk. Ha haragszunk, egy olyan vonzásmezőt generálunk magunk körül, amiben esélytelenek leszünk.  Ahogy a másikat támadod, a saját vonzásodat gyengíted.

Egy kapcsolat kétirányú folyamat. Amikor túl sokat hibázol benne és kevés dolgot korrigálsz, elveszíti számodra a fontosságát, a vonzását akkor, ha te ejtettél hibát a másikkal szemben. Amikor a hibákat, visszatartásokat, titkokat elkezded a kapcsolatban felhalmozni, megszűnik a zavartalan energiaáramlás, információáramlás közted és a másik fél között.
Az a kapcsolat, amelyik olyan vonzalom eredményeként született, hogy a szoknya combtőig fel volt sliccelve, vagy kint volt a cici, nem lehet tartósan boldog.
Egyébként azok a nők, akik ezzel az öltözködéssel kompenzálnak, nem biztosak a saját nőiességükben, a vonzásukban és általában valamilyen szexuális probléma van a háttérben.
Egy párkapcsolaton belül minden nagy feszültségnek a kiindulópontja a nem megfelelően működő szex.

Elköteleződés. Ide azért jövünk, mert korlátokat tanulunk, ez a kapcsolatokban is benne van. A kettőnél többszemélyes párkapcsolat nem tud működni. Valaki mindig bizonytalanságban fog lógni és soha nem lesz boldog, de függeni fog a kapcsolattól. Döntéseket kell hozni és át kell alakítani valamelyik kapcsolatot. Ez nem azt jelenti, hogy a másik megszűnik számodra létezni, azt jelenti, hogy másként fogod őt szeretni. Ez a szív (és libidó) önfegyelmezése. Ha nem tanulod meg, akkor rengeteg keserűséget és csalódást okozol másoknak és saját magadnak.

Az önbántás, az önmarcangolás gyengíteni fogja a vonzásmeződet, és amikor újra teljesnek, egésznek látod magad, amikor rendben vagy önmagaddal, megbocsátottál magadnak, vagy megértetted magadat, mindegy, hogy miért, vagy megértetted a partneredet, akkor fog ez az erőtér újra visszatérni. És akkor tudsz vonzani.
Már csak azt nézd meg, hogy kit akarsz vonzani és bent tartani ebben a mezőben.
Ha nívós kapcsolatot akarsz, akkor legyél nívós.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Kapcsolódó cikkek:

http://tulaszemelyesen.cafeblog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_588/

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/a_parkapcsolatrol_157

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_924

Ha nem működik a párkapcsolatod, vagy abban bármilyen törés, elakadás vagy nehézség van, például nem tudsz elköteleződni, vagy nem mered magad teljesen átadni, akkor ez a te akaratodból van, ez a te szándékodból van. Mert félsz.

A kritika a kapcsolatban a leértékelés folyamata, és mindig ott van előtte egy gondatlanság, és a leggondatlanabb pillanat, amikor szándékosan ártó tettet követünk el valakivel szemben.

Nem kell beleragadni olyan kapcsolatba, amiben túl sok a kellemetlen, fájdalmas momentum, ezzel együtt ismerned kell, hogy mit jelent az elkötelezettség, vagy elköteleződés, ismerned kell, hogy mit jelent egy kapcsolat belső etikája. Például, hogy az adott szó kötelez és az ígéretet be kell tartani.

Te tudod, hogy mikor kezdesz el valamit leértékelni. Amikor ezt megteszed, már biztos, hogy nem tartod az adott szavad. A te kapcsolatod a te felelősséged, ha nem működik benne valami, az is.

Hogyha már nem vonz a másik, akkor ez egy kísérlet volt és még nem kötelezted el magad, vagy túl sok mulasztás van valamelyik oldalon. Akkor rögtön nem lesz vonzó a másik, akárhogy is néz ki, akármilyen szép is.

Te vagy az, akinek éreznie kell, hogy valami működik vagy nem. Teljesen a te felelősséged, hogy kit választasz, és ott fogod biztonságban érezni magad, ott fogod otthon érezni magad, ahova vonzódsz.

Ahogy Csernus doki mondta: Két bizonytalan ember hogy adhat egymásnak biztonságot?

 

A kezdeti szerelem fellök egy magas energiaszintre, aztán szépen elkezdesz ereszkedni, te is meg a másik is.  A konfliktus oka, hogy amikor együtt emelkedsz, és akivel együtt emelkedsz, őt magadhoz hasonlónak fogod érezni, egy hullámhosszon leszel vele, de attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdesz gravitálni lefelé, egy látványos különbség alakul ki közöttetek. Életerő szintben, gondolkodásban, hozzáállásban. Ekkor a kapcsolat elkezd szakadozni és egy idő után nem értjük egymást, mert nem azonos frekvencián mozgunk, gondolkodunk.

A vágyképeinkbe szoktunk beleszeretni, felruházzuk a másikat olyan tulajdonságokkal, amikkel nem rendelkezik, majd mélyen megdöbbenünk, ha ennek nem felel meg. Amilyen az életerő szintünk, olyanok a gondolataink, ha nagyon távol van a tiéd a másikétól, akkor van a meg nem értés, elbeszéltek egymás mellett.

A kapcsolat egy szövetség, nem függés. Akkor tud egy kapcsolat igazából egyenrangú lenni, akkor tud valóban szövetség lenni, nem pedig egymásra utaltság, hogyha mindkét fél egyedül is képes lenne önállóan létezni, egyedül élni (önállóan fenntartani magát). Akkor tud egészséges szövetségre lépni. Egyébként nincs benne szabadság – az függés. Két fél, aki hajlandóságában, testi-lelki egészségében teljes, képes igazi szövetségre lépni, más esetben valakinek az önfeladása történik. Ez függés.
Ha valaki önfeladás árán is kapcsolatban marad, dacára annak, hogy megpróbálja a hajlandósági, érdeklődési és megértési szintjét növelni, és ez a kapcsolat mégsem működik, mert a másik hajlandósági szintje ezzel párhuzamosan nem növekszik, akkor ez függés.
Ha a másik azt érzi, hogy ő feltétel nélkül bármit megtehet, csak szeretetet kap, akkor ez azt  jelenti számára, hogy te nem mutatod meg neki, hogy hol vannak a határok, ahol az ő viselkedése, eljárása és szeretete nem megfelelő számodra. Így kiszolgáltatod magad.

A szeretetkapcsolat nem üzlet, akkor válik üzletté, amikor nem megfelelő választáson alapul.
Fontos, hogy legyen vonzásunk és affinitásunk egymás felé, mert e nélkül nem tud létrejönni semmilyen tartós és mély kapcsolat. De önmagában egy közös életre nem elég.
Aki nem tud megfelelően egészséges pozitív elvárást támasztani egy másik lénnyel szemben, annak valamiért bűntudata van a másikkal szemben és képtelen lesz egészséges magatartást és jóvátételt elvárni a másiktól. És ezzel megengedi, hogy újra hibázzon, megismételje a hibát.
Minél többet elnézel, annál inkább leértékelődik az eredetileg elmaradt pozitív cselekedet vagy jóvátétel. Minél jobban leértékelődik, mert megengedett ennek a megjelenése a kapcsolatban, annál többször fog megismétlődni. Minél többször megismétlődik, annál többször fogja a másik úgy érezni, hogy ezt szabadon meg lehet tenni. És innentől leértékeli a másikat, önmagát és azt, amit tett. Azt a cselekedetet, amit leértékel bárki, azt szabadon meg lehet ismételni. Ahol nincs következmény, ott nem állítják meg a mulasztást. Egy kapcsolat halála a mulasztás állandósulása.

 

http://tulaszemelyesen.hu/

Kapcsolódó cikkek:

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/mi_tartja_fenn_a_kapcsolatot

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_924

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/a_parkapcsolatrol_157

Akkor kezdesz egy emberből kiszeretni, amikor a leértékelés folyamata elkezdődik. Mulasztások és visszatartott, ki nem mondott szavak minden egyes alkalommal elindítják a leértékelés spirálját. Ez nem megy egyedül, ez kölcsönös. A másik ugyanezt teszi, mert érzi, hogy valami nincs rendben.

Hogyha nem tudunk egy másikat megerősíteni a szeretetünkben vagy bármilyen szándékában, igyekezetében, növekedésében, akkor ez azt jelenti, hogy erős felélem él bennünk a másik teljes nagyságától és attól az érzéstől, hogy valakit támogassunk.
Aki nem tudja támogatni a másikat, az attól fél, hogy kicsi marad. A kapcsolatoknak valamilyen módon feltételezniük kell, hogy egyenrangúak. Egyenrangú felek képesek egymás örömének örülni, képesek egymás nagyságát és a kapcsolatuk értékét növelni. Ugyanis minden mozgásban van. Ha nem növekszik a kapcsolat, akkor elkezd csökkenni.

Ha bármelyik fél kompenzál vagy fél valamitől, akkor fél attól is, hogy a másik növekedjen. Fél attól is, hogy a másiknak örömet okozzon. Az örömokozás elmaradása pedig azért történik, hogy kontrollálhasd a másik személyt.
Ha valakit tartósan nem akarok támogatni és nem akarok örömet okozni számára, nem akarom boldoggá tenni a másikat, akkor ezzel bizonytalanságban tartom.
A bizonytalanság vagy a növekedés támogatására irányuló cselekedetek elmaradása kölcsönös. Ennek a következménye a kontroll.
Aki fél attól, hogy a másik örül és boldog, az attól fél, hogy majd nem fogja tudni kontrollálni a partnerét, mert lehet, hogy a másik visszaél majd ezzel, vagy magára hagyja.

Ha megmarad a felekben a nyíltság, a pozitív kommunikáció és az a tudás, hogy minden nap teremtem a kapcsolatot, bármekkorára nőhet az örömtől, a szeretettől bármelyik fél, nem fog leválni.

Akkor unjuk meg a kapcsolatot, amikor a leértékelő spirál miatt hibát keresünk a másikban.
Ha csináltál valamit, aminek negatív előjele van, tenned kell valamit, mert elsősorban neked van rá szükséged, hogy magadat tudd értékelni, hogy legyen tartásod. Mindegy, hogy a másik mit csinált, az érdekes számodra, amit te tettél, vagy nem tettél. Tehát jóvá kell tenned. Elsősorban magad miatt.

Amikor valaki hajlik arra, hogy kisebb-nagyobb hibákat elnézzen, vagy figyelmen kívül hagyjon, vagy elsiklik felette - ez önmaga hibáira és a másik hibáira egyformán igaz-, elveszíti a becsületét, az önbecsülését, a tartását önmaga előtt. Ha nincs belső tartásod, ez a testtartásodon is látszik.

Látogass el ide:

http://tulaszemelyesen.hu/

Kapcsolódó cikkek:

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/a_parkapcsolatrol_157

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_588

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/mi_tartja_fenn_a_kapcsolatot

 

Minden kapcsolatnak van egy belső etikája. Lehet, hogy ki sem mondták a felek, de tudják, hogy a másik mit vár el, hiszen a kommunikáció azt is jelenti, hogy megosztom magam, a gondolataimat, tehát a másik ismer.

Ha van olyan, amit nem akarsz elmondani a másiknak, vagy azon gondolkozol, hogy valamit nem akarsz elmondani, azt jelenti, hogy csak látszólag vagy benne a kapcsolatban. Valójában nem vagy benne.

Ha egy kapcsolat kommunikációs útvonalai valamiért blokkoltak, akkor a felek el vannak választva egymástól. Ha valaki mással osztod meg azokat a gondolataidat, amit a pároddal kellene, akkor te blokkolod ezt az útvonalat. Ezt érzi a másik és ilyenkor nem biztos a helyzetében. Az a fél, aki nem a társával osztja meg önmagát, a gondolatait, a problémáit, a kételyeit, bizonytalanságot hoz létre.

Ilyenkor jelenhet meg a féltékenység. Aki féltékeny, az valamiért nem biztos a kapcsolatában.

Aki erre az első kommunikációs helyre valaki mást állít, még ha csak egy rövid időre is, az kívül van a kapcsolaton, nem él benne. Nem tudja, de nem él benne.

A pozitív kommunikációhoz és a gondossághoz nagyon fontos, hogy betartsd a kapcsolat etikáját. Ha nem tartod be, úgy gondolod, hogy belefér, hogy most elfelejtettem valamit, mulasztottam valamit, vagy olyasmit tettem, ami a másiknak fájdalmat okozna és jobb, ha nem tudja meg, akkor megszeged azt a belső szabályt, amit lehet, hogy ki sem mondtatok, de aminek a megszegése azonnal lelkiismeret-furdalást, bűntudatot indít el benned.

Lehet, hogy megmagyarázod magadnak, hogy miért jó így és elméletileg egy részed egyet is ért ezzel, de van egy olyan részed, a lelked, a valódi lényed, amelyik biztos, hogy nem. Ezzel elindul egy folyamat, a leértékelő spirál.

Három dolgot fogsz leértékelni:

1. önmagadat,

2. a másikat (ebben benne van a kapcsolat),

3. azt, amit tettél.

Mert ezzel azt mondod, hogy nem is olyan nagy dolog, tehát megismételhető.
Egy mulasztás, semmi több. Kis dolog, de attól a pillanattól kezdve, hogy átlépted a saját belső etikádat, vagy a kapcsolat etikáját, egy leértékelő spirálba kerülsz. Lehet, hogy nem követtél el semmit, nem történt semmi, csak saját önértékelésed egy lépcsőfokkal lejjebb ment.
Ettől fogva nem tudsz belenézni a másiknak a szemébe, kerülöd a tekintetét, esetleg őt magát is. Mert nem tiszta a lelkiismereted.

Akkor tudsz bízni a kapcsolataidban, ha a kapcsolataid is bízni fognak benned. Ehhez először magadban kell bíznod. Ez akkor történik meg, amikor tisztán vagy benne egy kapcsolatban.

Ha mulasztottál, azt onnan tudod, hogy akkor, amikor végiggondolod, mit tettél vagy nem tettél, kellemetlen érzésed lesz. Furdal a lelkiismeret és megfordítod, kifelé, a másikra. Amikor kellemetlen érzéseid vannak saját magaddal, mulasztásod, feledékenységed vagy szándékos gondatlanságod kapcsán, - mert ránézel a másikra és tudod, hogy megérdemelte volna, vagy éppen, hogy nem ezt érdemelte volna-, akkor keresel valami hibát a másikban. Hogy ne érezd azt a kellemetlen érzést.

Abban a pillanatban, amikor mulasztasz, nem vagy benne a kapcsolatban. Amikor titkolózol a másik előtt, nem vagy benne a kapcsolatban, csak látszólag vagy jelen, nem alkotsz közösséget a másikkal. Amikor kibeszéled a háta mögött, nem vagy benne a kapcsolatban. Amikor menekülnél, nem vagy benne a kapcsolatban.

Gondolhatod azt, hogy ha nyíltan kommunikálnál, akkor ez csak bonyolítaná a dolgot. Amikor ez megismétlődik akkor a ki nem mondott szavakon való gondolkodás már azt jelenti, hogy abban a pillanatban nem vagy ott, nem vagy felelősen a társa a másiknak, annak a személynek, akit választottál. Nem vállalsz felelősséget a kapcsolatért. Valahol máshol vagy.

Amikor kilépsz abból a tudásból, amiben megalkottátok a kapcsolat szabályát, megsérted a belső etikáját. Ha nem gondozod a kapcsolatot, ha elmulasztod a másikkal való pozitív kommunikációt és a teljes, nyílt megosztást, visszatartasz információt, az gondatlanság, mulasztás.

Ettől a pillanattól kezdve nem akarsz olyan nagyon örömet okozni a másiknak, elindul a leértékelés folyamata.

Nézd meg a honlapomat:

http://tulaszemelyesen.hu/

Kapcsolódó cikkek:

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_924

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_588

http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/mi_tartja_fenn_a_kapcsolatot