Ha nem működik a párkapcsolatod, vagy abban bármilyen törés, elakadás vagy nehézség van, például nem tudsz elköteleződni, vagy nem mered magad teljesen átadni, akkor ez a te akaratodból van, ez a te szándékodból van. Mert félsz.
A kritika a kapcsolatban a leértékelés folyamata, és mindig ott van előtte egy gondatlanság, és a leggondatlanabb pillanat, amikor szándékosan ártó tettet követünk el valakivel szemben.
Nem kell beleragadni olyan kapcsolatba, amiben túl sok a kellemetlen, fájdalmas momentum, ezzel együtt ismerned kell, hogy mit jelent az elkötelezettség, vagy elköteleződés, ismerned kell, hogy mit jelent egy kapcsolat belső etikája. Például, hogy az adott szó kötelez és az ígéretet be kell tartani.
Te tudod, hogy mikor kezdesz el valamit leértékelni. Amikor ezt megteszed, már biztos, hogy nem tartod az adott szavad. A te kapcsolatod a te felelősséged, ha nem működik benne valami, az is.
Hogyha már nem vonz a másik, akkor ez egy kísérlet volt és még nem kötelezted el magad, vagy túl sok mulasztás van valamelyik oldalon. Akkor rögtön nem lesz vonzó a másik, akárhogy is néz ki, akármilyen szép is.Te vagy az, akinek éreznie kell, hogy valami működik vagy nem. Teljesen a te felelősséged, hogy kit választasz, és ott fogod biztonságban érezni magad, ott fogod otthon érezni magad, ahova vonzódsz.
Ahogy Csernus doki mondta: Két bizonytalan ember hogy adhat egymásnak biztonságot?
A kezdeti szerelem fellök egy magas energiaszintre, aztán szépen elkezdesz ereszkedni, te is meg a másik is. A konfliktus oka, hogy amikor együtt emelkedsz, és akivel együtt emelkedsz, őt magadhoz hasonlónak fogod érezni, egy hullámhosszon leszel vele, de attól a pillanattól kezdve, hogy elkezdesz gravitálni lefelé, egy látványos különbség alakul ki közöttetek. Életerő szintben, gondolkodásban, hozzáállásban. Ekkor a kapcsolat elkezd szakadozni és egy idő után nem értjük egymást, mert nem azonos frekvencián mozgunk, gondolkodunk.
A vágyképeinkbe szoktunk beleszeretni, felruházzuk a másikat olyan tulajdonságokkal, amikkel nem rendelkezik, majd mélyen megdöbbenünk, ha ennek nem felel meg. Amilyen az életerő szintünk, olyanok a gondolataink, ha nagyon távol van a tiéd a másikétól, akkor van a meg nem értés, elbeszéltek egymás mellett.
A kapcsolat egy szövetség, nem függés. Akkor tud egy kapcsolat igazából egyenrangú lenni, akkor tud valóban szövetség lenni, nem pedig egymásra utaltság, hogyha mindkét fél egyedül is képes lenne önállóan létezni, egyedül élni (önállóan fenntartani magát). Akkor tud egészséges szövetségre lépni. Egyébként nincs benne szabadság – az függés. Két fél, aki hajlandóságában, testi-lelki egészségében teljes, képes igazi szövetségre lépni, más esetben valakinek az önfeladása történik. Ez függés.
Ha valaki önfeladás árán is kapcsolatban marad, dacára annak, hogy megpróbálja a hajlandósági, érdeklődési és megértési szintjét növelni, és ez a kapcsolat mégsem működik, mert a másik hajlandósági szintje ezzel párhuzamosan nem növekszik, akkor ez függés.
Ha a másik azt érzi, hogy ő feltétel nélkül bármit megtehet, csak szeretetet kap, akkor ez azt jelenti számára, hogy te nem mutatod meg neki, hogy hol vannak a határok, ahol az ő viselkedése, eljárása és szeretete nem megfelelő számodra. Így kiszolgáltatod magad.
A szeretetkapcsolat nem üzlet, akkor válik üzletté, amikor nem megfelelő választáson alapul.
Fontos, hogy legyen vonzásunk és affinitásunk egymás felé, mert e nélkül nem tud létrejönni semmilyen tartós és mély kapcsolat. De önmagában egy közös életre nem elég.
Aki nem tud megfelelően egészséges pozitív elvárást támasztani egy másik lénnyel szemben, annak valamiért bűntudata van a másikkal szemben és képtelen lesz egészséges magatartást és jóvátételt elvárni a másiktól. És ezzel megengedi, hogy újra hibázzon, megismételje a hibát.
Minél többet elnézel, annál inkább leértékelődik az eredetileg elmaradt pozitív cselekedet vagy jóvátétel. Minél jobban leértékelődik, mert megengedett ennek a megjelenése a kapcsolatban, annál többször fog megismétlődni. Minél többször megismétlődik, annál többször fogja a másik úgy érezni, hogy ezt szabadon meg lehet tenni. És innentől leértékeli a másikat, önmagát és azt, amit tett. Azt a cselekedetet, amit leértékel bárki, azt szabadon meg lehet ismételni. Ahol nincs következmény, ott nem állítják meg a mulasztást. Egy kapcsolat halála a mulasztás állandósulása.
Kapcsolódó cikkek:
http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/mi_tartja_fenn_a_kapcsolatot
http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/nem_mukodik_924
http://tulaszemelyesen.blog.hu/2013/11/24/a_parkapcsolatrol_157
