Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Mikor, ha nem most?

2016. május 31. - Pehl Ildikó

question-mark-1026526_960_720.jpg 

Hajszolod a harmóniát, de nem leled, békét akarsz, de nem találod. Egyre nyugtalanabb vagy. A feszültség szinte tapintható a közeledben, nem tudsz megnyugodni, szinte sosem. Nem tudsz aludni, reggel fáradtan ébredsz, fáj mindened. Nem tudsz figyelni másokra, rád sem figyelnek. Eltölt a szorongás, szinte életed része lett, a félelem görcsbe rándít.

Az évek óta elnyomott érzések utat törnek maguknak, elszabadulnak, s te nem tudod irányítani őket. Minden szembejön veled, amivel eddig nem tudtál vagy nem akartál szembenézni.

 Nem érted, miért vannak nehézségeid, nem érted, miért történik ez veled? Honnan jön ez a sok indulat?

Talán itt lenne az ideje, hogy észrevedd, hogy semmi sincs rendben körülötted.

Családi kapcsolatok, anyai, apai konfliktusok, a pároddal, a gyermekeddel való viszony, a pénzzel kapcsolatos nehézségek, a siker, karrier területe nem működik vagy az egészségeddel vannak gondjaid?

Minden, amiről eddig nem akartál tudomásul venni, azt követeli, hogy végre nézz rá.

Mivel kéne most szembenézned? Te tudod.eye-450604_960_720.jpg

Talán annak volna most érdemes utánajárni, ami most hívja fel magára a figyelmedet.

Mi az, ami megoldásra vár az életedben?

Te tudod, mi az, amivel eddig nem tudtál megküzdeni, mit ástál el magadban olyan mélyre, hogy mostanra talán már nem is tudsz róla.

Talán nehezen vagy egyáltalán nem tudsz dönteni? Ne halogass tovább!

Beleragadtál egy helyzetbe? Mozdulj meg!

Ne várj senkire és semmire, indulj el, lépj egyet és figyeld meg, mi történik!

Az idő halad, akár teszel magadért valamit, akár nem.

Ha boldogtalan vagy, talán érdemes valamin változtatni. Előbb magadban, azután a külső körülményeiden is. De az a tapasztalatom, hogy amint magadban változtatsz valamin, egy gondolaton, egy hozzáálláson, egy elképzelésen, a külső körülmények is változnak.

Ha kell, söpörj ki mindent az életedben, ami nem szolgál téged.

Ha kell, takarítsd ki a lakásodat, dobálj ki mindent, amire nincs szükséged.

Figyeld meg, hogy fellélegzel majd.

Ne engedd, hogy valaki más határozza meg, hogyan élj. Legyél független mások érzéseitől, hiszen azok nem a tieid. Ne foglalkozz azzal, mit gondolnak, mit mondanak mások, ez nem az ő életük, hanem a tiéd.

Jogod van hozzá, hogy úgy éld, ahogy akarod. button-1015629_640.jpg

De az első lépés az, hogy felismered, ha már elég volt.

A második a szándékból fakadó motiváció. A harmadik pedig a cselekvés.

Ja, és tudnod kell, hogy mit akarsz. E nélkül nem fog menni. Ha nincsenek terveid, nem fogsz tenni semmit.

Most van itt az ideje, hogy lezárd, amit le kell zárnod, hogy elengedd, amit el kell engedned, hogy megbocsáss, amit meg kell, hogy azután meg tudd engedni magadnak, hogy fellélegezhess, hogy szabadon élj.

Idd az ideje, hogy kiállj magadért, hogy abba tudd hagyni az áldozat, a mártír szerepét.

Nem gondolod?

Mert hogy senki nem fog kiállni érted, neked kell kiállni magadért Senki nem tud segíteni neked, neked kell segíteni magadon. Senki nem fog téged meggyógyítani, neked kell meggyógyítanod magad.

Senki nem teheti meg helyetted.

Ugye, tudod?

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

Feladás

 untitled_2.png

Leírni is borzasztó ezt a szót.

Belegondolni is szörnyű, hogy feladtam.

Mit adtam fel? A legegyszerűbb, ha azt mondom: önmagam.

És mikor? Már az idejét sem tudom. Többször is.

Talán akkor, amikor az iskolában azt éreztették velem, értéktelen vagyok, hogy nem tudok, hogy képtelen vagyok.

Vagy akkor, amikor 16 éves koromban magamra maradtam.

Vagy akkor, amikor abbahagytam az esti iskolát.

Vagy amikor férjhez mentem, miközben tudtam, korai még.

S ha megkérdeznéd, miért, azt mondanám, úgy éreztem, nincs más választásom.

Legközelebb akkor mondtam le magamról, amikor nem mertem elválni, amikor beismertem, hogy boldogtalan a házasságom és mégis évekre benne ragadtam.

Miért? Mert féltem egyedül maradni.

Igen, sokáig, nagyon sokáig azt hittem, nekem nem megy. Nekem nem lehet. Mennyi mindent feladtam csak azért, mert elhittem egy gondolatot, ami nem is az enyém volt.

Azt hittem, gyenge vagyok.

Sokáig, nagyon sokáig nem hittem el, hogy nekem is lehet több, hogy nekem annál, ami akkor volt, több jár, hogy erős vagyok, hogy bármire képes vagyok, hogy megállok a lábamon egyedül is.

A félelem tartott fogva és én nem tudtam róla.

frog-1274754_960_720.jpg

Azután kénytelen voltam elkezdeni hinni magamban, mert nem volt más választásom.

Elkezdtem hinni magamban. Lassan elhittem, hogy nekem is lehet jobb, hogy akarhatok, hogy erős vagyok, és ez nem baj, hogy képes vagyok másra is, mint amit addig gondoltam, hogy képes vagyok egyedül is eltartani a gyerekeimet, hogy megállok a lábamon egyedül is.

Nehéz volt? Elmondhatatlanul.

Sírtam. Küszködtem. Átkozódtam, hibáztattam, fohászkodtam. Feladtam magamban százszor is, de másnap újra kezdtem.

És azóta hol feladom, hol hiszek magamban, és amikor feladom, minden sokkal nehezebb. Amikor bízom, mindig könnyebb. És amikor elhiszem, hogy képes vagyok bármire, hogy alkalmas vagyok bármire, minden megy.

Amikor feladom, és az önsajnálatba merülök, azt hiszem, hogy tehetetlen vagyok, hogy nem rajtam múlik, hogy a terheim agyonnyomnak, úgy érzem, nekem semmi sem sikerül, akkor lemondok magamról, az életemről, és nem hiszem el, hogy valaha is teljesülnek az álmaim, a vágyaim.

Ilyenkor lemondok arról, hogy a kezembe vegyem az életem irányítását.

frog-1308474_960_720.jpg

Azután megrázom magam, a hajamnál fogva kihúzom magam az önsajnálatból, és kezdem elölről vagy folytatom tovább.

De ekkor már máshogy. Mi az, ami változik? Én vagyok más. És honnan merítek?

Emlékeztetem magam arra, amit átéltem és megtapasztaltam önmagamról.

És tudom, hogy nincsenek korlátok, hogy csak a gondolataim tartanak vissza, hogy bármire képes vagyok, amire elszánom magam.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

 

Meddig akarod még becsapni magad?

Hányszor csapod még be magad?

Tényleg szeret?

imagesk00at2l2.jpg

Látom, amit te nem akarsz látni és hallgatok.

Nem akarsz hinni senkinek. Még a megérzéseidnek se.

Nem akarod látni, ami már régen nyilvánvaló.

Nem engeded, hogy bárki megláttassa veled.

Nem számítanak a tények, az események.

Küszködsz az érzéseiddel, az eszeddel, azt hiszed, nem lehet másképp.

Nem akarod érezni, hogy gyenge vagy.

Nem akarod tudni, hogy kiszolgáltatott vagy.

Nem akarsz hallani más véleményt. 

Győzködöd magad, mert valamilyen rejtélyes oknál fogva szükségét érzed, hogy bebizonyítsd, a te elképzelésed az igazi. Alapos okod van rá. Maradni akarsz.

Nem akarod érezni a fájdalmat.

Nem akarsz mást tudni.

Csak te tudod jól, mindenki más hülye. 

Ki kell állnod az igazadért, a döntésed mellett, saját magad számára kell elfogadható ok arra, hogy miért csinálod még mindig.

Megmagyarázod a megmagyarázhatatlant. Magadnak, másnak, mindenkinek.

Fel kell, hogy mentsd magad minden felelősség alól.

Te nem tehetsz másként.infidelity-379565_960_720.jpg

 Így van jól.

Együtt vagytok. 

Nem baj, ha csak látszat.

Nem baj, ha nem igaz. Te igaznak akarod hinni.  

 

Nem számít, hogy te sem hiszed el, te akkor is sorolod a nem létező, láthatatlan, megfoghatatlan érveket, amikről tudod, hogy nem valósak. 

Meg kell nyugtatnod magad, hogy úgy alakul majd minden, ahogy te akarod, a te elképzelésedhez idomulnak a dolgok.

Első lépésként elég, hogy győztél.

Még mindig nem vagy egyedül. 

A szemeidben ott a kétely, a bizalmatlanság, a bánat, a szomorúság.

De mindegy, hogy ki mit mond vagy gondol, meg se hallod, nem akarod tudni, magadnak akarsz hinni. Az álmaidnak, a vágyaidnak, amikről szíved mélyén tudod, hogy sosem lesz valóság. 

De te harcolsz az igazadért, félretéve a józan eszedet, bizonyítani akarod, nagyon, pont azért, mert tudod, hogy nem úgy van.

Arra vágysz, hogy szeressenek, feltétel nélkül, úgy igazán, mert azt hiszed, végre találtál valakit, akitől megkaphatod azt, amire oly régóta hiába vágysz, amit te nem tudsz megadni magadnak.

Végre tartozol valakihez, akivel együtt...

Hiába tudod, hogy ez inkább egymás mellett, letagadod még magad előtt is, mert hinni akarod, hogy egyszer majd így lesz.

Addig meg próbálod eljátszani.

face-839852_180.jpg

De...

Ez nem az a szeretetteljes őszinte, tartós kapcsolat, amit szeretnél.

Szeret, de...

Valójában nem szeret.

Meddig akarod még becsapni magad?

 

 Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

 

 

 

 

 

A lélekről újra

avagy félreértések elkerülése végett tegyük tisztába a dolgokat...

Újra.

Rengeteg tévedés, félreértés, téves elképzelés, tévútra vivő tanítás, írás kering a neten.

Erről egy korábbi bejegyzésben már írtam.

Igyekszem arról írni, amit tudok, amit megtapasztaltam, írni az igazságról, a tudatosságról, ami bárki számára hozzáférhető, megismerhető, megtapasztalható. Bárhol, bármikor.

Egyszerűen. Vagy nem annyira egyszerűen, de ha nem egyszerű, annak az az oka, hogy túlbonyolítod. Vagy nem akarod megadni magad. Vagy okosabb vagy. Esetleg félsz. A lényeg, hogy te nem engeded, hogy megtörténjen.

spiritual-1149187_960_720.jpg

Néha úgy érzem, sokan még mindig inkább a felszínt kapirgálják, és vakon hisznek olyan sablonszövegekben, frázisokban, vagy valamilyen standard doktrínában, amik sehova sem visznek. És írnak, ész nélkül, tudás és tapasztalat nélkül, mert valahol, valamikor így hallották. És ami még ennél is rosszabb, sokan olvassák is őket. Mert olyan jól hangzik, úgy együtt lehet rezegni az ismert szöveggel. Olyan lélekemelő. Olyan jó érzés ismét ugyanazt olvasni, egy kicsit másképp. Mert, ha sokan mondják ugyanazt, akkor az biztos igaz is.

Hát nem. Vagy nem mindig.

Nézzünk néhány tévedést.

Ilyen például, hogy te fel tudsz emelni mást, vagy hogy téged fel tud emelni bárki. Vagy az energiaszintedet, vagy a lelkedet, vagy a csakráidat harmonizálni, vagy mit tudom én, mi mindent nem tudnak veled tenni. Persze, vannak ennek szinonimái: például az, hogy majd ő segít neked, vagy majd ő meggyógyít téged.

Tévedés.

Mert ebben nincs egyenrangúság, ebben szánalom van, ebben benne van a magamat föléd helyezem. Bújtassuk ezt bármilyen köntösbe.

Nem mondom, egy jó terapeuta tud téged támogatni, de a nagy részét, a jelentős részét neked kell megtenni. Ő legfeljebb csak "terelgethet", vagy "meghallgathat", vagy "melletted lehet". A lényeg, hogy neked kell megdolgoznod azért, hogy jobban legyél. Neked kell kirángatnod saját magad a hajadnál fogva. Ha kell. Nincs mese

A másik, amit már néhányszor leírtam, és még sokszor le fogom írni, hogy neked nincs lelked. Te a lélek vagy.

Tehát a lelkedet nem kell gyógyítani, semmi baja, nem a lelked beteg, nem a lelked fáj, nem a lelked fél. Az elme az, ami beteg. Bocsi.

Egy másik baromság, amikor valaki az elengedésről beszél. Mintha azt valaki meg tudná tenni. Mindig elfog a düh, amikor úgy írnak erről, mintha ez olyan egyszerű és magától értetődő lenne. Akinek ez olyan könnyen megy, valószínűleg nem érez. Az elengedés, ha mélyen érzel, nem megy csak úgy ripsz-ropsz, nem megy csak azért, mert úgy akarod.

Az elengedés egy folyamat, ami megtörténik, időt kell adnod magadnak. Azt ugyan úgy nem tudod megcsinálni, mint a megvilágosodást. De segítheted a folyamatot.

Az pedig, amikor valaki arról ír, beszél, hogy ő önmagára ébredt, felébredt, megvilágosodott, egyenesen irritál. Erről beszélgettünk Szerényi Istvánnal a Tao tea című rádióműsorban.

A teljes műsort itt hallgathatod meg.

Vagy amikor valaki azt hirdeti, hogy majd ő megmondja neked, hogyan csináld. A legviccesebbek az életvezetési tanácsadók. Nos, kinek az élete? A tiéd. Hogyan mondhatja meg neked valaki más, hogyan vezesd az életed?

Meg amikor azt hallom, hogy valaki a saját erejéből teremt. Aha. Csak nem úgy, ahogy gondolja.

Szintén kedvenc témám a lélektárs, vagy lelki társ, és az ehhez hasonló kifejezések. Mostanában megint nagyon divatos téma. Elárulom neked, hogy nem kell görcsölnöd. A helyzet az, hogy nem kell rátalálnod a lélektársadra, sem a lélekcsaládodra, mert soha nem voltál elválasztva senkitől és semmitől.

silhouette-165530_640-pixa-ford.jpg

Aki nem ébredt Önmagára, aki nem ébred tudatára, hogy ki is ő, még elhiszi a mesét. Az megpróbálja a másikat lekezelni, az ítélkezik, bosszút áll, vádaskodik, a félelmeit és a fájdalmait a másikra vetíti. Az nem tudja elfogadni a másik igazságát, hanem a sajátját akarja rákényszeríteni a másikra, az nem tud elfogadni, csak elvár és feltételeket szab. Aki nem ismeri Önmagát, csak a másik hibáit látja, önnön világában élve nem vesz tudomást másról, csak arról, ami igazolja saját elképzeléseit.

Ha nem tudod, ki vagy te, a legmélyebb szinten, elhiszel bármit bárkinek, ami egy kicsit is igazolja az elképzeléseidet, ami összerezeg a hitrendszereddel, meggyőződéseiddel.

Aki nem ismeri Önmagát, hibáztat, bűntudatot kelt, manipulál és szégyenkezik. Még az is, aki időnként felveszi az ájtatos manó álarcot.

Nem a lelkednek kell hát megtisztulnia, hanem az elmédnek, s ne hidd, hogy az életed ezáltal könnyebb lesz. A felébredettek élete soha nem volt könnyű. A megvilágosodás nem hozza el neked azt a megváltást, amiért elindultál azt megkeresni.

Megváltás, megszabadulás, csak nem úgy, ahogy te azt most gondolod.

Amíg nem ismered Önmagad, nem ismersz senkit, amíg nem tisztul az elméd, nem tudsz tiszta szívvel fordulni mások felé.

Addig csak megpróbálod eljátszani azt, aki nem vagy.

Nem kell erőnek erejével változnod, bemagolnod a mesterek szavait, nem kell megerőszakolnod magad, hogy olyan legyél, mint amilyennek szerinted lenned kellene. A változás, amire oly nagyon áhítozol, megtörténik, amint tisztul az elméd. Hogy hogyan? Terápiával, a megértés, a valódi megbocsátás által.  

Mert a lényeget nem kell megtanulnod, az eredendően lényed természete. Ja, és nem kell fejlődnöd, mert nincs hova, nem kell megcsinálnod magad  - úgysem tudod -, mert már most AZ vagy. Csak még nem tudod.

Ébredj fel!

Ildikó 

Nézz körül a honlapomon is.