Van olyan, amikor nem akarsz mozdulni. Tudod, hogy kéne, de nincs hozzá kedved, erőd, energiád, motivációd. És akkor az élet besegít. Először csak óvatos figyelmeztetés jön, majd egy kicsit határozottabb jel, azután lépned kell, még akkor is, ha azt sem tudod, hová teszed majd le a lábad.
Ez azt jelenti, hogy ilyenkor az ismeretlenbe ugrasz, nem tudod irányítani a folyamatot, kénytelen vagy megadni magad. Hogy kinek vagy minek? Az életnek, a sorsnak, a mindegy, hogy minek.
Nincs olyan, hogy véletlen.
Amikor nem akarsz megtenni valamit, amiről tudod, érzed, hogy nagyon meg kéne, akarod is, de még félsz, akkor az élet lök egyet rajtad.
Ha nem elég a kis taszajtás, akkor kapsz egy nagyobbat, majd még nagyobbat, s végül pofára esel.
Lehet, hogy eltűnik mellőled minden barátod, a családod, az otthonod, a munkád. Lehet, hogy megbetegszel, talán elveszítesz mindent.
Először ijesztő lehet, talán még harcolsz egy kicsit a világ ellen, azután lassan megérkezhet az elfogadás, majd később rájössz, hogy nem is lehetett volna másképp.
Lehet, hogy önbántással, önmarcangolással felelsz az új kihívásra, lehet, hogy másokat hibáztatsz a helyzetedért.
De ha mélyen magadba nézel, rájössz majd, hogy nem történhetett volna máshogy. Lassan megérted, hogy minden érted van.
Ez kellett ahhoz, hogy azzá válj, akivé lenned kell.
Azután jöhet a megbocsátás. Először magadnak, majd a másiknak, vagy másoknak. Lehet, hogy lesznek még kétségeid, lehet, hogy még mélyebbre zuhansz, lehet, hogy még ellenállsz.
Majd feladod az összes ellenállásodat, megadod magad a sorsnak, s ekkor átfordul valami benned.
Teljes egészében felfordulhat az életed, egészen addig, amíg nem marad más választásod, mint hogy új életet kezdj.
Nem tudod megmondani, mi történt, nem tudod megnevezni, nem is kell. Benned születik valami vagy valaki újjá.
Elfogadod, hogy új irányt vesz az életed, bátrabban lépsz, nekirugaszkodsz, lesz, ami lesz. Új ismerőseid lesznek, új választásaid lesznek, új értékrended, új hobbid, egy másik életed.
Teszed a dolgod, de már másként, mint eddig. Beleugrasz az ismeretlenbe. Mert tudod, hogy nincs más választásod.
Mert tudod, hogy nem tudsz hibázni.
Bízol.
Egy bolond mindig bízik. Egy bolond minden negatív tapasztalata ellenére folyton csak bízik. Becsapod, ő mégis megbízik benned. Újra becsapod, ő továbbra is megbízik benned. Megint becsapod, és ő még mindig bízik benned. Aztán azt mondod: "ez egy bolond, ez semmiből nem tanul." Az ilyen ember bizalma hihetetlenül nagy - senki meg nem ronthatja. Légy bolond a taoista értelemben, a zen szellemében. Ne építs falat magad köré a tudásból. Akármilyen élmény ér, hagyd, hogy megtörténjen, azután hagyd magára. Mindig tisztítsd ki az elméd, újra meg újra. Halj meg minden pillanatban a múlt számára, hogy a jelennel, az "itt és most"-tal maradhass, mint egy újszülött csecsemő. Az elején nagyon nehéz dolgod lesz. Mindenki ki fog használni... de hadd tegyék. Szegény fickók... Még ha megtévesztenek is, becsapnak, kirabolnak is... hagyd, hogy megtörténjen, mert az, ami tényleg a tiéd, soha nem lehet másé. Azt, ami valóban a tiéd, senki nem rabolhatja el tőled. Ha nem hagyod, hogy ezek az élethelyzetek beszennyezzenek, akkor megjelenik számodra a lehetőség, hogy legbelül eggyé válj önmagaddal.
Osho
Pehl Ildikó
Kép: Osho Zen tarot - A Bolond kártya
