Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

Tegyük tisztába a dolgokat

2015. október 18. - Pehl Ildikó

Azt hiszem, itt az ideje, hogy tisztába tegyünk néhány félreértést. Már, ha megengeded.

Ahogy C. S. Lewis, írja: Neked nincs lelked.  Te vagy a lélek és van egy tested.

Először is: Te vagy a Lélek. Másképpen Forrás vagy Önmagad.

fire-birds-695766_180.jpg

Neked nincs forrásod, Te vagy a Forrás.

Neked nincs Önvalód, Te Önmagad vagy.

Egy megvilágosodott sosem mondaná magáról, hogy az Önvaló vagyok, vagy, hogy van Forrásom. Sosem fogod magad az Önvalóként, vagy a Forrásodként felismerni.

De felismerheted magad Önmagadként, a Forrásként, Ürességként.

Az, hogy azt hiszed, van lelked, egy csomó tévedés forrása. Ez alapvető tévedés. S amíg ehhez az elképzeléshez ragaszkodsz, esélyed sem lesz ráébredni arra, aki vagy, mert akkor valamit keresnél.

Ha nincs lelked, nincs lelki társad, sem lélektársad. A lelkedet nem kell meggyógyítani, sem összerakni. A lelkednek semmi baja, a lelkedet nem kell emelni, a lelked nem fáj.

Te a Lélek vagy. De amíg ezt fel nem ismered, addig ez számodra csupán információ.

Nem a lelked fáj, az elméd az, ami szenved. A személyiség rétegeiben lerakódott, nyomot hagyott régi minták, sérülések, ezekre épült meggyőződések, hitrendszerek fájnak.

Ettől szenvedsz.

De ha ránézel ezekre, megtisztítod az elmédet, egy idő után letisztul a kép, és amikor az egod egy pillanatra megszűnik énnek érzékelni önmagát, ott leszel Te, aki Tiszta Tudatként, vagy Mindenként, vagy Semmiként, vagy Ürességként tapasztalja meg Önmagát.

Ráébredsz, hogy nem létezel, csak Létezés van, nincs életed, csak Élet van.

A szabadságról

Ha a szabadságot abban látod, hogy azt teszel, amit akarsz, tévedésben vagy. Ha valamilyen külső körülménytől akarsz szabad lenni, megint csak tévedsz.gull-754107_180.jpg

Sosem találod meg a szabadságot semmilyen rajtad kívül álló dologban, sem helyzetben, sem eseményben.

A valódi szabadság az elmédtől való szabadság. Az, hogy tudod, bár van tested, elméd, életed, van karmád (s tudom, hogy amit most leírok, az ellentmond annak, amit az előbb írtam), te mindettől szabad vagy. Nem veszel bele a mindennapokba, nem akarsz irányítani, nem akarsz megoldani, nem szenvedsz attól, ha nem kapod meg, amit akarsz, nem avatkozol be, hanem hagyod, hogy minden megtörténjen magától. Hagyod, hogy a szerepeid eljátsszák magukat. Hiszen tudod, hogy ez az egész úgy, ahogy van, illúzió, nem igaz.

A világ egy nagy játszótér. Életed filmjében te írod a forgatókönyvet, te rendezed a filmet, te hozod létre a díszletet, te játszod a főszerepet, te vagy a mozigépész, te vetíted a filmet a moziban, és te vagy az, aki ki tudja cserélni a filmet, vagy ki tud menni a moziból.

A Lélekről

Igaz, hogy a szem a lélek tükre, csak nem úgy, ahogy te azt gondolod.

Ezt akkor fogod megérteni, ha belenézel egy másik ember szemébe. Nem, nem a szemét nézed és közben gondolkodsz. Nem akkor fogod meglátni az ő lelkét, amikor nézed a szemét. Nem, nem a fizikai szemeddel, nem az ego, a személyiség szemüvegén át fogod meglátni. Ne valamit keress. Nincs ott semmi.

Akkor látsz úgy igazán, és nem a lelki szemeiddel, hanem a Lélek szemével, amikor Te nézel ki a szemedből.

Szóval, az hogy valakit a lelke felől nézel, úgy butaság, ahogy van. Ugyanis nem tudod a lelke felől nézni, mert nem lehet.sky-322843_180.jpg

A Lélek látja Önmagát.

Vagy Lélektől Lélekig nézel, vagy nem látsz semmit a másikból.

Tudod, miért nem? Mert a személyiség szemüvegén át látsz, s nem a másikat látod, hanem a személyiségét nézegeted. A személyiség rétegei a félelem, a fájdalom, az érzések mind elfedik azt, aki ő.

Ha mindezek mögött, a szemében meglátod Őt, ha eltűnik az ego összes kínja, előtűnik a Valódi Lénye, Önmaga, s ekkor egyszer csak rádöbbenhetsz arra, hogy Ő Te vagy. Vagy Te Ő. Mindegy, mert minden Egy.

Ez a felébredés teljessége, a bizonyosság.

Ha meglátod azt, ami van, ha ráébredtél arra, ki vagy, már nem keresel, otthon vagy. Mert:

Nem emberi lények vagyunk, akik spirituális ösvényen járunk, hanem spirituális lények vagyunk, akik emberi ösvényen járnak.

Dr. Lauren Adtress

Az energiáról

Minden energia. Te is, a másik is. Nincs olyan, hogy energiavámpír. Illetve van, de akkor te is az vagy. Ha tőled valaki energiát vesz el, „leszívja” az energiádat, akkor te meg mástól „veszed” el. Csak azt lehet tőled elvenni, amit magadtól odaadsz. Ha te nem akarnád, nem tennéd. Ennyire egyszerű. abstract-938508_640.jpg

Tévedés, hogy valaki alattad van, vagy te felette állsz valakinek. Ez is az ego tévedése. Szeretjük magunkat másokhoz hasonlítani, és ha az összehasonlításban vesztes vagy, rosszkedvű leszel. De ha győzöl, akkor nagyon boldog. Csak ilyenkor azt felejted el, hogy Te vagy mindenhol, te vagy minden, te magad vagy a Forrás, az Energia, a Létezés, a Mindenség.

Nem emelkedsz te sehova, az energia sem emelkedik, a lelked sem emelkedik, a tudatállapot változik, az elme állította korlátok szűnnek. Ahogy az elme (ego) letisztul, végül, mikor egy pillanatra eltűnik, ott találod magad az Ürességben, te magad vagy a Végtelen Tudat. Mindent tisztán látsz, érted a Védákat, Jézus szavait, Buddha tanításait, nincs kérdés, nincs válasz, csak Vagy. Ez a Szabadság.

A kérdés az, hogy te mit érzékelsz abban az állapotban, amiben éppen vagy. Ha félsz, ha bánatos agy, ha apatikus vagy, ha szégyelled magad, ha haragszol, vagy éppen bűntudatod van, akkor nem érzékeled a mindent átható Szeretetet, mert ezekkel az érzésekkel éppen elválasztod magad a Szeretettől, ami akkor is ott van, ha te pont nem ezt érzed.

Mert minden szeretetből van. Ezt soha ne felejtsd el!

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

 

Hogy miért fotóztattam le magam 49 éves nagymamaként pucéran?

 

2015082626320_okw.jpg

Több oka is van.

Például azért, mert sosem voltam sem szép, sem bombázó.

S bár híján voltam a naturális szépségnek, volt bennem valami - amiről én sokáig nem tudtam -, amit egy férfi (aki először látott, kócosan, smink nélkül, a gyerekeim után rohangálva) egyszer így fogalmazott meg:

- Ez a nő még melegítőben is milyen vonzó.

Attól, hogy közeledik a 49. születésnapom, nem lettem kevésbé vonzó, mert ez szerintem nem kor függvénye.

20 évesen eszembe sem jutott, hogy meztelenül fotózkodjak, 30 évesen túl szégyenlős voltam ilyesmihez, 40 évesen bátortalan.

Miért most? Mert számomra most volt itt az ideje.

Amikor a legtöbb nő betölti a 30 éves kort, (főleg, ha szingli és még nincs gyereke), elkezd kétségbe esni, 40 évesen a ráncait nézegeti, s ha nem kelt még el, vagy egyedül van, az élettől is elmegy a kedve, és elkezd aggódni a kora, vagy a ráncai miatt. 50 évesen leírja magát, beköti a fejét babos kendővel, felveszi a nagymama kötényét, sütit süt a családnak, a lakását csinosítja vagy csak az unokáknak él, már ha vannak. Vagy miniszoknyát húz, platinaszőkére festeti a haját, égő vörös rúzst vesz, kidobja a cicijét és megpróbálja eladni magát. Amikor nyugdíjba megy, úgy érzi, nincs rá szükség, céltalanná válik az élete, s lassan lehúzza a rolót, elemészti magát, beteg lesz, vagy élete végéig vegetál.

Azt akarom tudatni minden nővel, hogy nem csak a topmodellekről készülhet ilyen kép.

Persze, neked nem kell levetkőznöd, nem ez a lényeg.

Hanem az, hogy 40-50 évesen nincs vége az életnek. Hogy nem csak a család, a munka, meg a fakanál vár rád, ha elmúltál 45. Találd meg, te mit akarsz kezdeni az életeddel, lehetőleg még 30 éves korod előtt.

Na, de soha nincs késő beteljesíteni az álmaidat. Ne életed alkonyán kezdj el azon sopánkodni, hogy miket hagytál ki, miről mondtál le, vagy hogy nem is éltél.

És bármit akarsz kezdeni az életeddel, tedd meg most! Nem baj, ha megbotránkoztatod a környezetedben élőket. Ez a te életed.

Mindegy, hogy mit akarsz kezdeni az életeddel, csináld meg, addig, amíg képes vagy rá.

Ne dőlj be a társadalom által rád vetített sztereotípiáknak! Semmi közöd a többiek elképzeléséhez, véleményéhez.

Azt akarom, hogy tudd, nem csak azok a „jó nők”, akik szerencsés génekkel születtek, akik vékonyak, magasak és csinos a pofijuk.

Azt akarom tudatni minden nővel - legyen sovány, kövér, csúnyácska, vagy helyes -, bárki bármit is mondjon a külsődről, te is szép vagy, úgy, ahogy vagy.

Isten nem gyárt selejtet.

Nem számít, hány kiló vagy, nem számít, hány éves vagy, hány gyereket szültél, hogy lóg-e a melled, hogy van-e narancsbőröd, striád, vannak-e karikák a szemed alatt, fested-e magad, vagy sem, alacsony vagy-e, vagy magas, tornázol-e vagy sem. Ne bújj el!

Nem számít, hogy milyen a pillanatnyi társadalmi elvárás, a divat, hogy a pasik megnéznek-e az utcán vagy sem, hogy van-e éppen valakid, hogy szingli vagy-e, vagy kétszer elváltál.

Nem a külsődtől, nem a kinézetedtől függ, hogy te mit gondolsz magadról.

Mindegy, hogy hány éves vagy, te nem gyermek, nem szülő, nem anya, nem feleség vagy barátnő vagy elsősorban, hanem NŐ. (Persze, ezen túl szabad szellemi lény vagy, de ezt most hagyjuk.)

Azt, hogy NŐ vagy, ne felejtsd el soha, bárki bármit is mondjon rólad. Élj vele! Éld meg! Úgy, ahogy tudod.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

Fotó: Kaunitz Tamás fotográfus

Smink: Pásztor Krisztina profi sminkes

Kényszer

veszekedo-par-sziluett.jpg

Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy változzon meg. Persze, hogy megpróbáljuk, sokan megtesznek olyasmit, amit nem szeretnének, mert fenyegetve érzik magukat. Mivel fenyegetjük meg a másikat?

Például azzal, hogy elhagyjuk, nem beszélünk vele, vagy nem szexelünk. Zsarolhatunk szavakkal, tettekkel, érzelmekkel, állapotokkal. A női tárház végtelen. Persze, a pasiknak is vannak kényszerítő eszközeik.

De talán nem így kéne működnie egy kapcsolatnak. Ha valamit szeretnénk elérni, akkor ahhoz először magunkon érdemes átalakítást végezni.

Hogyan?

Nem a külsőségeket javasolnám. Egy plasztikai műtét, egy frizura, vagy ruha még nem oldotta meg a kapcsolati problémákat. Sem az, hogy ha a körülményeken változtatsz, hiszen magadat magaddal viszed mindenhova.

Szóval, magaddal kell kezdened. Mindig.

De ez nem arról szól, hogy magadra erőltetsz valamit, hogy ezzel kierőszakolj valamit a másiktól. Nem ettől fog tartósan és hatékonyan változni sem a kapcsolatod, sem a magabiztosságod.

És itt elérkeztünk a lényeghez. Ugyanis, ha magaddal nem vagy elégedett, akkor fogsz a másikban hibát keresni. És nem ettől fogod magad jobban érezni, és nem ettől fog a kapcsolatod megváltozni.

Ahogy nem a külsőségektől fogod magadat szebbnek, jobbnak, kívánatosabbnak érezni. Talán csak időlegesen.

A külső változás segíthet, de nem elég. Az önbizalmad nem attól növekszik, ha kívül megváltoztatsz valamit, hanem attól, ha a belső erőd növekszik. (Erről egy korábbi cikkemben írtam, itt olvashatod.)

Önmagad átalakítása kemény belső munka. Az, hogy mit gondolsz magadról, nem feltétlenül attól fog megváltozni, hogy pozitív szavakat ismételgetsz magadban. Az érzéseidet sem írhatod át egyik napról a másikra. És ettől a partnered nem fog megváltozni.

Ha változást szeretnél, az első lépés az őszinte kommunikáció lehet. Először önmagaddal, azután a másikkal.

Ha van valami, ami bánt, fogalmazz nyíltan, és őszintén beszélj, arról, hogy te mit érzel és szerinted ennek mi az oka. Azután hagyd, hogy ő döntse el, mit kezd ezzel, hogy hajlandó-e változtatni bármit is. És hallgasd meg a másikat, ítélkezés nélkül.

Ha számára fontos ez a kapcsolat, és szeretne változni, megteszi. Nem úgy tenni, nem próbálkozni, nem színészkedni, nem erőltetni, hanem valóban változni. És te érezni fogod a különbséget, tudni fogod, mikor valódi a változás.

Azonban, ha valóban szereted, nem a hibáira figyelsz, hanem arra, ami jó benne, és azt értékeled. Ha szereted, akkor abban támogatod őt, amiben tudod.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

süti beállítások módosítása