Azt mondod, hogy boldog akarsz lenni. Csak azt nem tudod, hogy neked mi a boldogság, hogy téged mi tenne boldoggá. Vagy pontosan tudod, de mikor eléred, már valami másra vágysz.
Nem is látsz magad körül boldog embereket, csak ritkán. És ilyenkor egy kicsit irigy vagy, mert azt hiszed, valami olyasmit birtokolnak, ami neked nincs.
Látod a látszólag boldog párok fényképét, akikről azt hiszed, boldogok együtt, mert legtöbben azt a képet mutatják magukról, hogy ők egy jól működő, tartós párkapcsolatban élnek, te meg elhiszed. Miért ne hinnéd? Pedig a valóság az, hogy ezeknek a pároknak a nagy része boldogtalan kapcsolatban él.
A boldogság, a valódi, az sugárzik. Aki boldog, annak az egész lényéből, a szeméből is az elégedettség sugárzik.
Sokan nem tudják, mi tenné őket boldoggá. Nézik a reklámokat, a mások látszólagos boldogságát, és elkezdenek valami olyasmit hajszolni, amiről azt hiszik, ha majd elérik, boldoggá teszi őket. Meg akarnak felelni a társadalmi elvárásoknak
S közben boldogtalanok, olyan tevékenységekben keresnek megelégedést, ami olykor-olykor pillanatnyi kielégülést hoz, de valójában az egészet nem élvezik.
Onnan ismered fel a saját boldogságodat, hogy az oda vezető út is boldogsággal, elégedettséggel tölt el.
Akik teljesítményre törekszenek, elismerésre vágynak, pénzt (szexet/társat/szeretőt) hajhásznak, saját önös vágyaik kiélését remélik, vagy ezektől várják, hogy boldoggá tegye őket, kitöltve az űrt, melyet a kétségbeesett magány, a kisebbrendűségi érzés, vagy az egyedülléttől való félelem okoz.
Vagy azért, hogy elmondhassák, nekem van, mert azt gondolják, a társadalom számára ettől lesznek értékesek.
S közben boldogtalanul vegetálnak saját életükben.
A boldogság helyett kényszeresen posztolnak a közösségi portálokon közös fotókat a partnerükkel, amelyeken csak ők nem látják saját boldogtalanságukat, vagy szerelemről, otthonról, az igaziról szóló idézeteket, spirituális igazságokat, amelyeknek a közelében sem jártak soha. Csak elméleteik vannak ezekről.
Mert fogalmuk sincs, mi tenné őket boldoggá.
Kétségbeesetten hajszolnak valamit, amitől a boldogságot várják, miközben nem tudják, hogy senkinek sem feladata a másikat boldoggá tenni. Nem is lehet, bár néhányan próbálkoznak.
Amikor valaki másnak (a társadalomnak vagy bárkinek) próbálsz megfelelni, hogy őt boldoggá tedd (vagy azért, hogy visszajelezzék neked az alkalmasságodat, hogy megfelelő vagy, hogy elfogadható vagy, hogy szerethető vagy), akkor a saját boldogságodra nem figyelsz, s egyszer csak ott találod magad kifosztva, kihasználva, üresen, s nem érted, hogy tehette ezt veled?
Nem tudva, hogy te tetted ezt magaddal.
Nem valamilyennek kell lenned, hogy azután elfogadjanak és szeressenek. Nem kell bizonygatnod senkinek semmit.
Keresd meg azt az embert, aki pont úgy szeret, ahogy vagy.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
