Szürkében

Szürke asszony, elszürkült élettel,

szürke ruhában, szürkén nevet.

Szürke emberrel, szomorú szemekkel,

játszik szürke arccal, vidám szerelmet.

Szürke dohányfüst takarja el,

mit nem láthat meg, csak tiszta szem.

Hiába szeged fel büszkén a fejed.

Mit szeretnél, soha nem kaphatod meg.

Hiába mímeled, hiába vágyod,

mit nagyon akarsz, szegény bolond.

Ha soha nem mered meglátni a valót,

csak magadat csapod be, botor módon.

Színlelsz, kegyetlen, reménykedve,

és hiszed a mesét, mely neked kedvez.

Homokba dugod vég nélkül fejed,

hisz neked tettet a szürke ember.

Lásd a világot másnak, mint ami,

álmodj tovább, ne ébredj fel,

könnyebb a hazug szót igaznak hinni,

mint szabadon élni az igaz valódit.

Magad festett álomba kapaszkodsz,

várva, nem marad üres az életed.

Ne várd, hogy magától megváltozzon.

Higgy, remélj és élj benne!

Pehl Ildikó