Ahogy mindenki.

De már jó korán megtanultad, hogy nem vagy szerethető. Még gyermekkorodban.

Talán ismerős a mondat: "Menj innét!", "Útban vagy.", "Nem szégyelled magad?", "Hogy nézel ki már megint!?", "Undorító, amit csinálsz.", "Hogy viselkedsz?" "Bárcsak ...", vagy valami hasonló. Kellő hangsúllyal, és a többi nonverbális üzenettel.

Hányszor hallottál ehhez hasonló szavakat? Minden családnak megvan a kedvenc mondata, amit még az ő szüleiktől hallottak és adták tovább a gyerekeiknek.

S addig ismételték, amíg elhitted, hogy szégyellned kell magad, hogy csúnya vagy, hogy nem tudsz viselkedni, hogy nem tudsz beilleszkedni, hogy buta vagy, hogy szörnyen nézel ki, te tudod, neked mit mondtak otthon, amitől megsemmisültél és elhitted, hogy nem vagy szerethető. Vagy hogy nem kívánatos vagy. Hogy örökre kövér maradsz, vagy kicsi, vagy csúnya, hogy sosem fogsz lefogyni.

Rád aggattak valami "becenevet", amit még mindig viselsz. S te ennek megfelelően viselkedsz, még mindig hordod, lehet, hogy most már csak belül.

S kamaszkorodtól már magad mondtad magadnak, lehet, hogy a tükör előtt állva.

Mostanra már senki nincs, aki el tudna fogadni téged így, ahogy vagy, aki szeretne téged, a hibáiddal, a szégyeneddel, a kudarcaiddal, a belső szavak testi megjelenésével.

Milyen vagy? Kövér, csúnya, pattanásos, kiütéses, nincs ízlésed, rettenetes a hajad, nagy az orrod, piros az arcod, hullik a hajad, eres a kezed, lapos a feneked, a szorongástól izzad a tenyered és a hónaljad.

Nem is teszel ki profilképet a facebookra, annak beláthatatlan következményei lennének.

Az emberek kegyetlenül megítélnek, inkább elbújsz valami látszat mögé.

A legjobb lesz, ha nem vállalod magad, inkább a tested jelzéseiből olvasnak, már aki tud. Rájuk bízod, hadd olvassák ki, hogy te mit akarsz üzenni a világnak.

Mert azt üzened, hogy ne gyere közelebb! Ne érj hozzám!

Ezt jelenti a túlsúly, a pattanás és a többi csúfság, amit kívül hordasz.

Tőlük várod, hogy megmondják, foglalkozz már egy kicsit magaddal, hogy nézel ki, irritálod a világot a kinézeteddel, miért nem mész el stílustanácsadóhoz, vagy egy pszichológushoz, tudok egy jó fodrászt, megadom a számát, van egy kiváló kozmetikus ismerősöm, nem akarsz elmenni bőrgyógyászhoz, ismerek egy szuper terapeutát, menj el hozzá, mert neked terápia kéne.

Csak tegyél már magaddal valamit, mert rossz rád nézni. Elcsúfítod magaddal ezt a gyönyörű világot!

Kedves Ítélkező!

Téged hogyan bántottak a szüleid, a tanáraid, az iskolatársaid? A többiek? A férfiak? A nők?

Neked ki és mikor mondta el az önbizalmad letörő, elmét károsító ítéleteit?

Ja, mert hogy rajtad kívülről nem látszik? Te szép vagy? Egészséges? Karcsú? Kisportolt?

Aha.

Te belülről emészted magad. Talán most még nem jelentkezett a kór, ami szétrágja a tested, de az együttérzést már elpusztította benned. Ahogy a szeretet csíráját is kiölte belőled, a kedvességgel és megértéssel együtt.

Mert amikor ránézel e torz testekre, saját régi elnyomott fájdalmaddal szembesülsz, az iszonytató, bántalmazott gyermeklényeddel, aki megtanulta, hogyan akarjon tökéletesnek látszani. Vagy szépnek. Vagy karcsúnak. Vagy bármilyennek, amit a "társadalom" elfogad.

Hogyan jönnek ezek ahhoz, hogy kinézetükkel felidézzék a sértettséget benned, hogyan jönnek ahhoz, hogy megérintsék a sérült gyermeket benned!

Hogyan jönnek ahhoz, hogy előhívják az iszonyatot, amit ellened elkövettek?

Hiszen te mindent megtettél, hogy elfelejtsd, a mélybe rejtsd, meg sem történtté tedd.

Tökéletesre csiszoltad a tested, igyekszel viselkedni, jól kinézni, ahogy kell, egészen addig, amíg a másik tökéletlensége elő nem hívja belőled a levált őrült gyermeki részed.

De ezzel nem tudsz szembenézni, inkább a másikra mutogatsz. Ítélkezel, kegyetlenül. Pont úgy, ahogy veled tették valamikor.

Nem akarod megnézni, mi is történt, mert félsz elindulni befelé, hiányzik a bátorságod, hogy szembenézz azzal, amit ott találsz, a saját megbántottságodat.

Inkább a tökéletes eszményét kergeted, s abban a hitben ringatod magad, hogy egyszer csak meglesz.

Hiú ábránd.

Inkább minősíted a többieket, a pattanásos bőrt, a túlsúlyt, a kinézetet, ami azt üzeni, ne gyere közelebb, mert már annyiszor megbántottak, nem szeretném még egyszer átélni. Csak egyet szeretnék: szeretetet és elfogadást kapni, ítélkezéstől mentesen. Ki az, aki közel mer jönni hozzám?

Pehl Ildikó

Október 24-én lehetőséged van rá, hogy meggyógyítsd ezt a sérült Belső Gyermeket.