Azt mondod, szeretsz, úgy, ahogy vagyok.

Képes vagy arra, hogy az első alkalommal, amikor nem úgy cselekszem, ahogy várod, itt maradj?

Hagyod, hogy dühös legyek?

Hagyod, hogy megéljem az érzéseimet, anélkül, hogy magadra vennéd?

Hagyod, hogy kisírjam magam?

Hagyod, hogy bármit kifejezzek, úgy, hogy közben nem akarsz megnyugtatni?

Hagyod, hogy úgy fejezzem ki magam, ahogy tudom, s te nem ítélkezel, nem akarsz csillapítani?

Hagyod, hogy megéljem az erőmet, az energiáimat, s közben nem félsz tőlem, nem akarsz gyengíteni?

Hagyod, hogy a jelenben legyek, s te nem akarsz engem hamis illúzióban tartani, vagy egy történettel elterelni?

Hagyod, hogy magától csillapodjon az indulat, s te nem akarod a saját érzéseidet rám tukmálni, nem akarsz a sajátoddal terhelni?

Meg tudod tenni, hogy csak itt vagy velem, biztonságot nyújtva, s ha kell, átölelve?

Meg tudod tenni, hogy megvárod, amíg elcsitul a zokogás, amíg megkönnyebbülök?

Meg tudod tenni, hogy hagyod, hogy magamtól továbblépjek, megnyugodjak?

Itt tudsz maradni úgy, hogy nem ijedsz meg az erőmtől, a bennem zajló folyamatoktól? Nem ijeszt meg a fájdalom, ami utat tört magának?

Hagyod, hogy visszatérjek hozzád, s te várod, hogy újra közeledhess?

Hagyod...

Tényleg szeretsz.

Még mindig itt vagy?

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz.

Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Önismeret és kommunikáció munkafüzet.

Hírlevélre feliratkozás itt.