Van egy elképzelésed arról, milyennek kell lennie? Van egy listád róla, lehet, hogy csak a fejedben.
Keresed már egy ideje.
Talán találkoztál is valakivel, aki lenyűgöz a külsejével, értékes tulajdonságaival.
Lehet, hogy biztonságban érzed magad mellette, elfogad téged olyannak, amilyen vagy, feltétel nélkül szeret, különleges a kapcsolat kettőtök között, még a bolygóállások is azt mutatják, hogy minden oké, tudatos, segítőkész, megfontolt, jól mutattok együtt, mindenben összeilletek, tökéletes, aha...
De hogy hívják azt, aki... tudod, akiről nem beszélsz, akit a szívedben rejtesz, hét lakat alatt, a titkos...
Aki egy csöppet sem olyan, mint az ideálod, nem stimmel a listádon szereplő tulajdonságok sora.
Aki alacsonyabb/magasabb/soványabb/kövérebb/okos/buta/idősebb/fiatalabb... egy tragédia, aki idegesít, ahányszor csak beszélsz vele, mindig feldühít.
Aki állandóan a szavadba vág, pedig tudja, hogy ez téged bosszant.
Aki szemtelenül pimasz. Akire mégis olyan sokat gondolsz.
Aki állandóan ellentmond neked, akivel olyan jól esik szellemi párbajt vívni, aki mindig vitatkozik veled, aki mindig okosabb nálad. Aki azt hiszi, mindenben neki van igaza, aki mindent jobban tud nálad. Akivel olyan csörtéid vannak, mint senki mással, aki olyan könnyen kihoz a sodrodból, akinek olyan provokatívak a kérdései, akivel képtelen vagy normális hangon kommunikálni.
Aki bármikor képes megnevettetni, akiről nem tudod levenni a szemed, ha meglátod, csak bámulod, pedig nincs benne semmi rendkívüli. Nem egy klasszikus szépség. Akinek akkor is mosolyog a szeme, ha dühös.
Hiába nem akarod, minden vele való találkozás felzaklat. Ha meglátod, nem tudod titkolni az örömödet.
Aki úgy néz rád, hogy attól gyorsabban dobog a szíved.
Akivel olyan jó együtt lenni.
Akit nem tudsz kiverni a fejedből.
Akit hónapokig tartott kiheverni, talán sosem fogod. Akit évek óta hiába próbálsz, nem tudsz elfelejteni.
Akit alig ismersz, mégis jól ismered. Aki ismer téged. Aki olvas benned. Akitől rettegsz.
Akivel egy mozdulatból, egy szemvillanásból értitek egymást. Akihez elég, ha csak hozzáérsz, forr a véred. Elég, ha átöleled, otthon vagy.
Tudod, érzed, hogy ott van, akkor is, ha nem látod. Bízol benne, akkor is, ha elárult.
Szereted, olyannak, amilyen.
Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva szereted. És tudod, hogy ő is szeret.
Pedig nem akarsz vele lenni. Csak szereted, mert szereted és kész.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online
Hírlevélre feliratkozás itt
