A Lélek, köszöni szépen, jól van. 
Nem kell ébresztgetni.
Nem kell harmonizálni.
Nem kell egyensúlyba hozni.
Nincs darabokban, nem esik szét.
Nem kell emelni, nincs hova.
A Léleknek nincs problémája.
Nem mozaik, hogy össze kellene rakni.
Nem szegény.
A Léleknek nincs neme.
A Léleknek nincs szüksége edzésre.
A Léleknek nincsenek titkai.
A Lelket nem kell kiszabadítani.
A Lélek nem törik, nem szakad, nem fáj.
Nem kell erősíteni.
Nem kell gyógyítani, mert nem beteg.
Nem kell ápolni, semmi baja.
A Lélek számára az idő értelmetlen.
A Léleknek nincs társa, de minden rokona.
Ha belenézel egy másik szemébe, megláthatod benne. Persze, csak akkor, ha nincs ott a szemed előtt az elme szűrője.
Nem a Lélek fáj, hanem az elme.
A Lélek ébren van, nem alszik, teljes, egész, van ereje és fogalma sincs arról, hogy az elme szenved.
Minden problémád gyökere az elme, az elme elképzelései, a rögzült gondolkodás, a hitrendszerek, meggyőződések és az ezekhez kapcsolódó érzések, az ezekből fakadó kín.
Az elme gyötrelme a kínok kínja.
S te azt hiszed, a lelkednek van szüksége gyógyulásra.
Nem, a Lélek, köszöni szépen, jól van.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online
Hírlevélre feliratkozás itt
