Az ember nem múlhat felül valakit, akinek a nyomdokaiban jár.
Francois Truffaut
Lehet, hogy azt gondolod, amit én.
Lehet, hogy azt teszed, amit én.
Mondhatod azt, amit én. Legyen tiéd az utolsó szó. Lehetsz te a pont a mondat végén.
Írhatod, amit én. Tiéd lehet a hangom is. Add hozzá még a szavakat is, amik a lelkemből szóltak.
Hallgathatod a zenéket is, amiket én szerettem.
Kellenek az érzéseim is? Legyen tiéd.
Felveheted a ruhámat, belebújhatsz a cipőmbe, színezd át a hajad, vágasd le, hogy olyan legyen, mint az enyém.
Használhatod a rúzsom színét.
Használhatod a gesztusaimat, magadénak tudhatod az életemet is, ölelheted azt, akit szerettem. Mi kell még?
Beköltözhetsz akár a lakásomba is, tiéd lehet.
Nincs határ, nem lehet, ne legyen!
Szeretnél én lenni? Legyél!
De tudd!
Mindig az leszel, aki az eggyel ezelőtti én.
Mire te megérkeznél, én már leléptem, a múltamban élsz, ha engem másolsz. Legyőzni akarsz? Sosem fog menni.
Jobb akarsz lenni? Nem tudsz. Soha. Nem érsz utol, nem tudsz megelőzni.
Zavar, amit látok?
Csak nem értem, miért teszed ezt magaddal, ha lehetnél te is?
Látom, hogy a szemed szomorú, elveszetten próbálod valakivé tenni magad, mert azt hiszed, nem vagy elég jó. Hol az önbecsülés? Hol a tartás? Hol az önbizalom?
Nem értem, miért nem látod értékesnek magad, miért nem veszed észre, hogy önmagadhoz vagy kegyetlen?
Te így csak egy másolat leszel. Sosem a valódi.
Vedd észre!
Pehl Ildikó
