Csak ültem és hallgattam őt. S közben magam elé idéztem a szemét.

Ugyanaz történt, mint már annyiszor. A szavába vághattam volna, hogy megkérdezzem:

- Ezt most komolyan gondolod? Ha előtted állnék és a szemembe néznél, akkor is ezt mondanád? Miért kell hazudni? Miért nem mondod meg az igazat, mikor mind a ketten pontosan tudjuk?

De most nem ez történt.

Ott voltam, hallgattam, figyeltem rá, nem hagytam, hogy a szokásos indulatok, érzések elborítsanak. Nem. Nem hagytam, hogy a megoldatlan , feldolgozatlan múlt érzelmi érintettsége belerángasson a sértett gyerek állapotába.

Figyeltem és hallgattam őt. Nem javítottam ki, nem vitatkoztam, nem akartam meggyőzni és nem mondtam ellent. Tudtam, hogy tudja, hogy tudom, nem igaz, amit mond. Bántani akart.

De nem ellenkeztem. Én már nem játszom tovább. Ebben én nem leszek partner. Most először láttam tisztán a valóságot, úgy döntöttem, kilépek a régi szerepből, nincs szükségem többé erre a mintára. Nem vagyok hajlandó felvenni a rám osztott szerepet. Én nem az vagyok, akinek látni akar.

Nekem elég volt. Nekem ez nem kell.

Most először voltam felnőtt. Meggyógyultam.

Hallgattam őt és aztán beszéltem. Őszintén, nem tagadtam a hibáimat, elismertem a tévedéseimet, hogy nem vagyok jobb nála, magamról beszéltem, kedvesen és udvariasan és közben magam elé idéztem a szemét.

Maradtam az, aki vagyok, önmagam.

S közben annak láttam őt, aki ő valójában. Magam elé idéztem, ahogy rám nézett, a nekem szóló üzenet ott volt a szemében, tele melegséggel, szeretettel, megsimogatott és átölelt.

Szeretem magam és szeretem őt is. Nekem ennyi elég.

Egyszer majd ő is őszinte lesz magához és hozzám. Talán. Egyszer majd ő is szembenéz, amikor készen lesz rá.

Akkor valódi lesz a kapcsolat.

Bizalommal, szeretettel, örömmel és őszintén.

Hiszem, hogy így lesz.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Zen történet:

„Ázsia egyes részein a majmok bejárkálnak a házakba és nagy felfordulást okoznak. Az egyik majom különlegesen nagy gondot okozott. Hívtak egy majomfogót, aki kivájt egy kókuszt, akkora lyukkal, amibe belefér egy majom keze. Belerejtett egy banánt és madzagot kötött a kókuszra, amit hozzákötözött egy fához. Amikor jött a majom, észrevette a kókuszt, benne a banánnal, beledugta a kezét, megfogta a banánt, s az ökölbe szorított keze nem fért ki a lyukon. A majom nem elég okos, hogy tudja, ha elengedné a banánt, szabad lenne, így a majomfogó könnyedén elkapta.”

A majom akarja a banánt és szabad akar lenni, de nem tudja elengedni a banánt és ez olyan érzés, mintha a kókusz tartaná fogva.

Pedig az ökölbe szorított keze, amivel a banánt fogja, az tartja fogva. Nem engedi el a banánt, mert nem látja, hogy a banán iránti vágya tartja fogva. Minél izgatottabb a majom, annál kevésbé fog erre rájönni.

A majomfogó könnyedén megszabadítja a kókusz fogságából a majmot: Megszorítja a kezét, mire elengedi a banánt, a keze kiszabadul ugyan, de így is fogoly.

Neked mi a banánod?

Van egy gondolatod, egy elképzelésed, ami fogva tart.

Úgy tűnik, hogy te tudatos vagy, hiszed, hogy nem akarsz korlátokat, te szabad akarsz lenni, eleged van, de nem tudod elengedni a banánodat.

Azt mondod, nem kapaszkodsz semmibe. Pedig kell, hogy legyen ott valami, egy gondolat, egy elképzelés, egy hit abban, hogy az elme erős és te nem tehetsz semmit.

Az elme nélküled nem lehet erős, te tartod fenn. Te lehetsz elme nélkül, de az elme nem tud lenni nélküled. Te vagy az erősebb.

Mi lehet akkor a gond? Hogy hiszel valamiben. Talán, hogy azt gondolod, tenned kell valamit.

Amit tenned kell, az annyi, hogy ne az elmét figyeld, hanem magadat. Vagy figyeld a teret, amelyből az elme ered.

Ne a gondolataidra figyelj. Ne harcolj az elméddel.

Ez az út könnyű, gondtalan és közvetlen út. Nincs szükség semmire, hogy ezt megtedd. Bármikor megteheted. Gyakorolhatod a meditációt, hogy önmagadra irányítsd a figyelmedet.

Nézd meg: Ki az, aki lát? Honnan nézel? Mire nézel? Ki az, aki érez? Ki az, aki te vagy? Légy ott a látásban és mondd meg, hogy ki a látó? Mondd meg, hogy a látó forrás jön és megy-e?

Ha ezt tisztázod, minden tisztázódik. Légy ott, ahonnan a látás ered.

És akkor elérkezhetsz egy tágas belső térhez. Egy valódi belső stabilitáshoz.

Mooji satsangja nyomán:

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Amiről azt hiszed, hogy nem veszed semmi hasznát és elutasítod, lehet, hogy az lesz a veszted.

Nemrég láttam a 300 című filmet, amely Leonidász királyról és 300 spártairól szólt.

Leonidász időszámításunk előtt 540-480-ig élt, az ókori Spárta királya volt.

A történet szerint az ephoroszok (spártai hivatalnokok) küldték Leonidász királyt a Thermopülai-szoroshoz 300 spártai harcossal és 6700 szövetségessel, hogy feltartsák Xerxész, perzsa uralkodó hadseregét (amely a korabeli források szerint több százezer fős volt).

A szűk szorost három napig védte a bátor és fegyelmezett csapat.

Ekkor azonban egy Ephailtész nevű torzszülött egy hegyi ösvényen keresztül a szorost védő görögök mögé vezette a perzsákat, ezért Leonidásznak meg kellett osztania katonáit, így végül a perzsák a többszörös túlerővel felőrölték a görögök ellenállását.

Ki volt Ephailtész és mi vezette őt az áruláshoz?

Spártában a gyenge fizikai képességű embereket megvetették, nem lehettek katonák. A spártai fiúk gyermekkoruktól fogva szigorú katonai nevelést kaptak, ott és akkor ez volt az egyetlen megbecsült életforma.

A filmben van egy jelenet, amikor Ephailtész felajánlja kardját és pajzsát Leonidász királynak – azzal, hogy apja megtanította őt harcolni -, aki arra kéri, emelje fel a pajzsát, amilyen magasra csak tudja. A torzszülött férfi a király derekáig sem tudja emelni azt, mire Leonidász így szól:

• Apád csak azt nem tanította meg neked, mi a falanx. Egyetlen, áthatolhatatlan egységként harcolunk. Ez az erőnk titka. A győzelemé. Minden spártai a tőle balra állót védi a pajzsával, combtól nyakig. Elég egyetlen gyenge pont, és a falanx széthullik. Nagyon sajnálom, barátom, de nem mindenkiből lesz katona. Ha szeretnél hozzájárulni Spárta győzelméhez, segíts elhordani a halottakat, lásd el a sérülteket, vigyél nekik vizet. De ami a harcot illeti, nem állhatsz közénk.

Ekkor Ephailétsz elkeseredésében Xerxészhez ment és elárulta a görög harcosokat.

Nem tudom, hogy a történet igaz-e vagy sem, de azt tudom, hogy a sértettség és megbántottság olykor durva tettekre sarkallja az embert.

És meglehet, hogy ha elutasítasz valamit, - nem akarsz foglalkozni valamilyen nehézséggel, kellemetlenséggel, vagy egy mélyben szunnyadó érzéssel, mert úgy véled, nem veszed semmi hasznát, nem értékes a számodra, vagy egyszerűen csak nehéz és fájdalmas a szembenézés -, könnyen lehet, hogy később épp ez okoz majd még nagyobb nehézséget, kellemetlenséget neked, vagy ez okozza majd a vesztedet.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

 Ram Tzu: Jelek

Jelek után kutatsz,
Keresed a kulcsot,
A rejtély nyitját.

Csirkék beleibe bámulsz,
Térképezed a csillagok mozgását,
Számolod a lélegzeted,
Isten becenevét kántálod,
Kártyát vetsz,
Összeadsz számokat,
Vég nélkül szeretkezel,
Böjtölsz,
Drogokat szedsz,
Tanulmányozod a szent iratokat,
Tealevelekből olvasol,
Szellemekkel beszélgetsz,
Tested elbűvölő pózokba csavarod,
Egyik gurutól a másikig szaladsz,
Szemináriumokra és
elvonulásokra jársz,
Gyakorolsz,
Könyveket vásárolsz,
Kazettákat hallgatsz,
Tiszta szívből imádkozol.

Ram Tzu tudja:
Amikor mindezzel végeztél,
Ott találod Önmagad.

Tudod, hogy mit jelent az, hogy valaki tudatos? Mondjuk, ez nehezen meghatározható fogalom. Vannak bizonyos definíciók, de azok mind valami olyasmiről szólnak, hogyan kell tudatosan gondolkodni.

Van, aki azt hiszi, az a tudatosság, ha tudom, mit akarok és  kigondolom, hogy legyen jó nekem.

Ha tényleg azt hiszed, hogy az úgy megy, hogy ha gondolsz valamire és nagyon akarod, akkor egyszer csak az van, akkor ostoba vagy. Persze, mindent meg lehet csinálni. Kérdés, hogy ha kierőszakolsz valamit az élettől, az jó lesz-e neked? S ha megkapod, akarod-e még, meg tudod-e tartani?

No, meg az sem mindegy, hogy a gondolataiddal mit teremtesz. Mert nem mindig úgy sikerül, ahogy eredetileg tervezted, ugye?

Tudom, tudom, tanítják, mondják, pozitív gondolkodás, vonzás törvénye, blablabla...

Ha ez így menne, ennyire egyszerű lenne (egyébként tényleg egyszerű, csak nem ilyen módon), akkor hadd kérdezzem meg tőled: Miért nem vagy mesésen gazdag, miért nem álmaid otthonában élsz, egy jól működő, tartós párkapcsolatban? Miért nem azt a munkát végzed, ami a hobbid, ami örömmel tölt el? Miért harcolsz annyit, miért vagy olyan gondterhelt?

Nem nagyon igyekeznék körülírni, hogy mi a tudatosság, csak annyit, hogy tudatos az, aki nem áll ellen semminek, aki nem akar görcsösen, mindenáron, aki nem kigondolja, hogyan kéne lenni a dolgoknak, hanem hagyja, hogy megtörténjenek. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem gondolkozunk és nincsenek vágyaink. Csak azt, hogy görcs nélkül élünk. Tudatos az, aki nem bánt mást, csak azért, mert másképp él, érez, ért. S nem azért, mert nem szabad ilyet tenni, nem valamilyen erkölcsi norma miatt, hanem azért, mert világosan lát és elfogad. Aki elfogad, nem ragaszkodik és tud elengedni, ha kell. Nem lemondani, beletörődni, hanem elengedni.

Vannak jó néhányan, akiknek határozott elképzeléseik vannak a tudatosságról, a spiritualitásról, a megvilágosodásról, a megvilágosodottakról.

Ők azok, akiknek, mintha pontos munkaköri leírás lenne a fejében, vagy egy gyakorlati útmutatójuk, vagy egy kézikönyvük arról, hogy milyennek kellene lennie, hogyan kéne viselkednie, hogyan kéne élnie, mit kellene csinálnia és mit nem volna szabad egy tudatos lénynek, vagy egy megvilágosodottnak.

Persze, ők azok, akik a közelében sem jártak soha ennek a tapasztalatnak. Csak gondolkodnak róla, mert nagyon okosak. Van véleményük, van elképzelésük, csak éppen a tapasztalat hiányzik.

Nos, azt javaslom, hogy bárki bármit mond neked ezzel kapcsolatban, ne hidd el. Nekem se.

Járj utána saját magad, hogy mi is az a tudatosság, mi a megvilágosodás?

Ha úgy tetszik, próbáld ki az összes technikát, módszert, tanítást, azután vesd el mindet és kezdj el befelé figyelni, önmagadra. Ne a gondolataidra, hanem magadra, befelé.

Minden mesternél, minden tanításnál többet kaphatsz. Csak figyelj és ne gondolkozz, mert azzal megakadályozod, hogy megtapasztald a valóságot.

S ha ez megtörténik, akkor leszel tudatos, akkor leszel valódi.

Valódi lesz a mosolyod, valódiak lesznek a tetteid, nem akarsz nyerni, nem akarsz győzni, nem akarsz irányítani és nem akarsz magyarázkodni. (Egyébként: tudod, hogy miért magyarázkodsz? Azért, mert tudod, hogy másképp is eljárhattál volna.)

Amikor valódi a tudatosságod, akkor tudod, hogy minden lény szeméből ugyanaz néz vissza, ezért valódi az együttérzés minden létezővel, mert tudod, hogy minden, ami körülvesz, ugyanabból az anyagból van.

Akkor nem gondolkodsz majd arról, mi a tudatosság. S ha nem állsz ellen, magától megtörténik minden. Akkor elég lesz, ha gondolsz valamire és valóra válik.

Ez a tudatosság.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/