Amiről azt hiszed, hogy nem veszed semmi hasznát és elutasítod, lehet, hogy az lesz a veszted.
Nemrég láttam a 300 című filmet, amely Leonidász királyról és 300 spártairól szólt.
Leonidász időszámításunk előtt 540-480-ig élt, az ókori Spárta királya volt.
A történet szerint az ephoroszok (spártai hivatalnokok) küldték Leonidász királyt a Thermopülai-szoroshoz 300 spártai harcossal és 6700 szövetségessel, hogy feltartsák Xerxész, perzsa uralkodó hadseregét (amely a korabeli források szerint több százezer fős volt).
A szűk szorost három napig védte a bátor és fegyelmezett csapat.
Ekkor azonban egy Ephailtész nevű torzszülött egy hegyi ösvényen keresztül a szorost védő görögök mögé vezette a perzsákat, ezért Leonidásznak meg kellett osztania katonáit, így végül a perzsák a többszörös túlerővel felőrölték a görögök ellenállását.
Ki volt Ephailtész és mi vezette őt az áruláshoz?
Spártában a gyenge fizikai képességű embereket megvetették, nem lehettek katonák. A spártai fiúk gyermekkoruktól fogva szigorú katonai nevelést kaptak, ott és akkor ez volt az egyetlen megbecsült életforma.
A filmben van egy jelenet, amikor Ephailtész felajánlja kardját és pajzsát Leonidász királynak – azzal, hogy apja megtanította őt harcolni -, aki arra kéri, emelje fel a pajzsát, amilyen magasra csak tudja. A torzszülött férfi a király derekáig sem tudja emelni azt, mire Leonidász így szól:
- Apád csak azt nem tanította meg neked, mi a falanx. Egyetlen, áthatolhatatlan egységként harcolunk. Ez az erőnk titka. A győzelemé. Minden spártai a tőle balra állót védi a pajzsával, combtól nyakig. Elég egyetlen gyenge pont, és a falanx széthullik. Nagyon sajnálom, barátom, de nem mindenkiből lesz katona. Ha szeretnél hozzájárulni Spárta győzelméhez, segíts elhordani a halottakat, lásd el a sérülteket, vigyél nekik vizet. De ami a harcot illeti, nem állhatsz közénk.
Ekkor Ephailétsz elkeseredésében Xerxészhez ment és elárulta a görög harcosokat.
Nem tudom, hogy a történet igaz-e vagy sem, de azt tudom, hogy a sértettség és megbántottság olykor durva tettekre sarkallja az embert.
És meglehet, hogy ha elutasítasz valamit, - nem akarsz foglalkozni valamilyen nehézséggel, kellemetlenséggel, vagy egy mélyben szunnyadó érzéssel, mert úgy véled, nem veszed semmi hasznát, nem értékes a számodra, vagy egyszerűen csak nehéz és fájdalmas a szembenézés -, könnyen lehet, hogy később épp ez okoz majd még nagyobb nehézséget, kellemetlenséget neked, vagy ez okozza majd a vesztedet.
Pehl Ildikó
pszichoblogger