Miért halogatsz megtenni dolgokat? Talán azért, mert lusta vagy? Nem. Azért halogatsz, mert félsz.
Hogy mitől?
Attól, hogy a lépés fájni fog.
Attól, hogy megváltozik az életed.
Az ismeretlentől.
Amikor tudod, hogy valami változás következik, valami olyasmi, amire igazán vágysz, elkezdesz félni. Indokolatlan a félelem, de ezt hiába mondod magadnak.
Ez olyan érzés, mintha ott állnál egy résnyire nyitott kapu előtt, amin átszűrődik némi fény. Ott toporogsz, mert tudod, hogy be kéne lépned, hívogat a fény, kíváncsi is vagy, hogy mi vár rád ott, mégsem teszed meg azt az utolsó lépést. Meg kéne fognod a kilincset, hogy kitárd a kaput, hogy belépj a hívogató fénybe, de még félsz.
Tudod, hogy meg kéne tenned, tudod, hogy jó lenne neked, de félsz.
Mégis mitől?
Miért toporogsz a kapuban, mielőtt elindulnál, amikor tudod, hogy mindez a te érdekedben történik és elvezet valami sokkal teljesebbhez?
Vajon miért van az, hogy amikor nagyon vágysz valamire, akkor pont ugyanannyira félsz is?
Azért, mert radikális változást hozhat az életedbe.
Eltűnik, amiről azt hiszed, addig jó ismerted, ami addig kényelmes volt, amit megszoktál, amiről azt hitted, irányíthatod és kiszámíthatod.
Ehelyett valami új és ezért ismeretlen kezdődik, amiről még nem tudod, hova vezet, csak sejted. Lehet, hogy nem lesz kényelmes, lehet, hogy nem lesz megszokott, lehet, hogy nem lesz kiszámítható és nem irányíthatod.
Nos, ha az önmagadba vetett hited nem elég erős, azt gondolhatod, hogy ezt az újat majd nem fogod tudni jól kezelni.
Ezt éled át mindig, amikor valami újba kezdenél, amikor tudod, hogy valami újra lenne szükséged. Egy új munkahelyre, egy másik lakásra, egy másik autóra, mozgásra, egészségesebb életmódra,egy új kapcsolatra vagy egy új elköteleződésre. Vagy amikor félsz kilépni egy ártó kapcsolatból, pedig mindennél jobban tudod, hogy erre lenne most leginkább szükséged.
Amikor a félelmed ellenére mégis megteszed az első lépést, már könnyű továbbhaladni és megtenni azokat az utolsó lépéseket, amelyek elvezetnek a változáshoz.
Akkor fogod tudni meglépni a kapu felé az első lépést, amikor már nem ragaszkodsz ahhoz, ami olyan ismerős, kényelmes, megszokott, kiszámítható, amiről azt hiszed, irányíthatod.
Amikor erősebb lesz benned a vágy az iránt, ami teljesebbé tesz téged és az életedet.
Amikor erősebb lesz a vágy, mint a változástól való félelem.
Ekkor az átalakulás magától megtörténik.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
