Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

Ha elmúltál ötven

2014. szeptember 12. - Pehl Ildikó

Van nekem egy barátnőm, a neve legyen Éva. Több mint 25 éve ismerem. Majdnem mindent tudunk egymásról. Minden pasi ügyét ismerem. Ahogy ő is ismeri az enyémeket.

Van neki egy nagyon jó barátja, nevezzük Ádámnak. Együtt élnek, közösen fizetik a költségeket, közösen főznek, de évek óta külön alszanak. Már régóta nincs közöttük ilyen kapcsolat, csak egy fedél alatt élnek. Úgy, mint a testvérek. Majdnem mindent megbeszélnek egymással, segítik egymást, ha kell. Olykor vannak közös programjaik is, barátokkal vagy nélkülük.

6698_47aac15f7d2e91ab1463a2b8ff1a0e30_small

A hosszú évek alatt mindkettejüknek volt már másik párkapcsolata, de egyik külső kapcsolat sem értette meg ezt a furcsa viszonyt. Valahogy senki sem lett olyan fontos, hogy bármelyikük is változtasson ezen a helyzeten.

Nehéz is megérteni. Én azt hiszem, értem. Szeretik egymást és ragaszkodnak egymáshoz. Számíthatnak egymásra, ha kell, akkor ápolják egymást, ha kell, ott vannak egymásnak.

Úgy élnek együtt, hogy közben mindkettejüknek van önálló élete. Nincsenek féltékenységi jelenetek, nincsen számonkérés, csak elfogadás.

Van vita is? Hát persze, hogy van. Minden kapcsolatban van. Nem értenek egyet mindenben, de ebből nem csinálnak nagy ügyet.

Egyszer, amikor éppen náluk voltam, szóba került, hogy Ádám szívesen jár moziba, de egyedül nem olyan jó és előfordul, hogy a barátai nem érnek rá, hiszen majdnem mindegyik a családjával van hétvégén. Mondtam, hogy szívesen csatlakoznék hozzá. Onnantól fogva rendszeresen jártunk moziba, mint két barát.

Miközben autóztunk, vagy éppen a mozi előtt a filmkezdésre vártunk, beszélgettünk. Ádám szórakoztató társaság, jópofa, szellemes beszélgető partner, mindenféléről lehet vele csevegni. Értelmes, színes egyéniség. Van véleménye és azt el is mondja. Beszélgettünk kapcsolatokról, hűségről, az évek múlásáról, ki mit bánt meg, mit nem, az életről, a halálról, betegségről és még egy csomó minden másról.

Az egyik ilyen beszélgetés alkalmával elmondta, hogy ha volt is hosszan tartó kapcsolata, sosem volt hűséges. Megkérdeztem tőle, Évához sem? Mire így felelt:

-         Nem. Azért maradtam vele, mert hasonlóak vagyunk. Ő se volt hűséges, én sem. Sosem kérdeztük egymástól, ki mit csinált. Nem kérdezősködött, elfogadott engem olyannak, amilyen vagyok és én is elfogadtam őt. Nem zavart, hogy mással is lefekszik. Nálunk ez nem volt téma sose. Talán azért maradtunk együtt, mert nem faggatott, nem féltékenykedett, azt csináltam, amit akartam és ő is.

-         Miért nem költözöl el, hiszen van saját lakásod, jól keresel? – kérdeztem tőle.

-         Mert így kényelmes. – felelte - Miért költöznék el? A lakásomat kiadtam, jól jön az az ötvenezer havonta. Jól megvagyunk Évával, felesben fizetjük a költségeket, neki is jó, hogy ott vagyok, ő sincs egyedül és én sem. Jól kijövök a barátjával is. Szoktunk együtt menni ide-oda, kirándulni, fürdőbe. Ha elutazik valahova, én adok enni a kutyáknak. És nekem is jó, hogy van kihez szólni. Itt a nagy kert, vidéken még mindig jobb élni, mint a IV. kerületben.

Egy másik alkalommal, amikor a barátnőjéről beszélt, megkérdeztem, hogy a nő tudja-e, hogy mással él egy fedél alatt és nem zavarja-e őt, hiszen ezt nem sokan tudják tolerálni.

-         Nem is nagyon szoktam megmagyarázni. Mások nem nagyon értik ezt a szokatlan helyzetet. Nem viszek haza senkit. Valahogy mindig olyan csajom volt, akihez én mentem. De egyik sem értette a kapcsolatomat Évával. Nem is tartott sokáig egyetlen kapcsolatom sem.

Ahogy ez a kapcsolat sem. Egyszer arról beszélt, hogy fiatal korában milyen kalandjai voltak. A feleségét, aki a gyermeke anyja, már az esküvő napján megcsalta. Azért vette feleségül, mert jött a gyerek. Még egy évig sem voltak házasok, mikor elváltak. Lányával szinte semmilyen kapcsolata nincs. Miközben mesélt az életéről, egyszer csak elgondolkodva így szólt:

-         Tudod, én nem vagyok spirituális érdeklődésű, engem nem érdekel ez a téma, de néha arra gondolok, hogy talán azért ilyen most az életem, azért nem sikerül egy normális kapcsolatot kialakítani senkivel sem, mert fiatal koromban olyan szemét voltam a nőkkel.

Lehet benne valami. Bár Ádám tagadja, hogy spirituális érdeklődésű, s bár állítja, hogy nem bánt meg semmit, és ha újra kezdhetné, mindent ugyanígy csinálna, nekem mégis az a gyanúm, hogy a lelke mélyén hisz abban, hogy a cselekedeteinknek van következménye, és lehet, hogy valamit mégis másképp csinálna, ha visszafordíthatná az idő kerekét, mert valami nagyon hiányzik az életéből.

Bár ezt ő sosem vallaná be, talán még magának sem.

Pehl Ildikó

kommunikációs tréner, terapeuta

http://tulaszemelyesen.hu/

Hírlevélre feliratkozás itt.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr397137877

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása