Tudjátok, miért vagyok dühös?
Azért, mert éltek, bele a világba, ártotok, magatoknak, a gyerekeiteknek, vakon, süketen, programoktól irányítottan.
Aztán amikor jön a betegség, amikor már gyógyíthatatlan, amikor már visszafordíthatatlan, amikor már elviselhetetlen, akkor eljössz hozzám és várod a csodát.
Elrontott életek, tragikus sorsok, meg nem tett lépések, megbánt cselekedetek, céltalanul, másokért leélt életek, amiknek a következménye valamilyen betegség.
Érezted, tudtad, hogy valami nem stimmel, de nem törődtél vele. Vagy azt hitted, hogy nincs választásod.
És lehet, hogy most már késő. Valahol belül feladtad, mert azt hiszed, nem rajtad múlik, mert úgyis mindegy.
És én látom, amit te nem. Vérzik a szívem.
Végignézni, hogy te most nem látod, nem érted, mi történik, hogy tévúton jársz, nem beavatkozni, hagyni, hogy magadtól ráébredj, amit teszel, azzal ártasz.
Nem olyan könnyű megvárni, amíg rájössz a saját megoldásaidra, míg megtalálod a saját erődet, amíg te akarsz gyógyulni, amíg rá nem jössz, hogy van választásod, amíg úgy nem döntesz, hogy másképp akarsz élni.
S közben jelen lenni neked, ha kell, kérdezni, ha kell, válaszolni, de nem megmondani, nem tanácsolni, nem okoskodni.
Azért tudjad, hogy erre nem képes mindenki.
Ezt nem tanítják sehol. Erre meg kell érni. Ehhez át kell menni mindazon, amin most te mész át. Mert hidd el, én már jártam ott.
Nem miattad, érted haragszom.
Pehl Ildikó
kommunikációs tréner, terapeuta
Hírlevélre feliratkozás itt.
