Carl Gustav Jung használta először ezt a fogalmat, neki köszönhetjük, hogy elterjedt. 1980-ban írt erről "A szinkronicitás, mint az akauzális összefüggések elve" című munkájában.

De mit jelent a szinkronicitás? Akkor beszélünk szinkronicitásról, ha valamilyen külső esemény és bennünk lejátszódó esemény úgy esik egybe, hogy azt nem terveztük meg előre. Vagyis véletlen egyidejűség.

Jung úgy vélte, ha léteznek kauzális, azaz oksági jelenségek, akkor léteznek akauzális, ok nélküli jelenségek is.

A szinkronicitás elve azt mondja, hogy a látszólag egymástól független események között is van kapcsolat, valamely nem általunk irányított, magasabb rendű rendező elv alapján. E magasabb rendező elv szerint azon jelenségek között is lehet oksági kapcsolat, melyeket nem értünk.

Az egybeesésnek két alapvető eleme az anyagi valóság történése, valamint a tudatban megtörtént jelenség.

Wolfgang Pauli kvantumfizikus közreműködésével kutatások folytak annak bizonyítására, hogy léteznek akauzális összefüggések a mikrokozmoszra vetítve. Azonban nem bizonyították, hogy ez a makrokozmoszban is működik.

Az analógia elve kimondja, hogy az erő minden szinten, minden vele hasonló, kapcsolatban álló létezőben megnyilvánul. Ha a mikrokozmoszban megjelenik valamely hatás, az a makrokozmoszban is megjelenik.

Ha a Hermész Triszmegisztosznak tulajdonított mondat állítása igaz, akkor: Amint fent, úgy lent, amint lent, úgy fent.

A szimpátia elve állítja, hogy azon dolgok, melyek egyszer kapcsolatban álltak egymással, továbbra is kapcsolatban lesznek, még akkor is, ha fizikailag távol kerülnek egymástól.

Mára már az új fizika olyan irányba fejlődött, hogy megengedi az események nem oksági elven alapuló összefüggését. Tehát a szinkronicitás létezik. Akár hiszel benne, akár nem. Akár észreveszed ezt, akár nem. Figyeld meg az eseményeket, a környezetedet és figyeld az egybeeséseket.

Az univerzumban rend van, a Föld egy mágikus, kívánságteljesítő bolygó. Ha elindítasz valamit valamilyen formában, az előbb-utóbb visszatér hozzád. Csak figyelj!

Pehl Ildikó

pszichoblogger