Biztosan hallottad, olvastad, vagy te is alkalmaztad már az alábbi mondatokat:
„Nem ment át az üzenet.”
„Hülye vagy.”
„Irigy vagy.”
„Féltékeny vagy.”
„Nem vagyunk egy szinten.”
„Nem érted.”
„Mit nem értesz ezen?”
„Te ezt nem értheted.”
„Sokat kell még tanulnod.”
Nos, ha ilyen, vagy ehhez hasonló mondatok hagyják el a szádat, ilyesmit írsz valakinek, vagy ilyesmit gondolsz valakiről, akkor bizony a gőg tudatszinten vagy pillanatnyilag.
Te tudod, hányszor mondod, írod, gondolod valakiről, hogy kevesebb nálad, alacsonyabb szinten áll, nem elég fejlett, nem elég tudatos, vagy valami hasonlót.
Tudd, hogy ilyenkor a másik fölött állónak érzed magad (még akkor is, ha nem vagy tisztában ezzel), és ilyenkor bizony nem a szeretet állapotában vagy.
Hogy miért értékeled le a másikat? Miért helyezed magad a másik fölé? Azért, mert magadat gondolod értéktelennek.
Ilyenkor nem érzed, hogy a másikkal egyenrangú vagy. Többre értékeled a másikat és ezért muszáj föltornáznod magad, hogy a saját alacsony önértékelésed miatti szégyenérzést elnyomd.
Terapeutaként tudom, hogy aki gőgös, a kisebbrendűségi érzését kompenzálja. Mindegy, hogy milyen álarc mögé bújik, mindegy, hogy minek álcázza. Lehet a legnemesebb szívű, legszeretetteljesebb, legkenetteljesebb, legszeretetreméltóbb, legszívélyesebb álarc mögött megbújó álszent ájtatos manó, a lenézés gőgje akkor is kiütközik.
A Dr. David R. Hawkins által az Erő kontra erő című könyvben leírt tudatszintek közül a GŐG, KEVÉLYSÉG egy viszonylag magas energiájú tudatszint, de ez a tudatszint romboló mintákat hordoz. Mégpedig önmagunk és környezetünk számára ártó energetikai mintákat.
De mit is jelent mindez?
Ez a látásmód igencsak egyoldalú. Aki ezen a tudatszinten tartózkodik, így látja a világot:
- Isten közömbös, bármit is jelentsen számára Isten, nem törődik az emberekkel, ő is magára hagyott, egyedül van, saját szabályokkal, ezért neki magának kell kézbe vennie az irányítást. Ezen a tudatszinten nincs jelentősége a megbocsátásnak, számára ez csak szólam. Véleménye szerint mindenki megérdemli, amit kap. A morális nézeteket megtagadja, mert értéktelennek tartja. Saját szabályaival önmagát teszi csodálatra méltóvá.
- Életszemlélete megerőltető, számára az élet állandó küzdelem, célja: felülemelkedni a megerőltető helyzeteken, hogy a legjobb legyen. A teljesítmény alapján ítéli meg önmagát, a második hely egyenlő az utolsóval. Ha nem elégedett a külső sikereivel, akkor szégyelli magát.
- Érzelme a lenézés. Mindent megvet, kigúnyol, kicsúfol, mindent és mindenkit sérteget, aki, vagy ami nem a legjobb. Megosztó és megvető, dominanciára törekszik, hajlamos a dölyfösségre.
- Viselkedési reakciója a felfuvalkodottság, pöffeszkedés. Megköveteli, hogy a többiek elismerjék felsőbbrendűségét és fontosságát. Ahhoz, hogy másokhoz képest fent érezhesse magát, a többieknek lejjebb kell lenniük. Neki nem elég, hogy sikereket ér el, mindenkinek tanúsítania kell ezt, elismeréssel kell adózniuk az elért eredményei, kiválósága előtt. Felsőbbrendűsége fitogtatásához olyan fórumokat keres, ahol mindezt bizonyíthatja is.
Nem tudja, hogy amikor másokat megítél, akkor saját magát is megítéli, s ezzel könnyen a Szégyen tudatszinten találja magát, mely a legalacsonyabb tudatszint ezen a skálán.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
Forrás: Dr. David R. Hawkins Erő kontra erő, Dr. Kurt Ebert: Attractor Fiedl Techniques
