Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

Nem értjük egymást

2015. június 01. - Pehl Ildikó

8b5e6de9666dd902840d7ece5ae12faa.jpg

Nem értjük egymást.

Nem érthetjük. Te mást értesz, mint amit én.

Másként értjük a szavakat. Másként használjuk a szavakat.

Elbeszélünk egymás mellet. Hiába mondom, hogy nem értelek, nem érdekel, csak mondod ugyanazt. Hiába hajtogatod, nem értem.

Hiába mondom, nem érted.

Hiába mondod, nem értelek.

Nem értjük egymást, pedig mindketten ugyanazon a nyelven beszélünk.

Más a helyzeted, mások a tapasztalataid, mást jelent neked a hűség, igazság, hazugság, szeretet, bizalom, árulás. Mást értünk ugyanazon szavak alatt.

Más értelmet nyernek a szavak, más bomlik ki a hangok közül, mást jelent egy gesztus. Mást tanítottak neked. Mást lehet és másképp. Más az, ami megbocsátható és más, ami megengedett.

Más az életstratégiád, a tanult elemek, a hitrendszered, a meggyőződéseid.

Máshogy alakítottad az életed.

Te lezársz, inkább nem érzel, te elmenekülsz.

Játszol a túlélésért, szerepeket, érzelmeket, más életet.

Én tisztán akarok játszani, nem akarok hazudni, nem akarok másnak látszani, nem akarok megalázó szerepet, nem akarok tűrni, csalni, magamat eladni.

Megtanultam a padlóról felállni, megtanultam más terhét letenni, megtanultam önmagam elfogadni, felvállalni, a saját életemet élni, megtanultam nem feladni. Megtanultam maradni, s menni, ha kell. Megtanultam dönteni, szeretni, elengedni.

Elbeszéltünk egymás mellett.

Egymással szemben állva, dermedt szótlanságban néztük egymást és nem értettem, miért nem értesz?

Szemben álltál velem, de nem engem néztél, hanem a képet, amit rám vetítettél.

Engem kéne, hogy láss. Akartam mondani, de nem tudtam.

Beszéltél hozzám, de nem értettem, mit akartál mondani. A hangokból szavak lettek, a mondattöredékek nem álltak össze teljes egésszé. Mégis azt mondtam, megértettem.

Miért nem a saját nyelveden beszélsz? Hogy értselek így meg? Gondoltam, de nem mondtam.

Aztán egy darabig csak szótlanul néztük egymást.

Egy pillanatra megállt az idő, a szemembe néztél és engem láttál, nem kellettek a szavak, egy nyelvet beszéltünk.

Mindent elmondott a tekintetünk.

Most már csak beszélnünk kéne.

Arról, ami van.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr257506438

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása