Tőled olyan a világ, amilyen.

Talán ismered Dr. Quantum Kettős rés kísérletét. A kisfilm egyik tanulsága, hogy a dolgok attól változnak meg, hogy ránézel.

Több olyan kísérlet is létezik, amelyikből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy az elemi részecskék állapota a megfigyelés hatására megváltozik.

Az egyik a szuperpozíció elmélete: A koppenhágai egyetem értelmezése szerint, ha egy üres cipős dobozba egy elektront helyezünk, az elektron hullámfüggvénye betölti az egész dobozt. Ha gondolatban a doboz közepébe csúsztatunk egy elválasztófalat, az elektron hullámfüggvénye továbbra is betölti a doboz mindkét felét. Ha belenéznénk a dobozba, nagy valószínűséggel megtalálnánk az elektront a doboz mindkét felében. Ha képzeletben kettéválasztjuk a dobozt és eltávolítjuk egymástól a két felet, az elektron hullámfüggvénye továbbra is ugyanúgy tölti ki mindkét fél dobozt. Abban a pillanatban, amikor belenézünk az egyik fél dobozba, a hullámfüggvény összeomlik, és egy pontban lokalizálódik. Mindegy, melyik dobozba nézünk, hiszen eredetileg egy elektron volt. Bármilyen külső hatás a hullámfüggvény azonnali megszűnését eredményezi.

A Schrödinger macskája néven jegyzett gondolatkísérlet hasonló jelenségen alapul. Erwin Schrödinger Nobel-díjas osztrák fizikus 1935-ben fogalmazta meg a kvantumfizika egyik fő rejtélyét, az állapotok szuperpozícióját. A tudós ezzel szemlélteti a mikrovilág egyik törvényét, azt, hogy a részecskék egyidejűleg több helyen, különböző állapotokban lehetnek. A gondolatkísérlet arra mutat rá, hogy a macska attól élő vagy holt, hogy megfigyeli-e valaki az állapotát.

A kvantummechanikában szuperpozíciónak nevezik, amikor egy elemi részecske (vagy részecskékből álló rendszer) ún. kevert állapotban van, azaz bizonyos tulajdonságait nem tudjuk egyértelműen beazonosítani. A részecske addig marad ebben az állapotban, amíg valamilyen módon meg nem állapítjuk, hogy valójában hol van és milyen az állapota. A probléma ott kezdődik, hogy mérés (megfigyelés) hatására a részecske hullámfüggvénye összeomlik, és a részecske a lehetséges alap- vagy saját állapotai egyikébe kerül, legalábbis eddig minden ismert és elvégzett mérés ezt mutatja.

A szuperpozíció (akár a hullámfüggvény) csakis abban az esetben omlik össze, ha mérést végzünk a rendszeren (vagy a rendszert valami külső hatás éri, pld. megfigyeljük). A mérés eredményének ismerete azonban kényszerűen valamelyik állapotba taszítja az anyagot.

Tőled változik a világod, a hozzáállásodtól, a gondolataidtól. Ezért nem mindegy, hogyan nézel rá.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

Programjaimról itt tájékozódhatsz. Állandó programok: Mozgásmeditáció, Kreatív Önismereti és Kommunikációs Műhely online.

Áprilisi program: Összhangteremtő nap

Hírlevélre feliratkozás itt.

Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kvantum-szuperpoz%C3%ADci%C3%B3