Nem tudom, ki hogy érzi, kinek mi a tapasztalata.

Valóban, van olyan, akinek jobb. Megdolgozott érte, megérdemli. Legyen neki jó.

De előfordul olyan is, akinek nem biztos, hogy azért jobb, mert megdolgozott érte, lehet, hogy csak azért jobb, mert jó oldalra állt, vagy jó gazdát választott.

Van nekem egy ismerősöm, aki azt mondta még valamikor ősszel:

- Most sokkal jobban élünk, mióta a FIDESZ van hatalmon.

- Komolyan mondod?- kérdeztem tőle.

Komolyan gondolta.

Igen. Ő lehet, hogy jobban él. Budán lakik, egy kétszintes társasház második emeletén, vagy 150 négyzetméteren, hatalmas nappalival, két hálószobával, széles erkéllyel, luxus körülmények között, egyedül. A férje, aki külön él már évek óta - nem válnak, mindegy, hogy miért – fizeti a költségeit. Tavaly kapott egy vadonatúj autót is, laptopot, telefont és mindent, ami kell. Évek óta nem dolgozik sehol, néha fordítást vállal. Mivel autóval közlekedik, és nem jár olyan helyekre, mint a szerény anyagi körülmények között élők, valószínűleg nem találkozik a „pórnéppel”.

De nem mindenki ilyen szerencsés, már ami az anyagiakat illeti.

Van egy másik ismerősöm, akinek a férje évek óta nem talál munkát, ott az asszony dolgozik, gyógyszertári asszisztens. Felnevelték három lányukat, akik már önálló életet kezdtek, a férfi közmunkás.

Egy másik ismerősöm vidéken él. Tíz évvel ezelőtt költöztek ki a városból, eladták két budapesti lakásukat és vásároltak egy kis területet, felvettek némi hitelt és felhúztak két gyorsházat. Négy generáció él egy telken, az egyik házban lakik az anya, a férj, a két gyerek és a nagymama, a másik kis házban a dédnagymama. A férfinek nincs rendszeres munkája, a nagymama aktív korú, de egy évig állás nélkül volt, a dédnagymama nyugdíjas. Az anya munka mellett takarítani jár, hogy a gyerekek ne nélkülözzenek.

A szomszédom fia és menye orvosok, akik Angliában dolgoznak, mert kezdőként itthon - elmondása szerint - hiába hajszolták magukat (három állás, túlórák, ügyeletek), alig tudtak megélni és megfelelő anyagi körülményeket szeretnének biztosítani a leendő gyermeküknek.

Ismerek valakit, aki egy viszonylag jól fizető állami tulajdonú társaságnál dolgozik, bele van fásulva a munkájába, - az embertelen, kegyetlen eszközöket alkalmazó „diktatórikus” vezetéstől és hatalmi harcoktól - megkeseredett, eltorzult jellemű kollégákkal folytatott rivalizálásba:

- Azt hiszed, hogy engem nem aláznak meg nap mint nap?

Van olyan, aki szakmai hozzáértés, végzettséget igazoló dokumentum, tudás és tapasztalat nélkül dolgozik nem kevés pénzért - olyan is van, aki vezető beosztásban -, miközben a szakmai tapasztalattal, megfelelő végzettséggel, hozzáértéssel rendelkező munka nélkül tengődik.

A fiatal kertészmérnök lány hiába keres, nem talál munkát. Pedig szeretne a szakmájának megfelelő állást.

Az utcán nyolcas, tízes csoportokba verődve lézengenek a közmunkások, kettő söpri a lehullott faleveleket, a többi beszélget.

A járműveken az utasok feszült arccal, maguk elé bambulva, vagy a gondolataikba merülve, némán ülnek agyonmosott, megfakult öltözékben. Szürke ruhában, szürke arccal, szürke gondolatokkal.

Mosolyt, nevetést, üde kacagást még a fiataloktól sem nagyon látni, hallani.

Idegen országból áttelepült társaság bruttó 135.000 Ft-os  fizetéssel alkalmazna szakembert, monoton kulimunkára, de hosszú távra keres munkavállalót.

Magyarországi Nonprofit Kft. bruttó 91.500 Ft-ért vesz fel munkatársakat 6 órás, két műszakos adatrögzítésre.

És akkor még nem említettük a mély szegénységben élőket, a kilakoltatottakat, az éhező gyerekeket.

Akik a devizahitelt nem tudják törleszteni és a végrehajtást várják. Akiknek megszűnt a munkahelye, vagy akiket csak úgy kirúgtak, mert kellett valakinek a hely.

Arról nem is tudunk, mennyi a hontalan, mert egyre több van.

Tényleg jobb most?

Valóban jobban teljesítünk?

Nem hiszem.

Azt mondják, hogy mindenki maga tehet a sorsáról, mindenki maga választ, mindenkinek megvan az esélye, lehetősége stb. Persze.

Azt is mondják, hogy amire figyelsz, azt valósítod meg. Igen.

De nem hagyhatjuk figyelmen kívül a perifériára szorultakat, akár tehetnek róla, akár nem.

Szégyen, hogy ez így mehet. Szégyen, hogy ezt így lehet.

Pehl Ildikó

pszichoblogger