Függő játszma – a kodependencia avagy a társfüggőség

Valahol egyszer azt olvastam, hogy a jó terapeuta, amikor elvesz valamit, akkor ad helyette valamit.

Talán azért nehéz leszokni bizonyos függőségről, mert „űr” marad a helyén. Aki hozzá szokott egy szerhez és le akar szokni róla, annak muszáj keresnie az előző helyett egy másikat. Gyakran előfordul, hogy ha valaki le akar szokni a dohányzásról, elkezd eszegetni. A legtöbb függést azért nehéz abbahagyni, mert nincs helyette egy másik. Így hát leszokunk az egyik függőségről és rászokunk valami másra.

Lehet, hogy leszoktál a dohányzásról és rászoksz a csokira, vagy lemondasz az alkoholról, helyette dohányozni kezdesz, vagy játszani, nagyban, kártyával, játékgépezel, vagy otthon, a számítógépes játékokkal. A lényeg, hogy kell valamilyen pótszer az előző helyett.

Függhetsz a Facebooktól is. Mindegy, hogy milyen függésről van szó, a lényeg ugyanaz.

Egy kóros szenvedély, amelyről nem tudsz csak úgy lemondani.

A kapcsolatfüggés, a társfüggőség - másként kodependencia- ugyanolyan függés, mint a cigi, a drog, a pia vagy a szex.

Mi a függés? Ragaszkodás. A függőség önmagában nem rossz, a kontextus ad jelentést a függésnek. A csecsemő is függ az anyjától, hiszen a túlélése függ tőle.

A szenvedélybetegség (addikció) valamihez való kóros ragaszkodás.

A kodependencia, azaz a társfüggőség

A társfüggőség vagy kodependencia egy másik embernek való kóros alárendelődés, amely lehetetlenné teszi az egyenrangúságot.

A függő személy alacsony önértékelése folytán nem hiszi el, hogy képes önállóságra, nem értékeli magát, hiába rátermett, képes arra, hogy háttérben maradjon, onnan irányítson, kontrolláljon, rendezkedjen (mások életében). Saját magáért azonban nem tesz, blokkolt azon képessége, hogy előrelépjen, mert nem sokra tartja magát.

Nem veszi komolyan magát, elvárásai önmaga felé igen magasak, irreálisak, ezért a lehetetlen küldetés miatt eleve lemond magáról, mások igényeit önmagáé elé helyezi, a szeretetért, elismerésért cserébe lemond róluk.

A kodependencia egy olyan kóros szenvedély, amely hátrányos helyzetbe hozza az érintetteket. Kényszeres viselkedés jellemzi, mely önmagától sosem szűnik meg.

Valamilyen terápia hatására gyógyítható, feltéve, ha tudatosul a szenvedély ártalmas volta.

Mitől lesz valaki társfüggő?

Ahhoz, hogy két ember között kialakuljon a bensőséges, szerelmen, szereteten alapuló, jól működő, tartós kapcsolat, elengedhetetlen a kölcsönös tisztelet, a közös értékrend, hasonló életszemlélet, a harmonikus szexualitás, a pénzügyekkel kapcsolatos azonos gondolkodásmód és a stabil érzelmi intelligencia.

Ha ezek közül valamelyik területen nincs egyetértés, a kapcsolat előbb-utóbb borul.

Ha gyermekkorunkban gyakran hallottuk otthon, hogy „egy asszony köténye sok mindent eltakar”, vagy azt, hogy „rossz a rosszal, de még rosszabb nélküle”, akkor elképzelhető, hogy hajlamosak leszünk eltűrni, hogy a párunk a szavaival ostorozzon minket, esetleg néha-néha kezet is emeljen ránk, vagy megcsaljon, akár többször is.

Ezekben a kapcsolatokban nincs igény az egyenrangúságra, bár hangoztathatja az asszony, szavai, gondolatai hamar hamvába halnak.

Egy ilyen kapcsolatban nincs elégedettség. nincs kölcsönös bizalom, nincs biztonságérzet, ez inkább a kölcsönös előnyökről, egymás kihasználásáról szól.

Aki azzal áltatja magát, hogy nem találna jobbat, olyan csapdában tartja magát, amely lehetetlenné teszi, hogy boldog legyen.

Az ilyen kapcsolatok azért futnak zátonyra, mert a felek nem ismerik sem magukat, sem a másikat, fogalmuk sincs, hogyan szerezhetnék meg a másik elismerését, tiszteletét, megbecsülését, szeretetét. Csak manipulálnak.

Sok mindent képesek vagyunk megtenni azért, hogy egy kapcsolat működjön, azonban mindent nem szabad. Meg kell húznunk azokat a határokat, amelyeket egészséges önértékeléssel rendelkezők sosem lépnek át.

Van, amit meg lehet bocsátani, van, amit elnézünk, de aki mindent elnéz és megbocsát, pusztán azért, hogy a partnert maga mellett tudja, az társfüggő. Ehhez mindig kell egy másik, ez egy kétszemélyes játszma, mely mindkét felet csapdában tartja, megbetegíti.

A társfüggés szorongással jár, legjellemzőbb érzése a gondoskodásra való igény, a másikra tapadás és az egyedülléttől, magánytól való félelem. A fojtogató légkör megmérgezi a kapcsolatot. A társfüggő örökké a lelki kielégületlenségtől szenved. Kívánságait nem ismeri, nem fejezi ki, igényeinek kielégítését manipulációval próbálja kicsikarni a másiktól.

A társfüggő személy másoktól teszi függővé az önértékelését, a véleményét, másoktól függ a hangulata, tetteit mások véleményéhez igazítja, életében előforduló nehézségei miatt másokat okol, nem vállal felelősséget.

Nem tud kialakítani egészséges határokat önmaga és mások között, egyszerre befolyásolható, akaratos és manipulatív. Kapcsolataiban nem jellemző a kölcsönös szabadság, önállóság, egészséges együttműködés. Lételeme a játszmákból fakadó manipuláció.

A társfüggésből kifolyólag lehetetlen az egészséges kötődés, az ebből fakadó viselkedés megakadályozza a szabad kapcsolódást, az egyenrangúságot és a bensőségességet a kapcsolataiban.

A társfüggés oka leginkább a gyermekkorban keresendő.

Minden gyermek függ a szüleitől, leginkább az édesanyjától, hiszen az anyával való kapcsolat megszakadása olykor végzetessé is fordulhat.

Az egészséges kötődés akkor tud kialakulni, ha a gyermek teljes biztonságban érzi magát. Ha ez csecsemőkorban valamilyen oknál fogva mégsem így alakul, a későbbiekben, majd felnőtt korában is folyamatosan azt a társat fogja keresni, aki a biztonságot tudja nyújtani, tehát társfüggővé válik.

A gyermeknek hat hónapos korától fokozatosan le kell válnia édesanyjáról és bizonyos önállóságot kell tanulnia. Ha az elszakadás előtt nem tudta megélni a biztonságos kötődést, az elszakadás nem megfelelő, vagyis a későbbiekben függő kapcsolatok kialakítását eredményezi olyan helyzetekben is, amikor az önállóság kialakítása volna a feladat.

Felnőttként a társfüggő azt várja a másiktól, amit gyermekként a szülőtől nem kapott meg. Akivel függőségi kapcsolatba kerül, arra kivetíti a saját szülőképét, tudattalanul azt a szülőt látja bele, akihez nem tudott helyesen kötődni, s akiről így nem tudott egészségesen leválni.

A társfüggés mintája az anya-gyerek viszony.

Azoknak az anyáknak a gyermekei könnyebben társfüggőkké válnak, akiknek az anyai attitűdje alárendelődő, akiknek az anyja segítőkész, másokat kiszolgáló, viszonzást nem váró, önzetlen magatartású, így a bensőségességre való törekvést ezek a motívumok határozzák meg. Ha az anya akkor derül fel, ha másokat szolgálhat, ha az igényeit háttérbe szorítja, tudattalanul azt érzi, hogy meg kell dolgoznia mások szeretetéért, elismeréséért, mert önmagáért nem szerethető.

Ha ilyen anya mellett nő fel a gyermek, jellemző lesz az alacsony tolerancia képessége, a kivárási képtelenség, az önértékelési probléma. Önmagát alulértékeli, saját vágyait nehezen tudja kifejezni, nem tud megküzdeni, passzív, befogadó, gondoskodást, segítséget váró felnőtt válik belőle. Felnőtt korában sem tud leválni a szülőről, nem tanulja meg az önállóságot.

Olyan párt választ magának, aki majd gondoskodik róla, nem kell felelősséget vállalnia, egyre többet kér majd, azután követelőzik, s frusztrálttá, dühösé válik, ha nem azt kapja, amit szeretne. Ő lesz az alkalmazkodó, rászoruló, kiszolgáltatott nő, aki úgy alakítja az életét, hogy esélye se legyen a felelősségvállalásra. A gyerekei érdekeire való hivatkozással kap segítséget. Egy ilyen kapcsolatban nem lehet egyenrangúság, esélye sincs.

A kodependens személy megpróbálja belső érzéseit uralni azzal, hogy a rajta kívül álló embereket, dolgokat és történéseket kontrollálni próbálja. A kontroll vagy annak hiánya, a tehetetlenség központi kérdés az élet minden területén.

Könnyen függővé válik egy másik személytől. Annyira beleolvad a másik emberbe, hogy szinte azonosul vele, önazonossága összemosódik a másikéval. Élete kizárólag a másik körül forog, minden figyelmét a másik köti le.

Folyamatosan azzal küzd, hogy a benne lévő hatalmas érzelmi űrt valamivel (pénz, étel, szex, munka, alkohol, facebook, játék, drog, cigi) betöltse.

A társfüggőt négy pont köti ahhoz a személyhez, akitől függ:

• a felelősség elhárítása, mely önbizalomhiányból következik. Nem hiszi el, hogy képes önállóan megoldani a problémáit, ezért nem is vállal felelősséget.
• passzivitás – elvárja, hogy mások oldják meg a problémáit.
• autonómia hiánya – meg akar felelni a másiknak, akitől a problémája megoldását reméli. Hogy számíthasson rá, ezért feladja azt a képességét, hogy meghatározza önmagát, önálló, autonóm lényként.
• őszinteség hiánya – mivel nem tudja kifejezni nyíltan igényeit, manipulációi (célozgat, ráutaló viselkedéssel próbálja rávezetni a másikat, hogy mit vár el tőle), játszmái arra irányulnak, hogy a másik megtegye, amit elvár tőle.

A társfüggőség tünetei:

• képtelen elhatárolni magát (gondolatait, érzéseit) másoktól
• mások problémáiért felelősnek érzi magát, azokért aggódik
• mások figyelmére, jóváhagyására van szüksége, hogy jól érezze magát
• igyekszik mások kedvében járni (megfelelni)
• nem tudja, mit akar, nem ismeri fel, mire van szüksége
• ha nem úgy alakulnak a dolgai, ahogy várta, összeomlik
• minden energiáját másokra, az ő boldogulásukra fordítja
• megpróbálja bizonyítani, hogy méltó a szeretetre
• nem hiszi el, hogy képes önállóan gondoskodni magáról
• mindenkiben megbízik
• idealizál másokat, és csalódik, ha nem az elvárásainak megfelelően viselkednek
• az állapotaival, viselkedésével próbál manipulálni (nyafog, durcás, sír, fenyegetőzik, veszekszik, ordít, könyörög, hízeleg, megveszteget, zsarol), hogy megkapja, amit akar
• elnyomja a másikat
• jelentéktelennek és érdemtelennek érzi magát
• önmagát vádolja olyasmiért, amiről nem tehet
• nem tartja magát elég jónak
• fél a visszautasítástól
• gyakran áldozat, mártír
• fél hibáztatni másokat
• arra vágyik, hogy mások elismerjék (a másik jobban szeressen)
• nem tudja kifejezni nyíltan az igényeit
• nem meri nyíltan kifejezni az érzéseit
• hagyja magát megbántani, könnyen megbocsát
• nem bízik önmagában, a döntéseiben
• nem tud egyedül lenni, egyedül élni
• társaságba, vagy valamilyen tevékenységbe menekül, mert nem tudja jól érezni magát „önmagával”
• a tagadás mestere és „kiválóan” elfojtja az érzelmeit
• úgy tesz, mintha nem történnének vele rossz dolgok, vidám még akkor is, ha éppen történnek
• úgy tesz, mintha senkire és semmire nem volna szüksége
• végletekben gondolkodik (a világot vagy tökéletesnek, vagy pocséknak látja)
• hazudik, hogy megvédje és fedezze azokat, akiket szeret
• nehezére esik a spontaneitás és az öröm megélése
• nyugtalan, de nem tudja, miért (szorong)
• aggódik, hogy megszakadnak a kapcsolatai
• úgy érzi, fogságban van
• úgy érzi, mások irányítják
• fél a saját haragjától, nem meri megélni
• tehetetlennek érzi magát
• úgy érzi, erőtlen, képtelen arra, hogy változtasson önmagán, életén
• úgy véli, a másiknak kéne megváltoznia, hogy ő jobban legyen
• gondolkodásmódjára a végletesség jellemző (fekete-fehér)
• önértékelése annak függvényében változik, hogy mennyire képes másokat és önmagát kontrollálni
• jóvátétel nélküli megalkuvás (párkapcsolati hűtlenség esetén)
• saját igényeit háttérbe szorítva elégíti ki mások igényeit
• képtelen valódi intimitást megélni
• szoros kapcsolatot tart fenn valamilyen szenvedélybetegségben szenvedővel
• érzéseit elfojtja
• túlzott reagálási készenlét
• kényszeres viselkedés
• nem tud felelősséget vállalni sem a véleményéért, sem az érzéseiért, sem a tetteiért, sem az életéért. Mindezeket másoktól teszi függővé.
• ha a másik nem úgy viselkedik, ahogy ő elvárja, akkor úgy tesz, mintha a másiktól függne a boldogulása és megsértődik, csalódott lesz, úgy érzi, becsapták
• a kontrollt önmagán kívülre helyezi, nem önmaga, hanem mások, a körülmények által határozza meg magát
• mivel a másikra hárítja a felelősséget, fontos, hogy a kapcsolat megmaradjon, ebből lesz a megfelelési kényszer, ugyanakkor elvárja, hogy a másik is igyekezzen megfelelni neki
• a megfelelési kényszer miatt könnyen befolyásolhatóvá, manipulálhatóvá válik, a másokkal szemben támasztott elvárásai miatt követelőző és manipulatív, a két véglet váltogathatja egymást.
• mivel úgy érzi, nem tud a másik nélkül létezni, ezért bármire hajlandó, hogy a kapcsolat fennmaradjon (nem lép ki a romboló kapcsolatból), elfojtja érzelmeit, a többiekéhez igazítja a véleményét, igyekszik az elvárásoknak megfelelni, megfelelően viselkedni, cselekedni, ezzel próbálja a helyét biztosítani.
• a megfelelési kényszer miatt nem tudja nyíltan kifejezni, hogy mire lenne szüksége, manipulációs játszmái arra irányulnak, hogy a másik beteljesítse elvárásait
• életét szélsőségek jellemzik, hullámvölgyekkel küzd
• folyamatosan keres valamit, ami nagyon hiányzik az életéből
• nehezemre esik felismerni, hogy mit érez
• kisebbíti, torzítja, vagy tagadja az igazi érzéseit
• úgy látja magát, mint teljesen önzetlen és mások jólétéért élő személyt
• irracionálisan is lojális másokhoz, és számára ártalmas helyzetekben túl sokáig marad
• fél kifejezésre juttatni a másokétól eltérő, saját meggyőződéseit és érzelmeit
• hajlamos félretolni a saját igényeit mások érdekében
• megelégszik szexszel, mikor szerelemre/szeretetre vágyik
• nehezére esik döntést hoznia
• szégyenkezve fogadja az elismerést
• úgy érzi, méltatlan az elismerésre, megbecsülésre
• kiegyensúlyozatlan
• úgy érzi, akkor értékes, ha másoknak segít
• elhanyagolja egészségét
• saját belső kényszere hajtja.

Mondatok, amiket egy társfüggő alkalmaz:

„Ha szeretsz, megteszed…”

„Ha így gondolkozol, akkor nem is szeretsz!”

 „Tudnom kell, hogy hol vagy, hogy ne aggódjak. Azért aggódom, mert szeretlek.”

Gyakran előfordul, hogy nem mondja ki, csupán érezteti, hogy „Felelősséggel tartozol értem.”.

„Értetek vagyok, értetek teszem.” A családtagok így gondolkodnak: „Hogy lehet elhagyni valakit, aki értem él, aki egész nap értem tevékenykedik? Nem lehetek ennyire önző.”

A kapcsolatfüggők benne ragadnak az ártalmas kapcsolatban és megtanulják a túlélésükhöz szükséges alkalmazkodást.

Pedig nyilvánvaló, hogy mindenki önmagában teljes és egész, s hogy csak két, szabad és boldog, egyedül is életképes, önálló lény tud egymással harmóniában élni.

Pehl Ildikó

pszichoblogger