Ram Tzu tudja:

Amit valóban akartál,
Abból eleged lett.

Voltál már úgy, hogy nagyon akartál valamit és bármit tettél, nem kaptad meg?

Azután, amikor már nem görcsöltél rajta, elengedted az akarást, rá sem gondoltál, egyszer csak ott volt, de akkor már nem érdekelt, vagy nem tudtál örülni, vagy valami más sokkal érdekesebb, sokkal fontosabb volt.

Vagy kerestél valamit, úgy gondoltad, hogy már mindenhol, azután kiderült, hogy pont ott nem kerested, ahol volt: a helyén, vagy a szemed előtt.

Az előítéleteid, előfeltevéseid, a szokásos gondolkodás rendszerint meggátolnak abban, hogy azt lásd, ami van.

Ha régóta vágysz a sikerre, a csodára, vagy szeretnél elérni valamit és hited szerint mindent megtettél érte és eddig mégsem jött össze, akkor valami nyilvánvalót nem veszel észre.

Mert a vágyad ott vár rád, de valahol ott van, ahová még nem néztél be, ahol még nem kerested, mert ott úgysincs. Vagy valamit még nem tettél meg, mert azt hiszed, nem azt kell tenned. Lehet, hogy meglepődnél.

Ha van egy elképzelésed és ragaszkodsz hozzá, az megakadályozhatja, hogy észrevedd a nyilvánvalót, a megoldást, a kiutat, a támogatókat, a módszert, az alkalmat stb.

Valamit nem látsz, vagy nem jól látsz, mert a fókuszod valahol máshol van. Hiába van a szemed előtt, nem veszed észre.

De ahhoz, hogy észrevedd, lehet, hogy be kéne ismerned, tévedtél. Nos, néha ez is nehezen megy.

Ha megnézed, hogy az életedben mi az a helyzet, amiben egy ideje görcsösen ragaszkodsz valamihez, egy elképzeléshez, vagy valakihez, esetleg nem találsz valamit, valakit, lehet, hogy jó ötlet, ha lazítasz az akaráson, hátha más szemmel tudsz ránézni, és egyszer csak megoldódik a helyzet, megérkezik a megoldás, vagy egy másik, te tudod, neked mi az, amin most görcsölsz.

Hagyd abba a görcsös akarást, hátha rád talál, ami számodra most a lehető legjobb.

Már nem sok van hátra karácsony ünnepéig, talán nem árt, ha egy kicsit másképp nézel rá egy helyzetre, valamire vagy valakire.

Mondjuk, a szeretet szemüvegén át.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Nemrég láttam újra a Kapj el, ha tudsz! című filmet, Leonardo DiCaprioval a főszerepben.

A film igaz történet alapján készült, Steven Spielberg rendezésében.

A történet egy szélhámosról szól. Frank William Abagnale, az Amerikai Egyesült Államok addigi legfiatalabb szélhámosa volt, aki 1964-1967-ig sikerrel adta ki magát a Pan Am Légitársaság másodpilótájának és több mint kétmillió mérföldet repült ingyen. Ez idő alatt egy georgiai kórház vezető rezidens gyermekorvosa volt, valamint Louisiana állam szövetségi igazságügyminiszterének asszisztense.

Csaknem négymillió dollárt szedett össze hamis csekkekből 26 országban és mind az ötven államban.

Mindezt a 19 születésnapja előtt.

S hogy mi volt ennek a figyelemreméltó fiatalembernek a titka?

Valószínűleg az egyik titka az, ami minden szélhámos sikerének a titka:  Jól választotta ki az „áldozatait”. A másik a megjelenése, a fellépése, a jó kommunikációs készsége és nem utolsó sorban a rendkívüli intelligenciája.

Amikor elkapták, a 12 éves letöltendő szabadságvesztésből csak négyet töltött rács mögött, mert az FBI alkalmazta őt, a csekkhamisítók kézre kerítésében közreműködött.

Pontosan nem tudom megmondani, mi volt a fiatalember titka, de van a filmben egy jelenet, ami talán választ adhat erre a kérdésre.

Frank édesapja így szólt az akkor 16 éves fiúhoz:

- Tudod, a Yankees miért nyer mindig? Mert a másik csapat egyfolytában a csíkjaikat bámulja.

Igen, az összes szélhámos arra épít, hogy a legtöbben hagyjuk magunkat becsapni, a látszatra figyelünk, arra, ahogy mondja, nem arra, hogy ki az, aki beszél és mit is mond igazából. Mert ő azt mondja, amit te hallani akarsz.

Hogy honnan tudja, mit akarsz hallani? A szélhámosnak különleges receptorai vannak. Rendkívüli adottságait arra használja, hogy az egyedülálló szenzoraival pillanatok alatt letapogatja a gyenge pontodat és ott csap le rád, ahol a legkevésbé számítasz rá.

Szeretjük hallani a bókokat, ahogy szembe dicsérnek, s közben nem vesszük észre a szélhámos valódi szándékait. Nem akarjuk meghallani, ami a szavai mögött van. Pedig tudjuk, érezzük, hogy valami nem stimmel, de nem figyelünk a vészvillogóra.

Te ne a csíkokat figyeld, hanem azt nézd meg, hogy ki van csíkok mögött! Nézz a csíkos mez mögé, nézz az álarc mögé! Nézz a szerep mögé!

Arra figyelj, hogy mi van a szédítő szavak mögött! Nézd meg a szándékot és ne hagyd magad becsapni!

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Foto: www.filmtett.ro, www.wiseeyesports.com

Ismered az érzést, hogy annyi a szeretet, hogy nem fér el benned?

Ma megint így voltam ezzel.

Nem csak azért, mert olyan sokan köszöntöttek, persze, ez is hozzájárult ennek a napnak az öröméhez.

Nem is csak azért, mert sokan szeretnek, vagy mert én szeretek, hanem azért mert minden szeretetből van.

Ez az a szeretet, amihez nem kell semmi és senki, egyszerűen csak van.

Nem számít a személyes történetem, nem számít, ennek nincs jelentősége. Meg sem történt. Nincs bennem sem elvárás, sem harag, nincs düh, félelem, csak öröm.

A szeretet túlcsordul, nem fér el bennem, ömlik a könnyem, megállíthatatlanul. Nem érzek mást, csak örömöt, mérhetetlen örömöt, olyan örömöt, hogy alig bírom ki.

Ha csak egyszer is éreztél valami hasonlót, akkor tudod, milyen érzés.

Ma így vagyok ezzel. Nincs múltam, nincs történetem, csak szeretet van.

Igaz, hogy még nincs karácsony, egy hét múlva lesz, de ezzel a szép dallal szeretném megköszönni mindazoknak, akik részesei voltak ennek az érzésnek, akár úgy, hogy köszöntöttek ma, akár úgy, hogy gondoltak rám, és azoknak is, akik részesei az életemnek, akár itt vannak velem, akár nem.

Szóval Nektek születésnapomra szeretettel: Wolf Kati és Szarka Tamás előadásában a Karácsonyi kabát című dal.

Pehl Ildikó

Mi az asszertivitás? Röviden: önérvényesítés.

Azaz: Tisztában vagyunk a jogainkkal és kiállunk értük oly módon, hogy azzal nem ártunk másoknak.

Az asszertivitás és az emberi viselkedés

Az emberi viselkedésnek sokféle mozgatórugója van. Viselkedni elsősorban a szülőktől tanulunk, de mindenki, aki a  környezetünkben él, hatással van ránk.

A magatartás mindenkit jellemez bizonyos mértékig. A magatartás a személyiségjegyek és bizonyos helyzetekhez történő alkalmazkodás együttese.

Az emberi viselkedést jelen esetben az alkalmazott kommunikációs forma függvényében vizsgáljuk meg.

Négy alapvető magatartásmintát különböztetünk meg az alapján, hogy valaki mennyire nyitott vagy zárt egy kommunikációs tranzakció során, illetve mennyire veszi figyelembe mások érdekei, igényeit.

A magatartás általában jellemzi az embert, személyiségjegyeket hordoz, megnyilvánulásainkat kisgyermekkortól tanuljuk. Egy konkrét helyzetben való megnyilvánulást viselkedésnek nevezzük, itt jelenik meg a stílus.

A magatartásformák osztályozása többféle, a kommunikációs formák figyelembevételével a lehetséges módozatok a következők:

- agresszív

- manipulatív

- passzív

- asszertív

(Az ábrán a manipulatív és a passzív magatartásforma nem különül el egymástól.)

A négy alapvető magatartási mintát úgy különböztetjük meg, hogy mennyire nyitott vagy zárt egy személy kommunikációja, illetve mennyire veszi figyelembe mások igényeit, jogait.

1. Az erőteljes, nyitott kommunikációjú magatartásmintákra jellemző a saját érdekek erőteljes és egyértelmű képviselete és a világos szókimondás.

2. A zártabb kommunikációs stílusú személy esetében a saját érdekek és vélemények fedettek maradnak, lehet támogató, de lehet az ellenkezője is.

3. Tovább bontva találunk olyan mintájú kommunikációs stílust, amely úgy szolgálja a saját célokat, hogy a másik fél érdekeit nem veszi figyelembe.

4. Illetve, amelyek a másik felet méltányolják, tekintettel vannak rá és ezt kifejezésre is juttatják.

Asszertivitás

Akkor vagy harmóniában magaddal, ha elfogadod magad, van önbizalmad, el tudsz fogadni másokat és meg tudsz bízni másokban.

Az asszertív magatartás olyan kommunikációt eredményez, amelynek eredményeképpen valaki úgy érvényesíti saját érdekeit, hogy közben mások érdekeit is figyelembe veszi. Ez teszi lehetővé az erőszakmentes kommunikációt, az esetleges hosszú távú együttműködést, a konfliktushelyzetek megoldását.

A kommunikáció történhet verbális és nonverbális formában.

Asszertív verbális kommunikáció: a szándék határozott kinyilvánítása, érzések nyílt kifejezése, egyenes, világos állítások megfogalmazása, tárgyszerű kifejezések, őszinteség mellébeszélés nélkül.

Nonverbális megnyilvánulások: Magabiztosság, határozott, nyugodt hang, szemkontaktus, egyenes testtartás.

Amikor egy helyzetet valamiért veszélyesnek ítélünk, feszültséget érzünk, ennek megfelelően fogunk viselkedni, védekezni kezdünk. Ha egy helyzet kellemes számunkra, akkor ellazulunk, nyitottak leszünk.

Önmagunk és környezetünk harmóniája vagy diszharmóniája négyféle viselkedést eredményez:

- ha elfogadjuk önmagunkat, de a környezetünket nem, akkor agresszív,

- ha önmagunkat nem fogadjuk el és a környezetünket sem, akkor manipulatív,

- ha önmagunkat nem fogadjuk el, de a környezetünket elfogadjuk, akkor passzív,

- ha önmagunkat és a környezetünket is elfogadjuk, akkor asszertív magatartást tanúsítunk.

Az asszertív kommunikáció önelfogadást, mások elfogadását, reális önértékelést feltételez, tiszteljük magunkat és másokat,minden helyzetben hajlandóak vagyunk felelősséget vállalni. 

 Olyan önérvényesítő magatartás ez, amelynek során képesek vagyunk őszintén, nyíltan kifejezni érzéseinket, gondolatainkat, úgy érvényesíteni jogainkat, hogy elérjük céljainkat, miközben figyelembe vesszük másokét.

Az asszertív kommunikáció jellemzői:

• reális önbizalom
• reális önértékelés
• mások és önmagunk elfogadása
• felelősségvállalás
• érdeklődünk mások érzései, gondolatai iránt
• őszinte, egyenes beszéd
• meghallgatunk másokat
• nyíltan kérdezünk.

További információért kövesd a blogbejegyzéseimet.

Pehl Ildikó

pszichoblogger

http://tulaszemelyesen.hu/

Hírlevélre feliratkozás itt.

Kapcsolódó cikk: 

Hogyan védd meg a határaidat? Az önbecsülésről:  http://gyeva.cafeblog.hu/2014/12/15/mikor-kell-fellepni/

Forrás: www.lelkititkaink.hu

Kép: http://www.tankonyvtar.hu, eu.fotolia.com