Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

A mosolyról

2014. június 03. - Pehl Ildikó

 

Ismerek olyan lényeket, akik úgy vélik, ha állandóan mosolyognak, akkor minden rendben van. Azonban az erőltetett mosoly egy idő után csak maszk lesz. 

Bár az is igaz, hogy ha erőltetem, előbb-utóbb az érzés is megjön hozzá, de a valódi derűt nem lehet megcsinálni. Az belülről fakad.

 

Vannak olyan mosolygó, ájtatosságot mutató lények, akik valamilyen oknál fogva azt hiszik, ha mosolyognak, azzal eltitkolhatják, hogy szenvednek.

Akik azt hiszik, hogy nem látszik, hogy arcukra fagyott mosoly felett a szemük szomorú.

Akik azt hiszik, az a szeretet, ha a szőnyeg alá söprik a problémát, ha nem vesznek tudomást arról, hogy valami gond van.

Ezek az emberek becsapják magukat és megpróbálják becsapni a külvilágot is.

A szőnyeg alá söpört probléma, ha nem vesznek róla tudomást, egy idő után, megsokszorozódik, újra felszínre kerül. A szembenézés viszont erőt ad.

 

Aki azt hiszi, hogy el kell fojtani az érzéseit, hogy nem lehet kiadni, megélni, mert az valami megbocsáthatatlan, egy idő után megbetegszik. Attól, hogy egy érzést nem élsz meg, hanem elfojtod, még nem múlik el.Csak elodázol valamit.

1323962998.5377-larcokkalSmall-f

Azt gondolom, hogy az érzéseinket meg kell élni, nem kiélni, hanem megélni és kifejezni. A kettő között nagy a különbség. Amikor kiélem, akkor másokra zúdítom, amikor megélem, akkor bennem alakulhat át valami a megértés által.

Szerintem érdemes lenne megpróbálni ez utóbbit, hátha eredményesebbek és egészségesebbek leszünk. Talán nem ártunk vele sem magunknak, sem másoknak. Egy csomó feszültségtől megszabadulhatunk. Például a kimondás által.

Erre ragyogó alkalom lehet bármilyen terápiás helyzet.

Igen, tudom,  a terápia szó nagyon ijesztő lehet. De ha eleged van abból, hogy az elméd által rángatott bábu vagy, nem lehet kihagyni.

Mindannyian próbáljuk a tőlünk telhető legjobbat kihozni magunkból, olykor tele vagyunk ellentmondással és sokszor tévedünk. Emberek vagyunk és nincs olyan, hogy tökéletes, de ahogy Buddha mondta:

Minden mulandó, törekedjetek hát fáradhatatlanul. 

Pehl Ildikó

pszichoblogger

 

Otthon

A hét végén Cserépváralján voltam. Vörös Ákos PrAkash tartotta az immár majd 20 éve hagyományos indián izzasztókunyhót tűzjárással egybekötve.

Nem először vettem részt ilyen eseményen és valószínűnek tartom, hogy nem is utoljára. Ismerős a helyzet, az érzés, és mégis mindig más.

14 éve majdnem minden évben voltam tűzjáráson – és bár volt olyan is, hogy megégettem a talpam -, azt mondom, egyszerű. De amikor ott állok a parázsszőnyeg előtt, mégsem olyan egyszerű.

Erre PrAkash azt mondja: Le kell egyszerűsíteni.

Igen. Az égő parázson csak egyszerűen érdemes átmenni, akkor nem éget. Sallangmentesen, maszkok és gondolkodás nélkül.

2014-05-31 19.51.01

Az izzasztókunyhó egy másik erős tapasztalat. Ha átmész az összes ellenálláson, bármi megtörténhet. Amikor az izzasztókunyhóban ültem, egy idő után azt éreztem, mindegy, hogy kint vagyok vagy bent, mert mindenhol otthon vagyok.

Mikor otthon vagyok, minden más.  Időről időre elfelejtem, milyen érzés ott lenni, de nagyon jó oda visszatérni. Emlékezni más, ott lenni leírhatatlan. Ez a kegyelem.

Ez az, amit nem lehet megcsinálni, egyszerűen csak megtörténik. Néha csak egy pillanatra, máskor hosszabb ideig. Ki tudja, meddig tart, mert akkor nem számít az idő.

Csak vagy. Csak érzel, hallasz, látsz. Igazán. Nem úgy, ahogy egyébként szoktál. Olyankor egészen másképp érzékelsz. S valahogy minden sokkalta szebb. Eltűnik minden, ami addig fájt vagy bántott, jelentőségét veszíti minden, ami addig volt, hiszen akkor már tudod, nem történt semmi.

Valójában csak szépség van. Valójában mindig otthon vagy. Csak nem mindig vagy ennek a tudatában.

Pehl Ildikó pszichoblogger

süti beállítások módosítása