Ha nem akarsz, ne változz.

Boldog vagy? Teljes az életed? Van pénzed? Szereted a munkádat? Jól működő, gyümölcsöző, szeretetteljes kapcsolataid vannak?

Ne változz. Nem kötelező.

Te tudod, hogy neked hogy jó.

Hiába is akarná valaki más, hogy változz meg, ha neked nincs hozzá kedved, erőd, energiád. Ne is akarj valaki más kedvéért megváltozni.Vagy, ha valaki más kedvéért akarsz változni, akkor se felejtsd el, hogy azt is magadért teszed.

De ha neked minden úgy szép és jó, akkor ne erőltesd. Minek?

A világ így is, úgy is változik körülötted. Ha akarod, ha nem. Ezt nem tudod befolyásolni.Csak te merevedsz bele a saját világodba. Ha úgy akarod.

Mindig te döntesz. Mindig van választásod.

Te megbocsátottál neki. Megbocsátottad, hogy megcsalt. Igaz, többször is, de te szereted. Te elfogadtad őt olyannak, amilyen. Kell neki más nő is, titokban, az rendben van. De ezek a ribancok nem akarják felfogni, hogy nem kellenek igazán. Csak te.

Neki megbocsátottál. De az a ribanc! Neki nem bocsátasz meg. Soha.  Neki nem felejted el, amit tett. Tönkre akarta tenni a kapcsolatotokat. Ahogy a többi ribanc, akik nem tudnak számolni.

Igaz, hogy megmondta, hogy szereti őt,  s csak azért maradt veled, mert te egyedül nem boldogulsz és elnézed neki, hogy időnként félrelép. Neked szükséged van az  anyagi támogatásra, de ezt a többiek nem tudják.

Így hát őrzöd a látszatot. Ki is teszed a Facebookra a közös képeket, hadd lássa mindenki, milyen jól megvagytok. Csak a szemed szomorú, de nem baj. Jön a sok visszajelzés, milyen jól nézel ki. Kívülről, mert senki sem tudja, mit élsz át belül.

Ha már ott vagy, meg is nézed, mit írt ki az a ribanc a Fb oldalára. Igaz, hogy letiltottad őt, de ez a hülye nem tudja, hogy van egy másik profilod is, a titkos, ahonnan szemmel tartod, figyeled, mit posztol, hátha elárulja magát valamivel.

Aztán vissza a saját oldaladra és kiteszel néhány frappáns idézetet, üzensz a ribancnak, tudod, hogy elolvassa.  Saját gondolataidat nehezen fogalmazod meg, de hát neked nem is kell okosnak lenni, neked elég, hogy te győztél, elég, hogy együtt vagytok. Legalább is még egy ideig. Mert megmondta, hogy ő most azért dolgozik, hogy el tudjon menni.

A megaláztatásokat a szőnyeg alá söpröd. Büszke vagy rá, hogy nem vagy egyedül. Különben is, nélküle egy senki lennél, sosem érnél el semmit. Tőle, általa vagy valaki.

Ha szeretünk valakit, akkor szabadon kell engedni.

Te rövid pórázon tartod, hiszen sosem lehet tudni, mikor jön egy másik nő, így hát  rendszeresen ellenőrzöd a telefonját, nézed az e-mailjeit. Nem érzed magad biztonságban. Ki tudja? Résen kell lenni, hogy beavatkozhass, ha kell.

Az a ribanc! Amikor meglátta őt, megváltozott a testtartása, az arcvonásai. Rád sosem nézett úgy, ahogy őrá.

De te már megbocsátottál neki, elengedted a sérelmeidet. Csak felejteni nem tudsz.

Pehl Ildikó

kommunikációs tréner, terapeuta

http://tulaszemelyesen.hu/

Olykor én is küzdök azzal, hogy néha nem úgy megy át az információ, ahogy szánom.

Előfordul, hogy nem tudom, hogyan közöljem a tapasztalataimat, hogyan osszam meg azt, amit tudok. Ez még akkor is megesik, hogyha érdeklődő és nyitott a hallgatóság, vagy az olvasó.

Nem az a probléma, hogy nem tudom megfogalmazni a mondandómat, vagy érthetően átadni a másiknak az információt. Nem arról van szó, hogy még én is tanulom, amiről beszélek. Szó sincs róla.

A probléma inkább ott kezdődik, hogy sosem tudom, a másik mennyire befogadó arra, amit közölni szeretnék? Mennyire van készen annak az információnak a befogadására, ami nekem birtokomban van, neki pedig még nincs. Mennyi a hajlandóság benne arra, hogy nyitott legyen új információra?

Még nagyobb a probléma, ha a feje tele van előítéletekkel, hamis elképzelésekkel a téma iránt, vagy irányomban. Ilyenkor aztán olyan áthatolhatatlan szűrők között kéne átjutniuk a szavaknak, hogy nincs olyan erő, ami átszakíthatná a konokság, makacsság, elfogultság falait.

http://tulaszemelyesen.hu/