Elmesélek egy történetet.
Előfordul, hogy néha busszal utazom. Ugyan a lányom barátja ideadta a Toyotáját, hogy használjam és imádok vezetni, de olykor jólesik buszra szállni. Szóval, a múltkor egy érdekes esetnek voltam a tanúja.
A busz, amellyel utaztam, olyan új típusú busz volt. A középső ajtónál szálltam fel és rögtön le is ültem. Mellettem egy kismama ült, a babakocsiban a kisfia, mellette a kislánya. Nem utaztak sokan a buszon, volt néhány szabad ülőhely. A következő állomáson felszállt egy fiatalember, az egyik keze begipszelve. Az anyuka odaszólt a fiatalembernek:
- Ha le akar ülni, felállok.
Mire a srác:
- Köszönöm, nem ülök le.
- Van még itt üres hely, ha a fiatalember szeretne leülni – szóltam oda a fontoskodó anyukának, gondoltam, onnan, ahol ül, biztosan nem látja. Semmi válasz. A következő állomáson ellenőrök szálltak fel. Azon nyomban kezelték a jegyüket néhányan, de az egyik lánynak nem volt ideje, mire odaért az ellenőr hölgy. Nem hallottam, hogy mit beszéltek, csak azt láttam, hogy a lány mutatja a tömbjegyét, az ellenőr ránéz, ingatja a fejét és valami olyasmit mond, hogy legközelebb időben kezelje, majd visszaindult a busz hátsó részébe. Azon a részen, ahol én ültem, valahogy kimaradt az ellenőrzés. Egymásra néztünk az egyik idősebb hölggyel és odaszóltam neki:
- Ez már a második ilyen eset az elmúlt néhány napban, kezelem a jegyem és az ellenőrök rám sem néznek. – A hölgy egyetértően bólintott, tőle sem kértek jegyet, bérletet. Nem volt ideje válaszolni, mert a mellettem ülő anyuka elkezdett méltatlankodni, hogy milyen emberek vannak, hogy lógnak a buszon, nem akarják megfizetni a költségeket, meg ilyenek. Odafordultam hozzá és kedvesen megkérdeztem:
- Miért zavarja ez?
- Azért mert ezt látják a gyerekeim, hogy ennyi csalás van és ilyen becstelenek az emberek, az előbb is, amikor szóltam a fiatalembernek, hogy üljön le, átadom a helyem, maga azt mondta, hogy van még hely. Pedig én csak jó szándékból akartam segíteni.
- Én úgy láttam, hogy ez a fiatalember eléggé felnőtt ahhoz, hogy önállóan el tudja dönteni, hogy le akar-e ülni vagy sem. Szerintem különbség van aközött, hogy segítünk vagy kéretlenül beavatkozunk, nem gondolja? – néztem rá.
- Lehet – mondta elgondolkodva, - de az, hogy jegy nélkül utaznak, az felháborító.
- Azt gondolom, hogy érdemes volna megnézni, miért zavarja ennyire mindez? Talán azon kéne eltöprengeni, hogy maga mikor, kivel és hol becstelen.
- Lehet, hogy igaza van – hirtelen zavarba jött - köszönöm, ezt fogom tenni.
Ezzel elhallgatott, a buszon pedig néma csönd lett.
Lehet, hogy ha téged zavar valami, akkor neked is el kéne gondolkodnod azon, hogy téged miért zavar?
Pehl Ildikó
pszichoblogger
