Amikor meghallottam ezt a mondatot, fel voltam háborodva.

Mi? Hogy adhatnék, amikor nekem sincs? Miből adjak?

Azután elgondolkodtam ezen és rájöttem, hogy ennek a mondatnak nagy az igazságtartalma.

Hogy az én életemben is előfordult már, hogy akkor érkezett meg valami, miután adtam valamit. Lehet, hogy az én életemben eddig csak kicsiben volt így, de igen sokszor amit kicsinek gondolunk, az valójában nagy dolog.

Meg hát, ismerjük a régi mondást: Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.

És azóta igyekszem így élni. Igaz, néha figyelmeztetnem kell erre magam.

Néha, amikor elfelejtem ezt az igazságot és elkezdek visszatartani valamit, vagy félek kiadni, mondjuk pénzt, akkor emlékeztetem magam arra, hogy már annyiszor kaptam segítséget, támogatást, ajándékot, onnan, ahonnan nem is vártam. És mindig jókor jött.

Az Univerzum valahogy mindig tudja, mikor, mire van szükségem.

És ilyenkor bízom. És odaadom, amim van.

Nem csak akkor adok, amikor valamit szeretnék elérni, megkapni, megvalósítani. És nem feltétlenül pénzt, de volt már úgy, hogy az utolsót adtam oda. És pont akkor kaptam valamit máshonnan, amikor kellett.

Persze, nem mindegy, hogy milyen érzéssel adok. Ha fáj a szívem érte, ha aggódom, ha nem szívesen adok, akkor az hiányt okoz.

De ha azzal a tudattal adom, hogy a többszörösét kapom vissza a nagy egészből - hiszen nem a sajátomat adom és nem a sajátomat kapom –, és leginkább akkor, amikor a legnagyobb szükségem van rá, hiszen számtalanszor történt már ez meg, akkor a hála érzésével adok, s ez megsokszorozza a „nyereséget”.

Mit nyerek?

Nem csak pénzben mérhető dolgokat, hanem eseményeket, helyzeteket, lehetőségeket, amelyekből profitálhatok, tanulhatok, amik által növekedhetek, több leszek valamilyen módon, vagy amik örömmel töltenek el.

Amikor azt hiszed, hogy a tiédből adsz, fukarrá válhatsz, de ha tudod, hogy semmi sem a tiéd, mert mindent egy rövid időre kaptál kölcsön, már lehetsz bőkezű, mert nem a sajátodat adod.

Mivel lehetsz bőkezű?

A figyelmeddel, a tudásoddal, a tapasztalataid átadásával, egy segítő szóval, egy támogató mondattal, egy tál étellel, vagy esetleg pénzzel, de bármivel.

Amikor azt hiszed, hogy nincs semmid, akkor jusson eszedbe, hogy akkor is tudsz adni. Ha mást nem, szeretetet, áldást adhatsz, érezhetsz hálát azért, amid van. És ezt megsokszorozva kapod vissza valamilyen formában.  

Szóval, először adnod kell, hogy kaphass.

Ha nincs pénzed, vagy kevés van, ha nincs állásod, vagy nem elegendő a béred, ha nincs autód, de szeretnél, ha úgy érzed, valamid nincs, de nagyon szeretnéd, hogy legyen, adj.

Ha nem vagy elég népszerű, vagy ha van valamid, amiről azt akarod, hogy minél többen tudjanak, de nem tudod, hogyan népszerűsítsd, adj.

És nem árt, ha hálát tudsz érezni azért, amid van. Mondjuk az életedért, a tapasztalataidért, azért, hogy lélegzel, hogy élsz, hogy mozoghatsz, hogy szerethetsz, hogy van családod, hogy van fedél a fejed fölött, hogy van étel az asztalon, egy jó szóért, egy barátért, egy csodás pillanatért, egy gyönyörű élményért, vagy bármi másért.

Hála és köszönet, hogy olvasod a blogomat.

Pehl Ildikó
http://tulaszemelyesen.hu/

Képek: Vladimir Kush, pixabay.com