Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

Túl a személyesen

Bízom

2015. június 28. - Pehl Ildikó

tumblr_n402f6irsa1r84chho1_500.jpg

Elég sokáig tartott. Évekig.

Olykor egymásra néztünk, úgy, ahogy soha másra. Nem értettük, nem akartuk érteni.

Féltem, ahogy te is. Te tőlem, én tőled, vagy az érzéstől, amit okoztál. Amit okoztam.

Ki tudja?

Azután az első gyanús jelre, mint a sündisznó, gömbölyödtem össze és szúrtam. Te meg vissza.

Menekültél. Nem értettél. Ahogy én sem értettelek téged.

Harcoltunk egymással.

Sokszor megtettük, újra meg újra, fájt, sajgott, belül szaggatott, olykor kíméletlenül martál belém. Majd én is beléd. Ez volt a válasz arra, ahogy bántál velem.

Harcoltam, ellened, aztán veled, majd érted.

De most már nem harcolok. Se veled, se ellened, se érted. Abbahagytam, most és mindörökké.

Rájöttem. Mire?

Hogy az első pillanatban, amikor találkoztunk, én téged láttalak, te meg egy mosolygó testet.

Én a szívemmel láttalak, te meg nem. Akartál, csak nem teljesen. Engem akartál, de féltél tőlem.

Nem értettelek, s ezért a saját árnyaimmal hadakoztam, kerestem a hibát magamban, a régmúlt fájdalmaival viaskodtam, közben azt hittem, mindezt te okoztad. Haragudtam. Magamra, rád, az életre, mindenre és mindenkire.

Nem hittem magamban, elveszítettem a reményt, utáltam a testem, sajgott a lelkem. Úgy véltem, te vagy az oka, majd megértettem, hogy egy rád vetített érzés tart fogva.

Valahogy az el nem fogadás, az elutasítás folytán egy, a mélybe rejtett fájdalomtest utat tört magának. Az irántad érzett szerelem látszólagos viszonzatlanságából fakadó érzés elviselhetetlensége gonosz indulatokat szült.

A hiábavalóság kijózanított, rádöbbentett arra, ideje szembe néznem azzal, ami ott van bennem.

Amit addig nem tudtam látni magamban, te tudtodon kívül megjelenítetted, előhívtad belőlem, megmutattad nekem, amivel addig nem sikerült szembenéznem.

Mos köszönöm neked. Akkor csak gyűlöltem, amit nem értettem.

Majd megnéztem azt, amit addig még soha.

Már tudom, nem te voltál a fontos, hanem az, ami bennem zajlott. Teáltalad tudott restimulálódni a múlt.

Ma már tudom, nem veled, nem érted küzdöttem, csak magammal.

Már nem harcolok. Se veled, se magammal.

Hiszek abban, hogy van szabad akaratból való választás.

Hiszek az összetartozás erejében.

Hiszek abban, hogy van szeretet, mely elfogad, megenged, osztatlan figyelmet ad, tud örülni a másik örömének.

Hiszek abban, hogy a „szükségem van rá, hogy szükség legyen rám” nem szerelem, csak üzlet.

Hiszek abban, hogy a „szükségem van rád” nem szerelem, csak érdek.

Hiszek abban, hogy az érzelmi zsarolás nem szerelem.

Hiszek abban, hogy a hűség természetes állapot a szerelemben.

Hiszek abban, hogy a(z) - anyagi és érzelmi - biztonság nem valaki mástól függ. Hiszek abban, hogy a biztonság bennem van.

Hiszek abban, hogy az őszinteség nem engedi a hazugságot.

Hiszek abban, hogy a bizalom mindenkinek jár.

Hiszek abban, hogy a nyitottság megengedi a sebezhetőséget.

Hiszek abban, hogy csak nyitott szívvel érdemes élni.

Hiszek a megbocsátás erejében.

Hiszek abban, hogy a szeretet hozza el a valódi együttműködést.

Hiszek abban, hogy létezik a világban a Rend.

Hiszek magamban.

Hiszek benned.

Nem harcolok, se veled, se érted, se ellened.

Bízom.

Pehl Ildikó

http://tulaszemelyesen.hu/

Kép: Vladimir Kush

 

süti beállítások módosítása