Azt hiszed, okos vagy, csak azért, mert megtanultad az okos emberektől, hogyan érvelnek?
Azt hiszed, bölcs vagy, csak azért, mert bölcs idézeteket olvasgatsz?
Közhelyekkel dobálózol, mert olyan jól hangzik.
Azt hiszed, eljátszhatod azt, ami nem vagy? Ez még senkinek sem sikerült.
Összehasonlítod magad másokkal és amikor alul maradsz, féltékeny vagy és irigy.
Nem tudod, hogy csak az elme hasonlítgat. Nem tudod, hogy te nem az elme vagy.
Becsapod magad, mert nem akarod tudni az igazat. Álomvilágban élsz és azt hiszed, ha nem veszel tudomást arról, milyen nyomorúságos az életed, egyszer majd jó lesz neked.
Hát persze, mert hiszed, ha sokáig akarod, majd úgy lesz. Különben mi lenne veled? Magadban nem bízol, hát a csodában hiszel.
A mohóságodat semmi nem csillapítja és lehet, hogy lesz valami ahhoz hasonló, amit nagyon szeretnél, de akkor is hiányt érzel majd. Hiányozni fog valami.
Te hiányzol az életedből. Mert nem tudod, ki az, aki lát, ki az, aki érzékel, ki az, aki érez, ki az, aki beszél, ki az, aki lélegzik, ki az, aki azt mondja: Én vagyok. Sötétben tapogatózol és nem is tudsz róla. Mert azt hiszed, okos vagy. Hiszed, hogy elég, ha olvasol róla és megérted. Még nem tudod, hogy az értés kevés.
Ezért színjátékot játszol. Becsapod azokat, akik veled együtt a sötétben tapogatóznak. Örömmel hiszik el neked, hogy boldog, elégedett és jókedvű vagy. Örömmel vesznek részt az álarcosbálon, hiszen ők is csak szerepeket játszanak veled együtt.
Ha megtalálod egyszer, ki az, aki valójában vagy, soha többé nem kell színjátékot játszanod, soha többé nem kell bizonygatnod senkinek semmit, soha többé nem akarsz megfelelni. Mert akkor úgy fogsz játszani, hogy tudod, nem a marionettfigura vagy, hanem aki ezt az egészet átéli.
Akkor leszel szabad.
