Pozitív gondolkodás, tudatos teremtés, vonzás törvénye...
Ha ezek úgy működnének, ahogy azt igen sokan gondolják, akkor rengeteg lenne a gazdag és a halott. Ugyanis az elmúlt évtizedekben több százan, több ezren folyamatosan „gyakorolnak”, és lássuk be, igen csekélyke eredménnyel. Miért is nem úgy van, ahogy szeretnénk?
Mert a mélyben maradt félelmek, fájdalmak, traumák, csalódások miatt érzett harag nem múlik el magától. Még akkor sem, ha titkolni igyekszel. És ettől még frusztráltabb leszel. És még inkább el akarod rejteni. És még inkább látszik rajtad, hogy még nem az van.
De nézzük meg, vajon ki az, aki tudatosan szeretne teremteni, aki pozitívan szeretne gondolkodni, aki többet-jobbat-szebbet szeretne vonzani? Az „én” az, ami útjában áll a teremtésnek.
Amit ugyanis „szeretnél”, azt abból az „én”-ből gondolod, amit az évek során felépítettél magadnak, ezt pedig, mire kialakult, a körülmények befolyásolták, nevezzük ezeket egyszerűen programoknak, vagy hitrendszereknek. Tehát, amit ez az „-én” kíván, az ebből fakad, nem a valódiból. Abból a gondolkodásmódból, abból az attitűdből, ahol most vagy, nem fog menni. Ha sikerül is valamit megvalósítani, nem lesz tartós, nem leszel elégedett vagy nem sok örömöd lesz benne.
Hogyan működik ez?
Például meg akarsz felelni másoknak, de ez nem olyan jó érzés, ezért kompenzálsz, eltakarod és próbálsz határozott lenni, talán túlságosan is, egy idő után kemény leszel, arrogáns, kioktató, lekezelő. Lehet, hogy egy ideig ez elégedettséggel tölt el, de a rossz érzés nem múlik el. S történik valami, amitől kiesel ebből a szerepből és megint ott a megfelelni vágyás. Még keményebben próbálkozol. De valami hiányzik. A probléma az, hogy a módszerek nem oldják meg a hiányérzetet, csak ellensúlyozni próbálják azt. Ha ezt a hiányt nem oldod fel magadban, akkor a folyamatnak sosem lesz vége, mindig az elismerés után fogsz sóvárogni.
Feloldani pedig csak egyféleképpen lehet: elfogadod, megéled és megérted azt, ami történik. Azt is, ha kishitű vagy, azt is, ha meg akarsz felelni, azt is, ha önbizalomhiánnyal küzdesz, azt is, ha csalódott vagy, ha gyűlölködsz. Nem kompenzálsz, nem kivetíted a másikra, nem felelőst keresel, hanem felelősséget vállalsz, hiszen ezek a te érzéseid.
El kell fogadnod, hogy ezek mind ott vannak benned is. A teljesség attól teljes, hogy minden benne van.
Amikor teremteni próbálsz, amikor pozitívan gondolkodsz, amikor vonzani akarsz, azt próbálod elhitetni magaddal, hogy te jó vagy, a másik oldal meg nem létezik.
Merd megélni azt is, amikor pont nem vagy olyan jó, amikor dühöt, haragot, keserűséget, csalódottságot, kiábrándultságot, vagy bármi mást érzel. Ne akard elnyomni. Attól, hogy megéled ezeket az érzéseket, te még jó vagy. Úgysem tudsz békés lenni, ha azon erőlködsz, hogy elnyomd a haragodat. Inkább éld meg, aztán engedd el.
Úgyis csak akkor leszel teljes, ha átéled, elfogadod és megérted ezt az oldalt is. Így tudod feloldani és meggyógyítani a régi sebeket. És onnantól már lehet, hogy nem kell erőlködni azon, hogy pozitívan gondolkodj, hogy tudatosan teremts, és nem kell gyakorolni a vonzás törvényét, mert lehet, hogy mindez magától megy majd.
Mert a pozitív gondolkodással csak az a baj, hogy gondolkodás.
Pehl Ildikó
pszichoblogger
https://www.facebook.com/tulaszemelyesen
