Pehl Ildikó blogja

Túl a személyesen

A jelen gondolataival teremtjük a jövőt

2016. szeptember 30. - Pehl Ildikó

gond.jpg

Talán nem újdonság, hogy a gondolatainkkal minden nap, minden pillanatban teremtünk. Mint ahogy minden nap minden pillanatában választunk. Azt, hogy miről hogyan gondolkodunk.

Azt mondják, a gondolataink határoznak meg minket. Bizonyos értelemben ez igaz is. Ahogy gondolkodunk, olyan a világunk, ahogy gondolunk magunkra, olyanok vagyunk, és ahogy a körülményeinkre gondolunk, azok olyanok lesznek.

„Létezik egy végtelen potenciájú, határtalan birodalom: maga a tudat, amelyen belül hihetetlenül nagy EREJŰ mező szervezi az emberi viselkedést az „emberlétre” jellemző formákká. … Az agy pedig egyfajta vevőkészülékként fogja az elme energiamintázatait, a tudat gondolat formájában való kifejeződéseit. Csupán az ego hiúsága miatt tartjuk gondolatainkat sajátunknak.”
                                       

                                                                                                      Dr. David R. Hawkins

 

Ha valamit másképp szeretnénk az életünkben, ahhoz egy szándékra van szükség, a szándékból születő motivációra. Szükség van hozzá lelkesedésre, kitartásra és hitre. Először is magunkban kell hinnünk és abban, hogy a szándékunk jó.

Mitől függ, hogyan gondolkodunk? Attól, hogy mit tapasztaltunk.

Azt már tudjuk, hogy a szülői hatások, a környezet, a tanulás nagyban befolyásolják a gondolkodásmódunkat. Mire felnövünk, készen lesz az összes hitrendszer és az ezekre épülő meggyőződéseink. Ezekből nagyon nehezen engedünk, mert rengeteg energiát fektettünk bele, hogy ezek kialakuljanak és az életünkben lejátszódó események minden meggyőződésünket és hitrendszerünket alátámasztják majd. Igen sokszor még akkor is ragaszkodunk ezekhez, ha nem életet építőek, hanem romboló mintákat hordoznak. Sokszor erőltetnénk a régit, még akkor is, mikor tudjuk, hogy már lejárt az ideje. És sokszor gondoljuk azt, hogy nem tudunk változtatni, vagy nem rajtunk múlik, és ilyenkor bizony lemondunk magunkról, az életünkről és egy kicsit feladjuk. Pedig az, hogy hogyan nézek a világra, rajtam múlik.

Én azt mondom, hogy minden változik, miért ne változhatna a gondolkodásmódunk is?

Dr. David R. Hawkins (az Erő kontra erő c. könyv szerzője) szerint a látásmód megváltoztatása olyan változásokat indíthat el, amelyek akár a testünkben megjelenő betegségeket is meggyógyíthatják.

Mi kell hozzá?

Például az, hogy másképp gondoljunk magunkra, az életünkre, másokra, a környezetünkre és az életre. Néha bizony nehéz. Az agyunk képeket tárol, a képekhez az érzékszerveinken keresztül tapasztalt emlékek és érzelmek kapcsolódnak. Energiát fektettünk bele és mi ragaszkodunk ezekhez. Nem szívesen cseréljük ki őket, mert amikor valamilyen meggyőződésünket alakítjuk át, akkor nagy energia befektetésre van szükség, ez komoly munka és olykor azt érezhetjük, hogy veszítünk.

És mi nem szeretünk veszíteni. A szokásos gondolkodásmód azonban egyfajta automatizmust jelent. Ami rögzült, az nem tud változni. A tudattalanban rögzült gondolatminták, hitrendszerek, meggyőződések gátolják meg azt, hogy elinduljon valamilyen változás, ami által gyógyulhatnánk, sokkal inkább boldogulhatnánk az élet valamely területén, a kapcsolatainkban vagy a munkánkban.

A korai gyermekévekben kialakult hiteket, meggyőződéseket nehéz átalakítani. Sokszor nem is tudjuk, hogy vannak ilyenek - akár önmagunkkal kapcsolatban-, mert annyira triviálisak, és nem kérdőjelezzük meg, nem nézzük meg, van-e valami valóságalapja?

Amikor vállaljuk annak a felelősségét, hogy én bizony változtatni akarok, akkor először befelé kell figyelnünk, önmagunkra és ez nem mindig olyan könnyű. Meg kell vizsgálnunk ezeket a hitrendszereket, meggyőződéseket, mert önmagunk megfigyelése nélkül nehezen történik valódi, tartós változás, fejlődés, növekedés az életünkben.

Ahhoz, hogy az életünk eseményei az általunk elképzelt módon haladjanak, az kell, hogy rendet tegyünk a fejünkben. Először megnézzük, hogyan működünk, mi az, ami mozgat minket, megfigyeljük, hogy milyen hiedelmek tartanak fogva, milyen elképzelések vannak a fejünkben, aztán jöhet a rendbetétel.

Tudatosítjuk, hogy mi az, ami nem működik, mi az, amit meg kell gyógyítani, amit át kell értékelni és új tartalommal töltjük meg a fejünket. Lehet, hogy valamit el kell engedni, vagy át kell alakítani, a szokásainkban, az életvitelünkben, ami nem szolgál minket, egyszóval rendet teszünk a gondolkodásunkban.

A szokásos gondolkodásmódot alakítjuk át, látásmódot váltunk. Ha ezt megtesszük, akkor már nem a múlt határoz meg minket, hanem az, ahogyan a jelenben élünk, mert új nézőpontból új felismerések születnek, ilyenkor új szemekkel nézünk magunkra, az életünkre, a világra.

Nem a múlt szemüvegén át, hanem a pillanatnyi valóságnak megfelelően. Innentől akár már teremthetünk magunknak egy nekünk jobban megfelelő jövőt.

Pehl Ildikó

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://tulaszemelyesen.blog.hu/api/trackback/id/tr6811754979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.